Ez nekem is menne

12900975_909650759132917_5131416369265148023_o

Már a botránnyal kapcsolatban írtam pár szót, a Magyarországon megjelenő hírekről, nos kérem szépen itt egy gyöngyszem. A fenti képen az látható, hogy valaki írt egy cikket az aktuális helyzetről a Volkswagen botrány kapcsán. Az alul pirossal bekarikázott rész az igazán figyelemre méltó. Mindenkire rábízom, hogy miként értelmezi a leírtakat.

Ha nem látszódna jól a képen, íme: “Egy egyesült államokbeli bíró megadta a Volkswagen és az US szabályozók, amíg április 21. jutni dízel kibocsátás megjavít, amely mintegy 600.000 jármű követő autógyártó masszív kibocsátás csalás botrány.”

Tisztában vagyok vele, hogy a gugli mindenkinek jó barátja, és hogy remek fordítások születhetnek általa, mint a fenti példa is mutatja, de hogy valaki egy cikket bemásoljon, lefordítson, majd azt nyilvánossá tegye, sose gondoltam volna. Így nekem is menne!

Azóta a cikk javítva lett, de nagyon sok órán keresztül látható volt ez a remek írás.

A hír amúgy igaz, a Volkswagen kapott 4 hetet még az USA-ban. A többi csak 4 hét múlva derül ki.

Reklámok

A BOTRÁNY

Nem tudok írni a Volkswagen botrányról, bennfentes szemmel semmiképp. A Zuram egy szót sem szólhat. Még a botrány kezdetén megkérték az összes dolgozót, hogy ne nyilatkozzanak semmiről, és amennyiben lehet maradjanak távol mindentől, ami ezzel kapcsolatos. Csak arról tudok írni, hogy mi itt, a tűz mellett, de azért nem túl közel a tűzhöz, mint család, hogyan éltük, éljük meg ezt az egészet.

Először még azt sem értettem miről van szó, még most sem nagyon értem, azt igen, hogy mi ez az egész, de hogy hogy, na azt nem.

Azt is hozzátenném, hogy a Zuram tök más területen dolgozik, semmi köze a motorokhoz, de természetesen a botrány kihat arra a programra is, amiben ő dolgozik, ahogy a gyár összes területét munkását, vezetőjét is érinti.

Minden reggel rádióra ébredünk, hatkor. A hírekre. Eddig minden reggel a menekültek, Magyarország, a kerítés volt a téma, most kiegészült a botránnyal, tehát duplán rándult görcsbe a gyomrom, minden reggel, minden áldott reggel.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Zuram sem tudott, vagy tud többet, mint amik a hírekben megjelennek, és itt most nem a szenzációhajhász cikkekre gondolok, amik megjelentek, hanem a Volkswagen saját nyilatkozataira. Ők is ugyanezeket az információkat kapják meg, csak korábban, mint a sajtó.

Természetesen a rokonok is aggodalmukat fejezték ki irányunkban, de nem nagyon tudtunk mit mondani, ahogy most sem tudunk. Konkrétumokat nem. Munka van, sőt lesz is. Az ő projektjük nem állt meg, de érezhetőek változások.

Nos, az első a költségcsökkentés. Nincsenek felesleges plusz kiadások, sőt nem felesleges kiadások is alig. Mindig várjuk, hogy mit nyilatkozik a szakszervezet, de persze van, hogy hiába. Volt egy nagy gyűlés a dolgozóknak szervezve, ahova a Zuram is szándékozott elmenni, mert még tök jó pólót is adtak. A gyűlés előtti estén azonban kapott a Zuram egy telefont, miszerint a főnöke behívatta egy külön meetingre, és szó nem lehet arról, hogy ő gyűlni menjen. Volt morgás aznap este rendesen, de nincs mit tenni, amit a főnök mond az úgy van. Persze másnap kiderült, hogy azért kellett bemennie, mert a gyűlésen elhangzott információkat a főnöke már hamarabb megkapta, így az első lépéseket ehhez meg kellett tenni. Ehhez persze tudni kell, hogy a Zuram kezében fut össze a program teljes pénzügyi része, ő tervezi, engedélyezi, vagy nem engedélyezi a kiadásokat, tehát most az ő feladata meghúzni a költségeket. Szerencsére ért hozzá, annak ellenére, hogy ő nem az üzleti területen dolgozik, hanem az informatikusokkal, és mérnökökkel teli oldalon, akik nem feltétlen értenek olyan dolgokhoz, mint kiadás, és bevétel. Egyáltalán nem értik azt a kifejezést, hogy nincs pénz. A helyzet nem könnyű.

Annyi már most érződik, hogy vannak szerkezeti átalakítások, létszám optimalizálás is. A Volkswagennek nagyon sok alvállalkozó dolgozik be, ezeknek az alvállalkozóknak számolni kell azzal, hogy a projektjük végeztével nem biztos, hogy van folytatás, sok kölcsönzött munkaerő kerül vissza eredeti helyére. A külföldi gyárakból érkezett dolgozók közül sokakat visszarendelnek a hazájukba, hogy az eredeti gyárban folytathassák a munkát. Ezeknek az embereknek a feladatait, a Volkswagennél vagy a Volkswagen német leányainál dolgozók veszik át. A teljes létszám kb. 60%-a ténylegesen Volkswagen alkalmazott, akiknek nagyon nagy része szakszervezeti tag is, eddig úgy tűnik, a cég állapota megrendelések stb. alapján, hogy a Volkswagen alkalmazottaknak tartósan megmarad a munkája. Ezekre a dolgokra is csak következtetni tudunk, hisz folyamatosan alakul a történet. A Volkswagen gazdasági adatai, csak úgy, minta  fizetési besorolások nyilvánosak, bárki megnézheti.

Minden nap egy új helyzet, egy új kihívás, olyan jellegű kihívások, amikkel eddig még nem kellett szembenézni a vezetőknek, vagy a munkásoknak, ahogy a Zuramnak sem, így történtek melléfogások is, de alakul az út, az optimalizáció folyamatban van, OKJ-s jövőbelátót még mindig nem végeztem, így biztosat nehéz lenne mondani. Annyi biztos csak, hogy minden nappal, héttel változhat, és változik is a helyzet, amit az egyik pillanatban kőbe vésnek, a másikban simán törlik, és viszont. Ez persze csak az én személyes tapasztalatom, véleményem, amit mint wolfsburgi lakos, és egy dolgozó felesége szereztem. A Zuram meg nem mondhat semmit se.

Közben a Zuramat bevették egy két éves képzésbe, tehát most, ahogy a lányoknak mondani szoktuk, iskolába is jár, de ez nem igaz, hisz nem klasszikus oktatásról van szó, hanem egy nagyon régóta a Volkswagennél dolgozó kollégát jelöltek ki mellé, aki a mentora, és vele közösen kell vezetnie egy másik “A” kategóriás programot, hogy később ő is önállóan tehesse ezt meg. Nem mintha még nem vezetett volna nagy projektet önállóan, de a belső szabályok szerint ennek, itt más a menete. A ház keresése előtt nagy dilemmát okozott, hogy belevágjunk-e a házvételbe, nem a képzésbe, hisz az is elvárás, hogy külföldön is teljesíteni kell két vagy esetleg három évet. A külföldön itt a teljesen más kultúrát értjük, tehát nem mondhatjuk azt, hogy Győr köszönjük jó lesz.

Tavaly már feltették a kérdést, hogy elgondolkodott-e azon, hogy melyik régióban szeretné teljesíteni ezt a három évet, akkor passzolta a lehetőséget, de a végtelenségig ezt nem teheti meg, vagy ha igen, akkor nincs előrelépés. Most a képzése által legalább két évre biztosnak gondoljuk a helyzetet, ezért döntöttünk a házvétel mellett. Utána pedig, ha költözni kell, akkor továbbra is élet a határon túl, csak azt nem tudjuk melyik határon túl.

Úgy néz ki a botrány nem befolyásolja a képzést, de biztos akkor lesz, ha vége van, mármint a képzésnek, a botrány végét nehéz lenne megjósolni, de én egyébként sem szeretek semmit elkiabálni.

A Magyarországon megjelent cikkek is elég érdekesre sikerültek. Voltak csak simán félrefordítottak, voltak simán baromságok is. A kedvencem a Wolfsburg, mint szellemváros. Kínunkban itt röhögtünk, hogy tök jó, hogy Wolfsburg szellemváros lesz, mert tönkremegy a gyár, és akkor nem lesz munka, és mindenki el fog költözni. Én meg láttam magunkat, amint a tök üres városban élünk az új házunkban, a kertben termesztjük a zöldséget, gyümölcsöt, tartjuk a tyúkokat. Persze a cikk első bekezdésében már annyi tárgyi tévedés volt, magáról a városról, hogy az tényleg vicces. A kedves újságírónak nem lett volna nehéz dolga, ha már egy wikipédia szócikket elolvas, kevesebb hülyeséget ír le, a szellemvárosos vízióját nem vitatom, mert bármi lehet, de ebből ma még semmit nem láttunk. Bementünk a városba nézelődni és az outlet centerben bizonyos boltokba nem lehetett bemenni, csak ha sorba állt az ember, pedig esett az eső.  Tehát még nem szellemesedünk, vagy éppenhogy igen, azért vásárolt mindenki, mert tartalékol. Michael Kors táskákból legalábbis biztosan, mert ott volt a legnagyobb sor. Nem álltunk be, én tartalékolok másra, hátha tehenet is vennünk kell, dacára annak, hogy félek a tehenektől, majd csak megbarátkozok eggyel, mert nekem kell a tej a kávémba.

Viccet félre téve, egyáltalán nem rózsás a helyzet, de nem is olyan sötét, mint ahogy azt sokan lefestik. Élünk, ahogy eddig, mindenki teszi a dolgát, figyel, vár. Szintén jó olvasgatni az olyan kommenteket, miszerint be kell zárni az egész gyárat, és rohadjon rá mindenkire a műanyag lakat. Jelzem, hogy a több százezer dolgozó és munkás egyáltalán nem tudott semmiről (a 600000-ből kb 100 fő tudott az egészről az egész cégcsoportban), és a történetben az ő életükről és megélhetésükről is szó van. Azzal mélyen egyetértek, hogy ez a csalás érthetetlen és bárki aki részt vett benne, kapja azt, amit megérdemel, de ne a három műszakban dolgozó gyári munkás fejét vegyék, mert ő végképp nem tehet semmiről.

A lányok eleinte még kérdezgették, hogy mi ez az egész, nem kerteltünk, mondtuk, hogy nem tudjuk mi lesz ennek a vége, de nekik nem kell félniük, mert mi bármit megoldunk. Egyébként is házat veszünk, örüljenek annak. Mondták, hogy majd, ha beköltöztünk, addig nem, mert már hittük egy házra, hogy az a miénk, aztán mégse lett az, ebbe ők nem élik bele magukat. Nem is szeretnének szobát választani, és egyáltalán, csak akkor szóljunk, ha pakolni kell a dobozokba. Nem azok az előre örülős típusok.

Az iskolában ez nem volt téma, pedig az aktuális dolgokat mindig megbeszélik. A párizsi merényletek után nagyon sokat beszélgettek a terrorizmusról, az áldozatok emlékére pedig egy perces néma felállással tisztelegtek.

Kérdezték, hogy akkor most lesz-e apának munkája, kell-e költöznünk valahova. Mondtuk, hogy az új házba, de ők meg mondták, hogy akkor szóljunk, ha doboz, addig hagyjuk őket békén. Mostanra már fel sem merül a téma.

A botránynak még nincs vége, még jönnek a büntetések, az autó visszahívások, majd kiderül, hogy ez hogyan befolyásolja a mi mindennapi életünket.

“Vengédpost”: Volkswagen Aktiengesellschaft

A Zasszonynak 3 postot ígértem, és azt mondja, nem hajlandó írni semmi mást, amíg ezt a hármat be nem fejeztem. 🙂

No akkor jöjjön a második – a gyárról és annak hatásairól a tartományra, városra, emberekre. Előre szólok, nem kerestem vissza a pontos statisztikai adatokat, azok csak nagyjábóli számok, legfőképp az arányok bemutatásához.

No szóval az arányok. Ha valaki azt mondja, hogy a Volkswagennél dolgozik, az elképesztően sok dolgot jelenthet. A Volkswagen csoporthoz tartozik a Volkswagenen kívül az Audi, a Bentley, a Bugatti, a Ducati, a Lamborghini, a MAN, a Porsche, a Scania, a Seat, a Skoda és végül a VW Nutzfahrzeuge is, valamint a MAN-on keresztül áttételesen a Neoplan. Ezeken kívül a Volkswagennek rengeteg egyéb leányvállalata is van, mint például az Autovision, az MHP, az FS AG, és még soksoksok egyéb kisebb-nagyobb cég. Ezeken kívül a cégcsoportnak rengeteg egyéb olyan beszállítója van, akik gyakorlatilag csak és kizárólag a Volkswagennek dolgoznak, vagy akiknek az egyik legnagyobb partnere a Volkswagen csoport.

Ennek az elég nagy szervezetnek a tetején csücsül a Volkswagen AG, azon belül is a konszern szintű irányítás. Ez alatt vannak a márkák, amik a saját területükön belül felelősek a teljes globális működésért. A márkák alá vannak besorolva az országok, és azoknak az irányítása. Az olyan nagy leányvállalatok, mint pl. az FS AG (Volkswagen Financial Services AG – gyakorlatilag egy bank) közvetlen konszernmanagement ellenőrzés alatt állnak, míg a többi, kisebb leányvállalat általában a márkák, esetleg az országok felügyelete alá vannak sorolva.

A beszállítók persze bárhová becsatlakozhatnak, de csak a “tápláléklánc” legaljára.

A Volkswagen elég erősen be van ágyazódva egész Niedersachsen és Németország életébe. Autógyárak: Wolfsburg (Golf, Golf Plus, Tiguan, Touran), Emden (Passat), Zwickau (Golf, Passat), Drezda (Phaeton), Düsseldorf és Ludwigsfelde (Crafter), Hannover (Transporter). Ezen kívül alkatrész és egyéb gyárak még csak Németországban, csak a VW-nek: Braunschweig, Baunatal, Kassel, Chemnitz, Osnabrück, Salzgitter. Meg egy rakás még, ami a többi márkához tartozik…

Mindennek a főhadiszállása és egyben a legnagyobb gyára Wolfsburg…

Wolfsburg egy kicsi, nyugodt ipari város Alsó-szászország “közepén”, ami tavaly ünnepelte a 75. születésnapját. 76 évvel ezelőtt ez a hely nem volt más, mint 7 pici falu, egymáshoz viszonylag közel. Jelenleg ebből a 7-ből 5 egyesülése az, amit Wolfsburg városnak nevezünk, a másik két falu névleg megtartotta önállóságát.

Wolfsburg jelenlegi lakossága kevéssel több, mint 130000 ember, ami összesen 121 nemzetiséget jelent. A legnagyobb nemzetiségek a görög, az olasz és a tunéziai. Ennek profán okai vannak: a gyár felfutása során nem volt elég munkaerő, és a 60-70-80-as években 3 hullámban ezekből az országokból volt szervezett munkás-import a városba. Összességében 3*10000 munkást “importáltak”, plusz családtagok. Érdekes, hogy a legkevésbé asszimilálódott népcsoport az olaszok. A nyugdíjas olaszok, akik már 30-40 éve itt élnek, a mai napig is főként olaszul beszélnek. Ők tartják legerősebben a saját nemzetiségüket. A legkevésbé a görögök. Itt alig vannak ex-jugoszlávok (szinte senki), törökök, akik más nagyvárosokban markáns nemzetiségeknek számítanak. A magyar “közösség” számát nem tudom – a gyárban nem vagyunk 10-en sem VW alkalmazottak.

A város 130000 lakosából kicsivel több, mint 60000 a munkaképes korúak száma. A többiek kiskorúak vagy nyugdíjasok (nagyon sok az itt élő nyugdíjas, aki a gyárból ment nyugdíjba). A 60000+ munkaképes korú lakosból 51000-en dolgoznak nap, mint nap a gyárban… A munkaképes korú lakosság többi része a gyári dolgozók “kiszolgáló személyzete”: pékek, vendéglátósok, fodrászok, állami irodisták, stb… Ezen kívül még további 12000 ember jön a gyárba, és senki nem tudja mennyi még a leányvállalatokba, kiszolgáló cégekbe minden nap a környező településekből, akár még Hannoverből is.  A számuk biztosan eléri összesen a 25000 embert.

A gyár maga hihetetlen méretű. Nehéz elképzelni kívülről, de bent sem egyszerű. Csak pár érdekesség:

  • több, mint 80 km vasúti sín van lefektetve csak a gyárkapun belül.
  • majdnem 100 km autóút van csak a gyárkapun belül
  • több szervezett buszvonal is van a gyár területén, menetrenddel, megállókkal, mivel gyalog komoly túra lehet ide-oda közlekedni
  • több kantin is van, valamelyik mindig nyitva van, lehet meleg ételt kapni
  • a gyár területén saját vágóhíd is van, hentesüzemmel. A gyárban dolgozók etetéséhez a húst “lábon” veszi a cég, és azt ott frissen dolgozzák fel, szállítják a konyhákra.
  • a gyárban van Németország egyik legnagyobb kolbászgyára. A Volkswagen Currybockwurst az egyik legjobb és legdrágább kolbász, amit kapni lehet (Németország minden részébe szállítják).
  • a legnagyobb kapuhoz 2*3 sávos autópálya megy közvetlenül, ezen keresztül mennek ki a dolgozók a munka végén, akik a gyár területén parkolhatnak. Ennek ellenére is dugóban araszol ki a nép minden nap.
  • annyira komoly irodahiány van, hogy komplett lakótelepet is alakítottak már át irodaházakká, a 10 emeletes panelházakat is beleértve.
  • hétköznapokon annyian jönnek távolabbról dolgozni ide, hogy a városban kb 6 hónapra előre minden panzió, hotel, szállás le van foglalva (és sokszor ki is van előre fizetve), minden munkanapra.

A Volkswagenben nagyon erős a szakszervezet (IG-Metal). Emiatt az érdekérvényesítő képesség is nagyon magas. A dolgozók bérfejlesztését minden évben a szakszervezet intézi, amibe azért elég keményen bele is szoktak állni. A cég tarifaszintek szerint fizet (Tarifvertrag), aminek az összegei természetesen nyilvánosak (http://www.igmetall-bezirk-mitte.de/fileadmin/userdata/dokumente/Tarif/2013-05-29_metallnachrichten_VW_Abschluss_Nr_6.pdf). Ez alapján a dolgozók tudják mire számíthatnak, mennyit fognak keresni, ha pozíciót váltanak. Ez egy elég erős kiszámíthatóságot ad a jövőnek. Természetesen én is szakszervezeti tag vagyok.

Nem is tudom mit lehetne még írni…

Mivel a cég bejegyzett székhelye Wolfsburg, ezért a városnak fizetik a helyi adókat. Emiatt a városon nagyon jól látszik a “jólét”. A város hihetetlen tiszta. Folyamatosan gépekkel takarítják, szemetet, koszt véletlen sem lehet látni az utcákon. Ennél komolyabb utcatakarítást eddig egyedül Monte Carlo-ban láttam csak, de az egy másik univerzum… Elég kevés a lerobbant ház, olyanokat is újítanak fel, amiket más helyeken még sok évig békén hagynának.

Az utakon még a német átlaghoz is kevesebb a folytonossági hiba (alias kátyú 🙂 ). Elég gyorsan, és elég szépen megcsinálják, amint elkezd lukadni az aszfalt.

Mindenfelé tele van a város parkokkal, játszóterekkel, családi pihenő helyekkel. A nagyobb lakókerületekben 2-3 társasházanként van egy kisebb játszótér, kb minden 3. helyén pedig egy komolyabb, nagyobb. Minden EU konform, biztonságos, és persze graffiti mentes… Szinte minden játszótéren van foci és kosárlabda pálya kapukkal/gyűrűkkel, azokon hálókkal. Érdekes módon ezekre mindenki vigyáz, nincsenek leszaggatva, eltépve.

A céges belépőkártya elég sok dologra jó. Mivel a cég hatalmas mennyiségű embert foglalkoztat, ezért a belépőkártyára adott kedvezmény esetlegesen igen komoly vásárlót, látogatót behozhat. Emiatt a dolgozók kedvezményesen vásárolnak elektronikai dolgokat, kedvezményes mobil csomagokat igényelhetnek, de még az utazási irodák, szórakoztató központok is igen komoly kedvezményeket adnak. Ezek a kedvezmények mindenki számára elérhetőek, akinek van belépőkártyája.

Mivel van pénze a cégnek is, a városnak és az itt lakóknak is, minden egy kicsit drágább. Pl. amikor a Shellnél Wolfsburgban egy liter gázolaj 1,39 Euro, akkor az Braunschweigben vagy Hannoverben az olcsóbb kutakon max 1,31 Euro, de még az autópálya melletti kutakon sem több, mint 1,36. Persze mindez a szolgáltatások és az élelmiszer, de még az albérletek árain is ugyanígy jelentkezik.

Wolfsburgban van:

  • a Bundesliga jelenleg 7. csapata, a Vfl Wolfsburg (tegnap sajna kikaptunk a Schalke-tól)
  • a DEL jelenlegi 6. csapata, a Grizzly Adams
  • Niedersachsen legnagyobb fedett uszoda-komplekszuma, a Badeland
  • az 1 lakosra jutó legtöbb Volkswagen 🙂
  • az egyik legnagyobb turistaforgalmat bonyolító autós szórakoztató park Németországban, az Autostadt (www.autostadt.de)
  • az egyik 3 Michelin csillagos étterem a németországi 11-ből
  • kiépített vízisí kötélpálya majdnem a város közepén

Szóval összességében annyit, hogy ez a város nem egy sima német város. Nem ez Németország mintapéldája. Ez egy nemzetközi olvasztótégely, ahol a város mindent megtesz, hogy az itt élők tényleg jól érezzék magukat. Mi nagyon szeretünk itt élni.