Félév megint

Az előző bejegyzésből teljesen kimaradt kisebbik, és az ő féléve, pedig azért mégiscsak két gyerekünk van. Kisebbik aggodalmaskodott, jó ez nála nem újdonság, mert a család drámakirálynője egyébként is szokott, de azért nem mindegy, hogy azon drámázik, hogy a barátnője nem hozta még vissza a kölcsönadott döglöttbarbiet, pedig már két nap is eltelt, vagy azon, hogy jajj, jajj milyen lesz a félévi.

A félév elejét eléggé összezavarta a külön német, nagyon sokat nem volt az osztályával, folyton lemaradásban volt, arról már írtam, hogy lelkileg mennyire összetörte őt ez az egész hercehurca. Csak annyit így utólag, hogy azóta sem jár külön németre, amíg a nővére hetente egyszer. Kisebbik közölte, hogy ha ő nem kap papírt, nem megy és kész, de nem bírta ki megkérdezte a tanárnőt, hogy akkor most neki járni kell-e, vagy sem, mire azt a választ kapta, hogy nem kell egyáltalán, mert ő már túl jó ahhoz. Mindegy, túl vagyunk rajta.

Kisebbik azonban egyre többször emlegette, hogy készüljünk fel, ő egész biztos nem lesz osztályelső, mint tavaly volt, és biztos  nem lesz jó az a bizonyítvány. Nem egyszer rá is kérdezett, hogy de mi lesz akkor, ha nem ő lesz az osztályelső. Mi lenne? Semmi. Amikor kellett készült rendesen, nem napi 10 percet olvas, ahogy az elő van írva, mert van olyan nap, hogy egyáltalán nem olvas, viszont van olyan is, hogy egy egész könyvet olvas ki  egy hétvége alatt. Szépen folyékonyan olvas, az olvasásfelmérésen ő lett a legjobb az osztályban. Választani kellett egy legjobb fiút, és egy legjobb lányt, nos ő a legjobb lány lett (hiába megtévesztő a neve), majd az osztály megszavazta, hogy a legjobb fiú és legjobb lány közül is ő a legjobb. Nagyjából így mesélte el, ezért írtam le ennyiszer, hogy legjobb. A tollbamondások nem mindig tökéletesek, mert hallás után ír, így el-eltéveszt egy betűt, és valamiért elég nehezen jegyzi meg, hogy nem csak a szókezdő betűt kell nagybetűvel írni. Ezek azért nem olyan nagy hibák, gyakorolni kell, és gyakorol is minden dolgozat előtt. Ez persze nehéz, mert én hiába diktálom a szavakat, a kiejtésem pocsék, így tartok tőle, hogy sokkal jobban összezavarom a gyereket, mint segítek, de sok más lehetőség nincs.

Szerencsére a figyelmét a félévről elvonta, hogy megkezdte a zeneiskolában a tanulást. Mamáéktól megkapta a hőn áhított gitárt, így már semmi nem állt az útjába. Zeneiskolát is gyorsan sikerült választani, kisebbik barátnőjének az anyukája szólt, hogy melyik suli, mikor lesz az óra, nekünk csak be kellett íratni a gyereket. Hetente egyszer jár órára, rajta kívül még három kislány  van. A négy kislányból három jól ismeri egymást, mivel egy suliba járnak, természetesen ebben a háromban kisebbik is benne van. Aggódni nem kell a negyedik kislánynak sem, mert máris jó barátnők lettek. Kicsit mókás volt az első órán, hogy bent ült három kislány, és a tanárbácsi egyre mondogatta, hogy még egy fiú jönni fog, és amikor megérkezett a negyedik kislány, akkor esett le, hogy kisebbikre gondol, de kisebbik barátnője rögtön tartott egy három perces eligazítást, hogy ez a Luca még véletlenül sem fiú, és a helyes kiejtést is elmagyarázta. Amikor kiköltöztünk az ilyen eseteket kisebbik még a szívére vette, mostanra meg baromira élvezi, hogy a társaság középpontjába kerülhet a neve miatt és csak nevet az egészen.

Egyébként folyamatosan táncol, énekel, és gyakorol is. A barátnőjével, vagy egyedül, de még dalokat is ír/írnak. Kicsit olyan, mintha waldorfos lenne a gyerek, mert az összes dal az időjárásról szól, hogy süt a nap, vagy esik a hó, meg szivárvány, ilyesmi. Németül írják/írja a szöveget, illetve mivel kisebbik nagy Violetta rajongó, és a sorozatban spanyolul énekelnek, kisebbik meg tanul spanyolul, így megszületett az első spanyol nyelvű szöveg. Magyarul még egy dal sincs. Éééés kis baráti segítséggel van a budapesti Violetta koncertre jegyünk! Köszi Viki és Marci! Tehát egy biztos pont már van a nyárra, augusztus végén Violetta koncertre kell mennünk. Kisebbik leírhatatlanul boldog volt, nagyobbik kegyesen közölte, hogy ha már van jegye ő is eljön. Kisebbik most szorgalmasan nézi a Violettát és tanulja a dalszövegeket, hogy tudjon énekelni a koncerten.

De visszatérve a tanulmányokhoz, kisebbik még csak másodikos, így szöveges értékelést kaphat, amiből ő nem sokat ért. Azt tudta, hogy spanyolból jól halad, hisz a tanárnője beválasztotta őt a legjobbak közé, és viszi magával Hannoverbe ahol is bemutathatják a tudásukat. Kisebbik napokig izgult, hogy bekerül-e, de bekerült, így nagyon boldog volt.

Ahhoz képest, hogy kisebbik mennyire izgult a félévi miatt, amikor hazaért, úgy kellett kérnem, hogy ugyan mesélje már el mi volt, és ugyan mutassa már meg, hogy mit kapott. Oda is adta és teljesen közönyösen mondta, hogy idén is osztályelső, de most hárman is a legjobbak lettek az osztályban, tehát három osztályelső van, de csak ő kapott ajándékot az osztályfőnöktől, egy pici nyomdát, de csak azért, mert a tanárnő azt úgysem használta.

Idén is sikeresen zárták a lányok a félévet, minden szerénység nélkül: nagyon, nagyon büszkék vagyunk rájuk!

LucaZ

 

 

 

Reklámok

Félév, iskolaválasztás

Véget értek az ünnepek, a szilveszter is eltelt. Erről nem is írnék külön, mert a lányaim szerint ez volt életük legunalmasabb szilvesztere, pedig velem ellentétben ők nem is vasaltak egész délután. A szülőkkel otthon bulizni már 8 évesen is ciki, de nem jött össze a társaság amire vágytak, így nem maradt más lehetőségük, mint unatkozni. Este tíztől már nem volt semmi bajuk, mert elkezdődtek a tűzijátékok, és hajnal egyig ez abba sem maradt. Mi is ellőttük a felvásárolt készletet, és csak kettő sült be, valamint csak egy pálcája tört el, ez a Zuramat nem zavarta semmiben, és valószínűleg a szomszédot sem, akinek a kertjében felrobbant. Már jobbak voltunk, mint Gergő szokott volt lenni, hisz egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy ezt nem így kell csinálni, és egyszer sem kérdeztem aggódva a Zuramtól, hogy: élsz még?

Ami éjfélkor kezdődött, hát olyat még nem nagyon láttunk, az emberek sorban álltak, hogy megrendezhessék a saját tűzijátékaikat, és habár azt hittük, hogy mi menők vagyunk, hát nem, nem vagyunk. A többség minimum egy augusztus 20-ával felérőt rendezett, és habár azt gondoltam, hogy a Zuram nem sajnálja erre a hülyeségre a pénzt, tévedtem mert mások a sokszorosát költötték annak, amit mi. Szerencsére a házból ki sem kellett lépnünk, hogy lássunk mindent, csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy a konyha ablakából nézzük, vagy a nappaliéból, mert mindenhonnan szuper látvány tárult elénk. A lányok oldották meg ügyesen a kérdést, mert folyamatosan rohangáltak, így mindent láthattak. Egy biztos, ha idén is itthon maradunk, akkor nem kell venni egy darab rakétát sem, mert úgyis mindenki privát tűzijátékot rendez.

A szünetnek vége lett, és közeledett a félév vége. Tanulmányilag nagyjából fogalmam sincs éppen hol tartanak a gyerekeim, de csak nagyjából, hisz nagyobbikkal én tanulok minden dolgozatra, és a dolgozatokat haza is hozza, mivel aláírva vissza kell vinnie. A legrosszabb dolgozatjegye a 2-es volt, és mivel az 1-es a legjobb, nincs miért aggódni. Illetve németből kapott két hármast, de egyrészt németből csak szöveges értékelést kaphat, másrészt az osztályfőnöke szerint nagyobbiknak jól megy a német, sokszor jobban, mint a született németeknek. Ezt igazolja az a 100%-os német szövegértés dolgozat is, amit írtak, és csak három gyereknek lett az osztályban 100%-os. Nagyobbik azt mondta nagyon könnyű volt, mert eleve ismerte a mesét, amiről a dolgozat szólt. A matekkal sok gond nincs, mert vagy 100%-os dolgozatokat ír, vagy mindössze egy hibája van, de volt már, hogy kijavította a szöveges feladat szövegét, mert szerinte azt a tanár elrontotta, és tényleg. A spanyol dolgozata az összes 1-es volt, angolból pedig az 1-esek mellé becsúszott egy kettes is, mert dumált a barátnőjével dolgozat közben, és büntetésből nem csinálhatott meg egy feladatot. Amikor elbeszélgettem vele arról, hogy miért is nem dumálunk doga közben, akkor megnyugtatott, hogy azt a feladatot amúgy sem tudta volna. Meg is nyugodtam rögtön! Sachunterricht-ből (földrajz-biológia) még nem kaphatna jegyet, de nagyobbik osztályfőnöke az engedélyünket kérte, hogy ne szóbeli értékelés legyen, mert jók a gyerek eredményei.

A félév végére besűrűsödtek a dolgozatok, egyre többet kellett készülni, de a tempó bírható volt. Ez a félév abból a szempontból is nagyon fontos, hogy ezzel az évvel zárul nagyobbik számára az általános iskola, és a félévi jegyek nagyon is beleszámítanak abba, hogy mely irányba folytatódjon a tanulás. Lehetőség van több is, de felbátorodva nagyobbik osztályfőnökének kijelentésén, mi úgy gondoltuk, hogy a cél a gimnázium.

Elérkezett január 30-a, az a nap amikor megkapták a lányok a féléviket. Nem lepődtünk meg, mert nagyobbik előre szólt, hogy angolból 3-ast fog kapni. A mai napig nem értjük, hogy hogy kaphat valaki 3-ast, amikor 2-esnél rosszabb dolgozata nem volt. Nagyobbiknak azt mondta a tanár, hogy azért van ez így, mert keveset jelentkezik órán. Ettől függetlenül nem értem, hogy hogy lesz ebből hármas. A Zuram fel is húzta magát, hogy talán nem a félév végén kellene erről szólni, hanem mondjuk októberben, amikor a fogadó óra volt, hogy tudjunk beszélni a gyerekkel, hogy aktivizálja  magát. A Zuram közölte, hogy bemegy az iskolába és rákérdez erre, hogy hogy is van ez, de ekkor nagyobbik odaadott egy papírt, miszerint a félévi jegyei alapján számára a tanárok a gimnáziumot javasolják. A Zuram egyből nem akart berohanni az iskolába, de arról nem tett le, hogy a következő fogadó órán szóvá tegye a dolgot.

Ettől persze még nem tudtuk, hogy mit is írjunk a papírra, mert ki kellett tölteni, márpedig fogalmunk sem volt róla, hogy melyik gimit válasszuk. Wolfsburgban van 5. Hiába élünk itt, nem ismerjük az iskolákat, legfeljebb hallomásból, de egy ismerősünk gyereke sem jár gimibe. Nehéz. Lesznek nyílt napok, miután megtörtént az iskolaválasztás, tehát ez sem segít. A tanárok sem sokat segítenek, mert szerintük  azt a gimit válasszuk, amelyiket szeretnénk. Jó, ez biztos így is lesz. Van egy gimi hozzánk közel, nagyon sok sportolási lehetőséggel, de a város közel legrosszabb környékén, de mindenki szerint nagyon jó a suli, főleg mióta két éve történt egy igazgatóváltás. Azután van egy gimi ami kicsit messzebb van (ez egyébként nem szempont, mert a város ad bérletet, a gyerekek egyedül járnak iskolába busszal), ez is jó gimnáziumnak számít, van külön osztály a jó matekosoknak, kicsit magas az osztálylétszám, kicsit nehéz, de jó, és van még egy harmadik lehetőség is, a város legrégebbi gimije, ahova egyesek szerint a sznobok járnak, mert az a legnehezebb suli. Az ötből kettőt eleve kizártunk, mert azok már tényleg messze vannak.

A fenti háromból kizártuk a legnehezebbet, a sznoboknak valót, és az első kettőről beszélgettünk nagyobbikkal, mint lehetőségről. Ő persze nem tudta melyik legyen. Megkérdezte az osztályfőnökét, a barátnőjét, majd elmentünk megnézni a kiszemelt két gimnáziumot. Az első tényleg nem jó környéken van, a Zuram egyből mondta, amikor odaértünk, hogy a kérdés megoldódott, mert így csak egy maradt, de ekkor nagyobbik megkérte, hogy ugyan nézzük már meg azt a nagyon nehéz, sznoboknak való gimit, mert oda szeretne menni a barátnője és az osztályfőnöke is azt ajánlotta neki. Jó, menjünk, nézzük meg! Megnéztük, és nagyobbik már az ajtónál közölte, hogy ez az, ide szeretne jönni. Valamiért már az épület elvarázsolta, nagyon izgult, hogy azt írjuk a papírra, mert ő annyira, de annyira szeretne oda járni. Jó, beírtuk. Egyrészt mert mégiscsak ő fog oda járni, és megígértük, hogy van beleszólása, másrészt attól, hogy beírjuk a papírra, még egyáltalán nem biztos, hogy fel is veszik, ez majd később derül ki. Jövő héten megyünk nagyobbik osztályfőnökéhez fogadó órára, ahol minden ezzel kapcsolatos dolgot meg tudunk beszélni.

Mikor kiköltöztünk még remélni sem mertük, hogy a gimnázium valóság lehet, mert a tanárok óvatosságra intettek, miszerint hiába okos, ha nem beszéli jól a nyelvet, akkor nem reális gimnáziumot választani, de nagyobbik gyorsabban tanul németül, mint gondoltuk. Nem tanult, tanul, mert még nagyon sok mindent nem tud, néhány igeidő sem tiszta, de jól halad. Sokat kell még tanulni, és gyakorolni, de ezzel eddig sem volt gond, és remélem ezután sem lesz.

20150126_212123 Kép (2)