Egy igen furcsa születésnap

Kisebbik is elkezdte a gimnáziumot, amennyire nehezen ment neki az elválás a régi osztályától, olyan könnyedén illeszkedett be az új környezetébe. Bizonyos szempontból előny, hogy a nővére oda jár, más szempontból pedig hátrány. Nekünk szülőknek mindenképp előny.

Kisebbiknek tetszik a gimnázium, és mivel rajta kívül csak a nővérének van egészen ugyanolyan vezetékneve, mint neki, ami egész Németország szerte nem olyan gyakori, így a tanároknak sem kellett valami rendkívüli tudás annak felismeréséhez, hogy a két gyerek valamilyen kapcsolatban áll egymással, rokonilag. Szinte minden tanár meg is kérdezte kisebbiket, hogy nagyobbikkal akkor ők most testvérek-é. Azok. Kisebbik ki is fakadt nagyjából két hét után, hogy akkor ő most már mindig csak valakinek a húga lesz-e? Igen. Megnyugtattam, hogy igen, mindig valakinek a húga lesz, de nem csak, hanem a húga. Ők ketten nem egy személy, a személyiségük teljesen különböző, akárcsak a külsejük. Ez utóbbi nagyobbik osztálytársainak is feltűnt, és az első héten több osztálytárs is elment kisebbiket nézegetni, és a bátrabbak még rá is kérdeztek, hogy testvérek-e. Igen, azok. Azt gondolom elhitték, de azért tettek megjegyzéseket, hogy hihetetlen mennyire nem hasonlítanak egymásra. Tényleg nem, de ebben semmi különös nincs, én például egészen hozzászoktam ehhez kisebbik születése óta.

Kisebbik viszont profitál a dologból, mert ismer nagyobbakat az iskolában, és ez menő, olyannyira, hogy nem átall szemtelen csínyeket elkövetni nagyobbik barátnőivel szemben. Állítása szerint egyáltalán nem is ő találja ki ezeket, és a barátnőknek is tetszik a dolog, mert nevetnek. Nagyobbik azt mondta, hogy nem gáz, mert tényleg jól elvannak a “kicsikkel”, néha idegesítőek, de a kicsik már csak ilyenek, tudhatnánk, mert láthatjuk otthon is, hogy kisebbik olykor néha nagyon idegesítő. Az. Nagyobbik is. Kamaszok.

Tehát kisebbik igen gyorsan megtalálta az új barátait az osztályban, és megtartotta a régit is, aki már első óta osztálytársa, és el sem tudták képzelni, hogy ne egy osztályba menjenek. Szerencsére itt a felvételinél megkérdezik, hogy van-e olyan gyerek, akivel egy osztályba szeretnének járni. A régi barátnő szülei először nem akarták gimnáziumba engedni a lányukat, de később abba is beletörődtek, hogy zenei osztályba fog járni, és most már ők is lelkesen hallgatják, amint a gyerekük otthon trombitázik. Mi is nagyon lelkesen hallgatjuk, egyébként emlékeim szerint a szaxofon kezdetben rosszabb volt, de lehet, hogy csak megszoktuk.

Kialakult egy négyes banda. Négyen elválaszthatatlanok lettek, ami azt jelenti, hogy gyakran jönnek össze iskola után is. A szülőket nem ismerjük, igazából itt nem szokás közelebbi barátságokat kötni, csak azért mert a gyerekeink barátságban vannak. Az udvarias pár mondatos beszélgetéseken kívül nem igazán váltottunk még szót egymással, leszámítva persze a régi barátnő szüleit, de az egy kicsit más helyzet. Már ötödik éve ismerjük egymást, és például jövő héten a kislány szülei elutaznak, viszont jövő héten van az osztálykirándulás is, és a kislány inkább osztálykirándulna, mint a szüleivel menne, így a szülei megkértek bennünket, hogy a kislány maradhasson nálunk a jövő héten. Nem teljes hét, mivel három napig távol lesznek. Ez egy teljesen más bizalmi viszony, hogy úgy mondjam, mivel a két lány tényleg össze van nőve, és rengeteg időt töltenek egymással.

A másik két kislányt, illetve szüleiket csak futólag ismerjük illetve csak kisebbik elmondása alapján. Az egyik kislánynak viszont elérkezett a születésnapja, ahová meghívta kisebbiket. Meghívót nem láttunk, ami szokatlan, mert már rengeteg szülinapra vittük a lányokat, és mindig volt meghívó, meg megadták a szülők a telefonszámukat, meg kértek visszajelzést, de most semmi. Kisebbik mondta, hogy ők mindent megbeszéltek, és ezeket az információkat meg is osztotta velünk.

A szülinapot eredetileg ottalvósra tervezték, de azután a szülők ezt lefújták. Amit mélyen meg is értek, mert nálunk se lesz többet. A lényeg, hogy 11 órára kell vinni a gyereket, címet megadták, és délután 5-re érte menni. Ez is kissé szokatlan, mert 3-4 óránál nem szokott tovább tartani a buli, de kisebbik mondta, hogy lehet később is menni, de ha szeretnének segíteni a tortasütésben, akkor 11. Ő pedig szeretne, ami nem is csoda, hiszen nekem is mindig segít, imád a konyhában tevékenykedni.

Közeledett a szülinap időpontja, és jött az újabb engedélykérés, mégpedig, hogy pénteken suli után bemehetnek-e együtt a lányok a városba, mind a négyen, vásárolni a szülinapra. Mivel egyébként is szoktak bemenni a városba suli után, ami nem nagy kunszt lévén az iskola a belvárosban van, így igent mondtunk. Ami furcsább, hogy a szülinapos azt szerette volna, ha együtt veszik meg az ajándékot is neki. Mivel nekem mindegy, hogy pénzt kap-e, vagy kisebbik választ valamit, vagy együtt, így belementem. Itt egyébként is az a szokás, hogy az ünnepelt megmondja mit szeretne, és a legtöbbször pénzt, ami nekem még mindig fura, de ez van.

Megtörtént a bevásárlás, vettek pinatát, meg belevalókat, meg minden lány kapott ajándékot az ünnepelttől, az ünnepelt is kiválaszthatta mit szeretne. A program sikeres volt. Következhetett a buli.

Másnap a Zuram elvitte kisebbiket a bulira, majd érte is ment ötre. Majd kisebbik beszámolt a buliról.

Valóban 11-kor tortasütéssel kezdődött a program. Csak elfelejtettek lisztet venni, ezért az ünnepelt és kisebbik, meg még egy kislány elbuszoztak a boltba és vettek lisztet. Nem nagy buszozás, mert mindössze két megálló, ráadásul az ünnepelt itt lakik a közelünkben, tehát ugyanabba boltba mentek, ahova mi is járunk. Megvették a lisztet. Én is el szoktam küldeni a gyerekeimet boltba, de szülinapi programba ezt még nem vettem bele.

Végre, végre kezdődhetett a torta sütése, de azt csak két kislány csinálta, kisebbik és egy másik kislány, mert az ünnepeltnek ki kellett még takarítania a buli előtt. Tehát ez még nem a buli volt, hanem nem tudom mi. Az ünnepelt anyukája nem segédkezett a torta sütésében. A konyha, sőt a ház közelében sem volt, mivel ő és a kislány apukája, az ünnepelt legkisebb testvérével elmentek otthonról, viszont mivel az ünnepeltnek két kistestvére van, így a középső gyereket rábízták az ünneplő gyerekekre. 10 éves gyerekekről beszélünk, kisebbik 11, mivel évvesztes.

Sokáig sült a torta, kisebbik szerint volt vagy 3 óra, és még akkor sem sült meg a közepe, de kreatívak voltak, kivágták a piskóta közepét, és mindenféle édességet, csokit, cukrot raktak a közepére, és elnevezték fánk tortának. Le sem tudom írni, hogy milyen büszkék voltak magukra, és azt sem, hogy milyen lett a torta, mert szerencsére nem kóstoltam, de kisebbik elmondása alapján szerintem cukor sokkot kaptam volna.

Ezután már minden a normál kerékvágásban zajlott, csak szülők nélkül. Amikor délután a Zuram elhozta kisebbiket a szülők még nem voltak otthon. Ennek ellenére, vagy éppen ezért remekül szórakoztak.

Elsőre kaptunk egy enyhe sokkot az elbeszélés után, de nem mondtunk semmit, mert kisebbik nagyon jól érezte magát, mondjuk éhes volt, mert a buliban enni nem kaptak, csak a torta volt, de nutellás félfolyós piskótával mégse lehet jól lakni. Azután megbeszélgettük a dolgokat, és kisebbik megígérte, hogy ha még egyszer ilyen helyzetbe kerül, akkor felhív bennünket. Érezte ő, hogy furcsa ez az egész, ilyen szülinapon még nem volt, de kicsit elbizonytalanodott, mert a kislány anyukája kínai, és azt gondolta, hogy ez valami kínai szokás. Tudom, hogy a németek alapból sokkal nagyobb szabad teret hagynak a gyerekeik fejlődésének kibontakozásához, de azért egy kicsit meghökkentem. A kínai gyereknevelésről nem sok fogalmam van, de van egy ismerősöm, vegyesházasság, szintén anyuka a kínai, a férj német, és anyuka mesélte, hogy náluk állandó konfliktus a gyereknevelés, mivel a férje szerint ő túl szigorú, és nem hagyja a gyerekeket gyereknek lenni, szerinte pedig a férje túl engedékeny, és nagyon nehéz a két nézőpontot összeegyeztetni. Egyébként a mexikói vagy épp brazil, ecuadori, orosz ismerőseim szerint is túl engedékenyek a német szülők.

Persze lehet mondani, hogy, hogy kellett volna csinálni, eleve elkérni a szülők telefonszámát, vagy ilyesmi, de nyilván azzal sem mentünk volna semmire. Többen is megnyugtattak, hogy szerintük se volt ez egy megszokott dolog. Őszintén megmondom, mivel a közel 5 év alatt már nagyon sok buliban voltak a lányok, meg sem fordult a fejemben, hogy ez is egy lehetséges szülinapi buli variáció.

Azért megkérdeztük a másik kislányt is, hogy az ő szülei mit szóltak ehhez. De nagyjából ugyanazt, amit mi. Bár én azért még gyorsan kijelentettem, hogy nagyjából az elkövetkező 6 évben nem alhat ennél a kislánynál, délutáni játék még ok, ha inkább nálunk vannak, de semmi több. Sőt, inkább legyenek nálunk az a biztos.

Ellenben már tudom, hogy, hogy lesz kisebbik jövő évi szülinapja. Mivel neki nyáron van, valami fűnyírós, gazolós, kapálgatós program jó lesz, de én biztos itthon maradok, nehogy csak felét csinálják meg. Mivel nagyobbiknak is ugyanabban a hónapban van a szülinapja, így össze is vonhatjuk a két bulit, és a nagyok meg ki is takaríthatják a házat.