Betegeskedem

Mióta Németországban élünk nem igazán voltam még beteg, nem is szerettem volna, de valamiért november óta képtelen vagyok teljesen meggyógyulni. Két betegség között van néhány nap szünet, de többnyire azért a papírzsebkendő az úr a házban.

A dolog november elején kezdődött. Elkezdtem köhögni, és időnként nem kaptam elég levegőt, hiába próbálkoztam hozzájutni, leginkább csak hangosan sóhajtoztam. Az asztma nem ismeretlen jelenség, hisz az allergiám kapcsán már szorosabb barátságot kötöttünk egymással, de szerencsére asztma az a jó barátom, akire elég ha emlékszem, ő nem ragaszkodik hozzám, én se hozzá, így jó pár éve alig-alig volt kapcsolatunk. Egyébként novemberben semmi sem nyílik, virágzik, pollenzik, ami nekem bánatot okozhatna, pedig jó pár növény nem szeret engem.

Biztos, ami biztos és némi felsőbb ráhatásra persze, elmentem orvoshoz. Orvos is csak annyit tudott mondani, hogy igen elég asztmatikus ez a köhögés, szedjem az allergia gyógyszert, meg írt még mellé valami másikat is, amit egy inhalátoron keresztül kell a hörgőimig eljuttatni. Mivel azonban a torkom is gyulladást mutatott, így az orvos vett kenetet a torkomról és még egy vérvétel is történt. Ami jó, hogy emiatt sehová nem kell elmenni, mindent megcsinálnak helyben a rendelőben. Nem látok ilyen feliratokat, hogy kartonzó, nincsenek végtelen sorok előttem, emberek, akik szintén vérvételre várnának, nem kell az eredményért külön elmenni valahová, hanem elég betelefonálni a rendelőbe, és ha probléma van, akkor egy személyes megbeszélésre is kapok időpontot. Nos mivel nekem a torkom miatt egyébként is vissza kellett mennem, így egycsapásra meg tudtuk beszélni a vérvétel eredményét is.

Sajnos sem előbbi, sem utóbbi nem volt valami kedves. Előbbiből kiderült, hogy egy olyan bakteriális fertőzésem van, amely tipikusan óvodákban jellemző és kisgyerekek kapják el leggyakrabban, de nem gond máris kaptam a receptet a célirányosan felírt antibiotikumról. A vérvétel, nos hát valami májérték nem volt rendben, ami több dologra is utalhat, egyrészt lehetek hepatitises, másrészt lehetek kövér, és lehet zsíros a májam. Egyik variáció sem tetszett, pláne, hogy a hepatitist fejben azonnal kizártam, a pluszkilóim, nos soha nem gondoltam volna, hogy aggodalomra adhatnak okot. Pedig, de.

Az orvos szerint egyáltalán nem kell aggódnom, szedjem a gyógyszereket és amikor azt abbahagytam, akkor rá nem olyan sokkal csinálunk még egy vérvételt, ami célirányosan a hepatitisre irányul, mármint arra, hogy van-e nekem olyanom, vagy sincs. Jó.

Beszedtem a gyógyszereket, ügyesen, lelkiismeretesen. Ugyanúgy fulladtam és köhögtem tovább, de tudtam, hogy az egy hosszabb folyamat lesz. A megadott időben visszamentem vérvételre, majd pedig megbeszélni az eredményt. Kiderült, hogy egy árva hepatitisem sincs, semelyik típusból. Ez jó. Az orvos viszont javaslatot tett arra, hogy biztos, ami biztos oltassam be magam, mert az ördög nem alszik. Nem ellenkeztem, nem vagyok védőoltás ellenes, sőt lehet egyszer még olyan helyre fogok utazni, ahol külön jól jön, hogy már be vagyok oltva.

Az oltást egyébként fizeti a biztosító, de nem úgy, ahogy eddig megszoktuk, vagyis nem csak úgy odaadom a receptet a gyógyszertárban, és megkapom a gyógyszert, hanem odaadom a receptet, kifizetem az oltóanyagot, erről kapok egy számlát, amivel elsétálok az orvoshoz, mármint az oltóanyaggal, a számla a dokit egyáltalán nem érdekli, ezután az orvos beadja az injekciót, majd erről is kapok egy számlát, miután kifizettem, hogy beadták, a két számlával a kezemben besétálok a biztosítóhoz, ahol kedvesen mosolyogva elkérik a számlát, majd erre pár hétre érkezik egy levél, hogy elutalták az összeget. Elsőre bonyolultnak hangozhat, de nem az. Egy oltás ára olyan 80 EUR körül van, az, hogy az orvos beadja, a 11,74 EUR.

Tehát kiderült, hogy nem vagyok hepatitses, innentől kezdve akár egy hülye is ki tudja következtetni, hogy zsíros a májam. Én is kikövetkeztettem, de erre az eredményre várni kellett még egy kicsit, mert az orvosom elég lelkiismeretes ahhoz, hogy csináltasson még egy kontroll vérvételt, hogy mennyire zsíros az annyi.

No persze fejben már összeállítottam a diétámat, és nagyon szenvedtem is, mert tulajdonképpen én elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Tudom, hogy nem vagyok topmodell, de nem is bánt a dolog. Ez vagyok én kérem szépen, de ha zsíros a májam be kell látnom, hogy valami nem jó. A Zurammal rengeteget beszélgettünk erről, mert nem hagytam békét neki a témával, és amúgy is imádja Dr. Google-t, akit ki is kérdezett részletesen az állapotomról. Tehát a Zuram közölte, hogy ez a 40 körüli nők népbetegsége. De itt meg kell álljunk egy pillanatra! Én kérem nem vagyok 40 körüli nő. 39 sem vagyok, tehát maximum 35 körüliről beszélhetünk, és különben is simán elkaptam az ovisok betegségét, amit rendes felnőtt emberek nem is szoktak. Miután ezt gyorsan tisztáztuk mondott még valamit.

A mai napig felmerülnek kisebb viták közöttünk, hogy vicces-e egy mondatban említeni a hízott libákat egy feleséggel. Mert szerinte egyébként nagyon is vicces az a kérdés, hogy: tudod kinek van még zsíros mája? A hízott libának hö hö hö. Szerintem nem vicces, és afelől is vannak kétségeim, hogy komoly-e az a bocsánatkérés, ami közben először még röhög az ember, azután már csak kuncog ugyan, de azért kuncog, mert nagyon igyekszik visszafojtani a röhögést. A bocsánatkérés őszintesége azért is megkérdőjelezhető, mert szerintem, ha úgy hangzik el, hogy: bocsánat, de szerintem vicces (újra röhög), akkor nem is igazán gondolja komolyan.

A vérvétel eredménye ismét megérkezett és kiderült, hogy nem vagyok liba. Az értékeim újra normálisak. Valószínűleg a betegség hatására nem voltak rendben a számok, és biztos ami biztos az orvos jó alaposan megnézte a belső szerveimet és azok működését ultrahangon keresztül, és mindent rendben is talált. Ezért a vizsgálatért sem kell elmenni sehova, ott helyben elvégzik.

A köhögésem azonban nem akart múlni, ami baromi kellemetlen, nem is igazán a köhögés, hanem az a része, amikor nem kapok elég levegőt, és nagyjából úgy tátogok, mint egy ponty, nem vízben, inkább a szárazon. Kaptam két új gyógyszert, de biztos, ami biztos, el kellett mennem egy orr-fül-gégészhez is, nézze meg, nem-e valami más probléma áll a köhögés hátterében.

Elég gyorsan kaptam időpontot, ahol az orvos volt olyan bátor, hogy egy csövet dugjon le az orromon keresztül, és így nézegesse a torkomat. Amikor kijelentette, hogy rákra utaló jel nincs, hát megkönnyebbülni sem volt időm, mivel fogalmam sem volt róla, hogy ez kérdés egyáltalán. Ezután következett volna a másik orrlyukam is, mert ez egy bátor orvos, és még azt se vette figyelembe, hogy az első nézelődés hatására az egyik szememből elkezdett ömleni a könny, kértem egy momentet hivatkozva a szememre, de valójában inkább csak halogattam a dolgot, hogy ugyan ne akarjon már csöveket dugdosni az orromba. Anyukám egyébként is állította gyerekkoromban, hogy az nem jó dolog, pláne miután a nővérem ezt megtette a saját orrával és egy szivacsdarabbal, na azt a pillanatot, amikor az ki kellett venni senkinek nem kívánom, de a nővérem semmiből sem tanul, talált egy babszemet… no, de én az okos, más hülyeségéből is, tehát ott és akkor tudtam, hogy nem jó dolog ez az orron keresztül kis lámpás izével nézzük meg a torkot dolog. Az orvos másodszorra azonban nem is járt sikerrel, és már mondta is, hogy szemmel láthatóan ferde az orrom, vagy így nőtt, vagy egy korábbi sérülés eredményeként. Egyszer valóban arcon találtak 2 méteres közelségből egy focilabdával, akkor is ömlött a könny a szememből, meg voltak fájdalmaim, de orvosnál nem jártam ez ügyben, így lehet tényleg csak így nőtt. A galád doki közölte, hogy muszáj megműteni az orrom, mert nem kapok elég levegőt, ezért a számon át lélegzem, ugye? ugye?, neeeeem, dehogy. A lényeg, hogy ez az állapot nem fog javulni, tehát ezt az orrsövény-ferdülést műtéti úton korrigálni kell, ha összeszedtem a bátorságom, akkor menjek hozzá, vár szeretettel.

No kérem, én tudom, hogy a fejemen nem az orrom a legszebb dolog, és nem csak ferde, de nagy is, ezt onnan is tudom, hogy amikor megműttettem a szemem, és nem hordtam már szemüveget többé, akkor a Zuram közölte, hogy bizonyos szempontból nagyon előnyös volt a szemüveg, és közben diszkréten az orrára bökött. Amúgy állítja, hogy szeret. Azt már magyar orvos is említette, hogy szükségem lesz műtétre előbb-utóbb, de valahogy az utóbb sokkal hamarabb ideért, mint gondoltam. Az orvos meggyőzött, mivel ha a számon veszem a levegőt, akkor folyton kiszárad a szám, és ráadásul még egy csomó baci is bejuthat a szervezetembe, tehát ez is okozhatja a köhögést, amit már tényleg nagyon untam.

Az egyik német ismerősömnek említettem, hogy meg kell műteni az orrom, aki rögtön felvidámodott, mondta, hogy neki is meg kellett, és ha már ott vagyok, csináltassam meg rendesen, ne hagyjam ki a plasztikát, ő sem hagyta ki, nem nagyon csak egy kicsit, de azóta ő sokkal jobban érzi magát. Tehát tudom, hogy nem az orrom a legszebb a fejemen, de megszoktam, az enyém, családi örökségem, ez vagyok én, szóval nem biztos, hogy a muszájon kívül szeretnék mást is. Bár, ha jobban utánagondolok műtétet sem szeretnék egyáltalán, de azt hiszem, azon túl kell esnem, mindegy majd nagylelkű leszek és úgy gondolok rá, hogy plasztikáztatok, az divatosabban is hangzik, mint egy orrsövény-ferdülés.

Ezzel azonban még nincs vége a betegségeknek, már épp kezdett elmúlni  a köhögésem, amikor éreztem, hogy már megint nem vagyok jól. És nem is voltam. Fájt a torkom, és hosszú évek óta először be is lázasodtam. Bevallom nem viselem jól, sem a lázat, sem ha beteg vagyok. Nem tudok a fenekemen ülni, ha beteg vagyok is vannak dolgok amit meg kell csinálnom, de mivel képtelen vagyok rá, így frusztrált vagyok. Az orvostól kaptam ismét egy jó nagy adag antibiotikumot, csillapítottam a lázam, sajnáltam magam, meg a közelemben élőket, a Zuram állandóan főzte nekem a teát, mindent megcsinált helyettem. Egyedül intézte a lányok dolgait, megfőzött, és tényleg mindent amit kell, és csak egyszer említette meg, hogy nem vagyok túl kedves, ha beteg vagyok. Tény, nem vagyok, de mivel emlékeim szerint az idő nagy részét alvással töltöttem, így nem is lehettem annyira undok.

A gyógyszer hatott, elmúlt a láz, már-már a köhögés is. Visszamehettem az orvoshoz, aki beadhatta a második oltást is. Volt nagyjából 3 jó napom, amíg tényleg jól éreztem magam, majd ismét jött a takonykór, és a rosszkedv. Most más bajom nincs, csak már a 4. üveg orrcseppet használom el, és ipari mennyiségű papírzsebkendőt, de remélem, hogy ez már a vége. Iszom az Aspirin C-t, pedig rühellem, eszem a C vitamint. Próbálok pihenni, amikor csak lehet, hogy vége legyen már, mert nagyon, nagyon unom. Viszont muszáj, hogy elmúljon ez a taknyosság, mert hosszú évek óta először tudunk a Zurammal ketteseben elutazni egy hétvégére, és bizony már le is foglaltuk a szállást. Egy hét múlva ilyenkor, ha minden jól megy Amszterdamban vacsorázunk.

Reklámok

Orvosi kalandok

Az igen tartalmas Magyarországon töltött idő után jöttek a hétköznapok, és nekem időpontom volt a doktornőhöz. Már párszor érintettem az orvosi témát, írtam a házi-, gyerek- és fogorvosról. Szerencsére sűrűn nem kell látogatni őket, de azt nem mondhatom, hogy ne lettünk volna betegek.

A Zuram elég sok anyajeggyel rendelkezik, így neki különösen fontos, hogy rendszeresen részt vegyen szűréseken. Bőrgyógyászt nem volt egyszerű találni, mert az egész városban van talán 5, és ezek között van olyan praxis is amelyik már nem fogad új beteget. A Zuram utánajárt a net segítségével, hogy melyik orvosról mi a vélemény. Az egyik orvos jó, de bunkón viselkedik, a másik nem annyira alapos, és mindig csúszik a rendelés, azután van akihez nem lehet időpontot kapni. Jó, hát tudjuk, hogy ezek a vélemények teljesen szubjektívek, és nem biztos, hogy erre kéne alapozni, ezért a Zuram kiválasztotta, azt amelyik fogadott még új beteget, és közel van a munkahelyéhez, ez az orvos a jó, de bunkó. Nem baj, néztük a Dr. House-t, majdnem minden részt láttunk. Jó lesz az nekünk, mit számít, ha nyers a modora, de alapos?

Biztosításunk az Audi BKK-nál van, még nem találkoztunk olyan praxissal, ahol nem fogadták volna el a kártyánkat.

Az első alkalommal apja és a lánya, nagyobbik gyermekünk együtt mentek, mivel nagyobbik a kamaszodás útjára lépett, és szerettem volna, ha látja egy orvos is a bőrét. Az orvos alapos volt, Zuram egyből kapott időpontot egy műtétre, hogy leszedjenek négy gyanús anyajegyet, beutalót a szemészetre, mert a szemhéján is van egy pici anyajegy, nagyobbik pedig kapott egy nagy zacskó krém mintát, hogy egyelőre ne vegyünk belőle, csak ha beválik. Az orvos elég alaposnak tűnt és a modorával sem volt semmi probléma.

A Zuram azóta volt már varratkiszedésen, és most kontrollon is, meg még lesz egy csomó ellenőrzés, és a doki csak egyszer volt enyhén szólva sem kedves, de aznap biztos rossz napja volt, mert egyébként teljesen normális. Nagyobbiknál is vagy a krém hatott, vagy csillapodott a kamaszodás, de most rendben van.

A Zuramnak így volt alkalma meglátogatni a szemészeti klinikát is, ahol szintén minden rendben zajlott, oda is kapott már egy újabb időpontot, mert a szemhéján lévő gyanús elemet meg kell figyelni. Úgy néz ki rendszeres vendég lesz itt is.

Megint a Zuram, de hát nem lehet mit tenni, egy bizonyos kor felett… nem folytatom, ő is olvassa. Szóval a következő szakrendelés meglátogatása is az ő nevéhez fűződik. Évek óta elő-előfordul, hogy fáj a hasa, de csak pár napig, addig azonban nagyon, és élesen, és kínlódik, és volt már, hogy be is lázasodott, mindig elment orvoshoz, de Magyarországon a körzeti orvos, csak annyit mondott, hogy vírus, majd elmúlik. Elmúlt, de azután újra előjött. A Zuram már csak legyintett, hogy ááá ez csak vírus, majd elmúlik, de nincs szerencséje, mert engem vett feleségül, és még a kapcsolatunk elején megállapodtunk abban, hogy aki beteg, az szót fogad annak, aki nem, és ha mind a ketten betegek vagyunk, akkor úgyis nekem van igazam. Ez nem szabály, csak tapasztalat. Mivel ő fájt, én meg nem, ezért három határozott mondattal elintéztem, hogy elmenjen orvoshoz. Esküszöm, semmi zsarolás, semmi durvaság, csak határozottság. Na jó, talán egy kicsi zsarolás, és egy picit lehet utaltam arra is, hogy az elmeállapotával nincs minden rendben, ha szeret szenvedni. Nem pont ezeket a szavakat használtam. A lényeg, hogy elment a háziorvoshoz, aki két perc után közölte, hogy ez nem vírus, inkább vesekő vagy tán homok. Akinek volt már vesekőhöz, vagy homokhoz kapcsolódó görcse, az tudja, hogy az ezzel járó fájdalom nem kicsi. Nosza a doki gyorsan csinált egy ultrahangot, mert olyan is van ám a háziorvosi rendelőben, nem csak labor, majd adott egy beutalót az urológiára, mivel rá is lelt a probléma okozójára. Ez utóbbi szakrendelést a férfiak nem kedvelik, de mivel nekem is volt már vesekövem, határozottan állíthatom, hogy a nők sem. A Zuram kért is időpontot, és kapott is, mázlija volt, valaki lemondta, ezért egy hét múlva már mehetett is. Az időpontot adó asszisztens szerint addigra nagy valószínűséggel a homok távozni fog magától, de azért menjen el, megnézik. El is ment, a vesehomoknak nyoma sincs, de ez sejthető volt, hisz a görcsök megszűntek. Az orvos ekkor javasolta, hogy no akkor prosztata vizsgálat, de nem ám a gumikesztyűs módszerrel, hanem csak hasi ultrahanggal. Minden rendben találtatott. Még egy szűrővizsgálat kipipálva, és a rejtélyes hasi görcsök eredete is felfedve.

Időpontot elég változatosan lehet kapni, van, hogy 2 hét múlvára adnak, van, hogy azt mondják: keressünk másik praxist. Az is előfordult már, hogy mire kaptunk időpontot a probléma már elmúlt, ugye a vesehomok már csak ilyen. A háziorvosi rendelésen sem szeretik, ha valaki időpont nélkül állít be, időponttal természetesen kiszámíthatóbb a rendelés, még akkor is, ha jöhetnek közbe váratlan időhúzó tényezők, mint pl. a magyar gyerekek oltási könyvét kisilabizálni, mert hiába fordít le anyu otthon mindent előre, akkor is bonyolult, mert természetesen a két gyerek oltási könyve sem egyforma, mert pont a kettő születése között volt egy váltás, más kiskönyv, más oltási rend.

Amikor kiköltöztünk akkor mi szépen hivatalosan bejelentettük, hogy van kinti biztosításunk, lemondtuk a magyar TB-t, a családi pótlékot, szóltunk a NAV-nak is. Amennyiben Magyarországon szeretnénk orvoshoz menni, akkor ellátnak, de a szűrővizsgálatokat itt kell elintézni. Magyarországon is adott a magánrendelés lehetősége, de azért elég macerás lenne innen mindenért hazarohangálni, vagy amikor otthon vagyunk, akkor még arra is időt szánni, hogy orvoshoz kell menni.

Számomra nagyon fontos volt, hogy találjak egy jó nőgyógyászt, mivel egy P4-es citológia, majd egy pozitív HPV tesztet követő, a méhnyakamat érintő műtét után, nem hagyom ki az éves rákszűrést. Ez mondjuk az adott előzmények nélkül is kötelező jellegű, minden nőnek a saját érdekében. Másodszor a fogamzásgátlás kérdése sem elhanyagolható. Mi két gyereket terveztünk, a terv teljesült, és nem szeretnénk egy pici meglepetést sem.

A kiköltözésünk után még Magyarországon intéztem a szűrést, de azért beláttam, hogy hosszú távon ez nem mehet így, és keresni kell egy orvost itt Wolfsburgban.

Sok barátnőm nincs, akik ajánlhatnának egy orvost, vagy lebeszélhetnének egy másikról, így google barátom segített. Egyszerűen beírtam a keresőszavakat, és kaptam néhány találatot. Igazából csak a megérzés, szimpátia és az segített, hogy hol található a rendelő. Kiválasztottam egy számomra normálisnak tűnő doktornőt. Magyarországon csak férfi nőgyógyászoknál jártam, és rossz tapasztalatom is volt egyszer-kétszer, nőnél még soha nem jártam, de gondoltam most legyen ez a variáció.

Kaptam időpontot és magammal rángattam a Zuramat is, mert azért mégis jó lenne, ha fordítana valaki. Meg is jelentünk pontosan amikor kellett. A rendelés csúszott valamennyit, de nem sokat. A doktornő bevezetett az irodájába és ott elmondtuk, na jó, a Zuram elmondta, hogy mit is szeretnénk. Előzetesen egy asszisztens már felvette az előzményeket, megmérte a vérnyomásomat, kikérdezett mindenről és egy adatlapot is ki kellett tölteni, valamint kaptunk egy tájékoztató füzetet a HPV-ről, milyen szűrések vannak és, hogy mi mennyibe kerül.

A doktornő elmondta, hogy sajnálatos módon a biztosító nem fizeti az alapos szűrést, ami a citológiát jelenti, csak egy kisebb ellenőrzést, de annak sokszor fals az eredménye. Az én esetemben szóba sem jöhet más, mint a citológia, ez annyit jelent, hogy mintát vesznek, kaparásos módszerrel az adott területről, majd ezt megvizsgálják. A doktornő javasolta, hogy legyen egy HPV szűrés is, mert lehetséges, hogy a műtét és az utána beadott védőoltás eredményeként eltűnt a szervezetemből ez a vírus, biztos jobban megnyugodnék, ha tudnám mi a helyzet. Tök igaza volt, eléggé megnyugtató lenne tudni, hogy mi a helyzet, habár teljesen 100%-osan nyugodt ezzel kapcsolatban soha nem leszek, de azért már eljutottam arra a szintre, hogy csak a szűrést megelőző pár napban idegeskedem és igyekszem nem gondolni a dologra.

A citológia és a HPV teszt együtt 75 EUR. Pont nem érdekelt mennyibe kerül, ha egyszer kell a citológia, akkor kell. A számlát majd kiküldik, és el kell utalni az összeget a megadott bankszámlaszámra.

A vizsgálat előtt még megkérdeztük a véleményét a fogamzásgátlásról is. Lehet többféle módszer közül választani, de ha már nem szeretnénk kisbabát, és biztosan nem szeretnénk, akkor a spirált javasolná. Vagy írhat fel fogamzásgátló tablettát is. Mindkét módszerrel találkoztam már, de most a spirált választottam. Fogamzásgátló tabletta árat nem tudok mondani, de a doktornő szerint hosszú távon a spirál a gazdaságosabb megoldás. Ez 350 EUR-t jelent, ebben benne van a megelőző vizsgálatok ára, az eszköz, és az összes kontroll öt éven keresztül, fél évenként. A 350 EUR nem kevés pénz, de ha kiszámolom, hogy otthon mennyit lehet otthagyni egy magánrendelésen, nem inkább nem számolgatok. Ennek itt, ebben a rendelőben ennyi az ára. Természetesen mielőtt bármiben döntöttünk volna, a doktornő javaslata alapján megvártuk a vizsgálatok eredményét.

A vizsgálatot inkább nem mesélem el, de az biztos, hogy a rendelő nagyon barátságos, és nagyon jól felszerelt. A doktornő és az asszisztensei is nagyon kedvesek, türelmesek.

A doktornő felhívta a figyelmünket rá, hogy a lányainkat is be kellene oltani HPV ellen. Az oltás ingyenes, beadják a gyerekorvosnál. Mondtuk, hogy majd ha menni kell a gyerekorvoshoz, akkor megbeszéljük vele.

Kivártuk a vizsgálat eredményét, és megnyugodhattam, a citológia rendben volt, és HPV-t sem találtak. Már megérte az az 50 EUR, igen tudom, hogy először 75 EUR-t írtam, de kijött a számla, és az volt rajta, hogy akció volt, ezért most olcsóbb. Ez legalább annyira meglepett, mint amikor Egyiptomban a gyógyszertárban az eladó kiprovokálta, hogy alkudjunk.

Megbeszéltük a részleteket a spirállal kapcsolatban, kaptam egy új időpontot, valamint a doktornő mondta, hogy nem kell a Zuramnak engem kísérgetnie, látja, hogy értem a dolgokat, ha valami gond van, majd felhívjuk telefonon, jár hozzájuk más is, aki nem beszél jól németül, de mindig megoldják.

Most voltam a második kontrollon ahol a spirált ellenőrizte a doktornő, rögtön kaptam időpontot a következő rákszűrésre is. Ez engem mindig meglep, mert honnan fogom én tudni, hogy mit csinálok fél év múlva, de végül is tök igazuk van, mert most már tudom, rákszűrésre megyek. A doktornő ismét  pontosan tudta ki vagyok, minden előzményt, azt is hogy van két lányom. Lehet, hogy a számítógépből, vagy a kórlapról, de akkor is tudja, hogy miért vagyok ott.  Azzal a hírrel fogadott, hogy a biztosító ebben az évben már állja a citológia és a HPV szűrés költségeit, így a legközelebbi szűrésen is lesz citológia is, és HPV szűrés is, újra. Biztos ami biztos. Megkérdezte, hogy voltunk-e már a gyerekorvosnál az oltás miatt, mondtam, hogy nem, mert nem kellett menni. Mondta, hogy nem baj, akkor a következő alkalommal amikor megyek, vigyem magammal a lányokat is, és beadja ő az oltást, erre külön időpont sem kell. Ez az oltás is térítésmentes. Azért lenne fontos most beadni, mert most még elég két oltás, később ha már betöltötték a 14-et, akkor három oltás szükséges.

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy jó-e a HPV oltás, vagy sem, erről nem is szoktam vitatkozni, mert ezt minden szülő döntse el saját maga. Én eldöntöttem, hogy ha egy kis esélyt tudok adni a gyerekeimnek arra, hogy megússzák a méhnyakrákot, hát én megadom ezt az esélyt.

Elképzelhető, sőt biztos, hogy nem egy tudományosan, szakszavakkal megírt bejegyzés ez, de a javaslatom a következő: akit érdekel a téma, az menjen el egy nőgyógyászhoz, és kérdezze meg őt, az éves szűrés úgyis aktuális, ha idén már megvolt, akkor jövőre biztos. Ugyanez igaz a többi éves szűrésre, szakrendelésre, orvosra is.

Gyermekorvos

Eljött az a pillanat, amikor orvost kellett keresnünk a lányoknak. Kisebbik úgy döntött, hogy belázasodik, de amúgy sem árt, ha tudjuk hová kell mennünk, ha van valami. Kisebbik láza egyáltalán nem volt vészes, 38 C° körül megállt. Kisebbik sápadtka volt, kicsit köhögött, és borzasztóan fájlalta a torkát, de mivel ő mindent nagyon végletesen él meg, ez akár azt is jelenthette, hogy nem fáj az annyira, ennek ellent látszott mondani, hogy nem evett, mert nyelésnél fájlalta. Biztos, ami biztos menjünk orvoshoz.

Amikor Zuram elvitte az iskolaérettségi vizsgálatra, ott már jelezte az orvos, hogy amennyiben alkalom adódik menjünk keressünk egy gyerekorvost, mert át kellene nézni az oltásokat. Első látásra, amit ki tudott nézni a doktornő az oltási könyvből, az az, hogy minden oltás rendben van, de az MMR (mumpsz, kanyaró, rózsahimlő) újraoltás hiányzik. Hiányzik, mert nálunk ezt az oltást a gyerekek 11 évesen kapják, itt viszont 6 éves korig megkapja mindenki. Azt olvastam a neten, hogy elvileg itt nem kötelezőek a védőoltások, csak ajánlottak, mégis mindössze  3% nem oltat, de tőlünk nem kérdezték, hogy akarunk-e szurit adatni a gyerekeinknek, vagy sem, ami mindegy is, mert eddig is beadattuk, és ezen szokásunkon nem kívánunk változtatni.

Az iskolaérettséget vizsgáló doktornő adott egy listát a fellelhető gyerekorvosokról, a környékünkön, de azután a Zuram a gugli segítségével is megtalálta a listán szereplő kiszemelt orvost. Csekkolta a véleményeket, és mivel nem talált semmi rosszat, el is mentünk. Az rendelő egy emeletes ház aljában található. Bementünk, egy hölgy ült egy pult mögött és érdeklődött, hogy mi járatban vagyunk. Zuram felvázolta a helyzetet, hogy honnan jöttünk, mikor, gyerekorvosra van szükségünk, mivel van két gyerekünk. Semmi probléma, de máskor kérjünk időpontot, most is megnézik a gyereket, csak sokat kell várni. Ha! Mi a magyar egészségügyön edződtünk, vérünkben van a várakozás, bele van kalkulálva. Leültünk hát a váróban, ami kisebbik szerint inkább játszótér. Magyarországon sem uralkodtak rossz állapotok, mert egy felújított, szép rendelőbe jártunk, de 5 orvos rendelt egyszerre, közös váróval, tehát rengeteg beteg gyerek várakozott egy viszonylag kis helyiségben. Itt csak egy orvos rendelt, ehhez mérten egy szobában van a váróterem. Van papír, ceruza, rengeteg mesekönyv, mindenféle traktor, autók, kis hinta, tehát sok-sok játék amivel a gyerekek játszhatnak.

Kisebbik leült rajzolni, és nagy hirtelen lerajzolt egy spongyabobot, csiguszt, malackát, szívecskét, házikót, napot, eget, kiscicát ez volt nagyjából 5 perc, és még vártunk nagyjából egy órát, mert természetesen akik időpontra jöttek, előnyt élveztek. De mivel ezt tudtuk, nem is morogtunk. A rajzoláson kívül nem volt kedve semmihez kisebbiknek, beteg is volt, meg izgult is, hogy mi fog következni, de egy óra unatkozással még vígan elvagyunk. Nem volt sok beteg, és haladt is a rendelés. Mivel a fogadó pultnál be kell jelentkezni, és név szerint szólítanak, így nincs vita, hogy ki jött előbb, vagy kinek van időpontja.

Egyszer csak szólították kisebbiket, tehát mentünk. Egy fiatal srác bevezetett bennünket egy pici szobába, ahol felvette az adatokat. Kezébe nyomtuk a gyermek egészségügyi kiskönyvet, hogy küzdjön meg ő az oltásokkal. Küzdött is, meg is állapította, hogy igen az MMR újraoltás hiányzik. Kicsit kellett még várni, és már jött is a doktornő. Nagyon kedves volt, kisebbik meg nagyon félős, egy szót se mert szólni. Elmondtuk, hogy mi a probléma, a doktornő pedig azonnal mintát vett kisebbik torkáról egy hosszú pálcikával. A fiatal srác meg el is tűnt vele a laborban. Tehát van labor! A doktornő megnézte az oltási könyvet, és mondta, hogy mennyire hasonlít a törökre. Zuram felvonta bal szemöldökét és ejtett pár szót a Finnugor elméletről, hogy a doktornő nem-e véletlenül a finnre gondolt. Mondta a doktornő, hogy nem, mert tanult pár évig finnül, de semmi hasonlóságot nem lát. Látni nem is lehet.

Pár perc alatt kiderült, hogy nem bakteriális a fertőzés, nem kell antibiotikum. Írt fel a  doktornő lázcsillapítót, megbeszéltük, hogy Prospan van otthon, abból kapjon kisebbik és ha minden rendben 2 nap múlva mehet iskolába. Gyorsan kértünk igazolást, de a doktornő felvilágosított, hogy igazolás csak 3 napon túli hiányzásnál kell, addig nem. Ez az információ elég fontos, hiszen ha a gyereknek mondjuk fáj a hasa, vagy nem érzi jól magát akkor otthon maradhat egy napot anélkül, hogy orvoshoz kéne rohanni igazolásért.

Magyarországon nem szerettem, hogy a kicsit beteg gyerekemet, aki nagy valószínűséggel egy-két napon belül rendbejön el kell vinnem az orvoshoz, ahol a váróban összeszedhet egy csomó betegséget. Mondjuk a gyerek soha nem szedett össze semmit, velem ellentétben, de ez egy másik kérdés.

Megbeszéltük, hogy ha úgy gondoljuk, hogy a gyermek teljesen meggyógyult, akkor menjünk vissza és merüljünk el egy kicsit jobban ebben az oltásos témában. El is jött ez a pillanat, tehát Zuram kért egy időpontot, és felkészítettük a lányokat, hogy bizony, bizony szuri lesz. Ismét odaértünk, ismét váró, és ahhoz  képest, hogy volt időpontunk bő fél órát vártunk. Még ezt sem tartom problémásnak, mivel fél órás csúszás simán lehet, még időpontos rendelés esetén is, főleg ha a doktornő nem időre nézi a beteget, hanem tényleg lelkiismeretesen. A lányok nem unatkoztak, most nem csak rajzolás volt, hanem nagyjából felborították a várót 5 perc alatt, egyszerre 4 gyereknél több nem volt a váróban.

Most egy másik vizsgálóba hívtak be bennünket. Ebben a vizsgálóban még ultrahang is volt. Tehát megfigyeléseim szerint a rendszer úgy működik, hogy van legalább 3 vizsgáló helyiség, ahová behívják a kis betegeket. Amíg a doktornő vizsgál egy beteget, addig az asszisztensek kikérdezik a szülőket, megmérik a gyerek súlyát, magasságát, és próbálják megnyugtatni a kis pácienseket, azután érkezik a doktornő, megtörténik a vizsgálat, felírják a recepteket, és a doktornő már megy is tovább a másik vizsgálóba.

Odaadtuk az oltási könyveket, én előzőleg itthon már összeszedtem, hogy mi micsoda németül és magyarul, hogy könnyebb legyen kiigazodni rajta. Nem volt az, pláne, hogy 2004 és 2006 között változott az oltási rend, és más a két gyerek könyve. De mindent sikerült tisztázni. Azt is, hogy voltak bárányhimlősek, arra nem kaptak oltást, de most már nem is kell. Tényleg minden oltás megvan, csak az MMR 2 hiányzik, és a Hepatits B elleni, amit Magyarországon nyolcadikban kapnak a gyerekek. A doktornő megkérdezte, hogy szándékozunk-e Magyarországra hazatérni a közel jövőben, mert akkor maradjon a magyar oltási rend, akkor majd megkapják otthon. Zuram mondta, hogy nem szándékozunk. Nem zárjuk ki a lehetőségét sem, de az első ötéves tervünkben nem szerepel a hazatérés gondolata. A doktornő úgy döntött, hogy legyen akkor most a hepatitis elleni, amiből kell még majd kettő, és valamikor a három oltás között kapják meg az MMR 2-t is. Legyen! Ennek a lányok örültek legkevésbé.

Az asszisztens, aki korát tekintve még simán ülhetett volna akár a váróban is a gyerekek között, próbálta megnyugtatni a lányokat, hogy az egész egy szúnyogcsípés. Egyből mondtam, hogy ugye, hogy ugye! Én is pont ezt mondtam! Így már biztos igaz. Nem hitték el, egyrészt mert kaptak már injekciót, másrészt mert már nem is egyet kaptak. Kis sírással, pontosabban csak kisebbik sírt, túlestünk a dolgon. Nagyobbik németül mondogatta szemrehányóan az orvosnak, hogy ez azért egy kicsit fáj, egy kicsit fáj, egy kicsit fáj… de fél perc múlva már vigyorgott. Kisebbik viszont közölte, hogy ő aztán soha többet be nem teszi ide a lábát, és a vizsgáló asztalon talált katica párnát elviszi magával haza, mert ennyi bántás után az jár. Erről gyorsan lebeszéltük.

Ha már ott jártunk megkérdeztük a kullancs elleni védőoltást is, mivel mindkét gyerek megkapta, most már csak az 5 évenkénti oltások vannak soron. A doktornő mondta, hogy ezen a területen nincsenek olyan kullancsok, amik fertőzöttek lennének, Németország azon területein ahol vannak olyan kullancsok, ott alapból oltanak. Az itteni gyerekek nem kapják ezt az oltást, természetesen kérésre igen, de nagyobbiknál csak jövőre lesz aktuális, kisebbiknél meg van még 2 év. Nagyobbik gyermekünk kicsit csámpás, (az apja jobb napjain csámpáskirálynőnek hívja, pedig nem is kedveli az operetteket) régebben rosszabb volt a helyzet, mostanra javult, de nem maradéktalanul. Használt supinált talpú cipőt, de az orvos szerint csak akkor fog javulni a lába, ha megerősödtek az izmok, vagy szalagok vagy mittomén mik. Most ezt is megmutattuk, a doktornő azt mondta, hogy annyira nem vészes, de kapott nagyobbik egy beutalót, biztos, ami biztos. A következő forduló orvoslátogatás témakörében tehát a szakorvos. Szerencsére épp van egy ortopéd orvos abban az épületben, ahol a Zuram dolgozik, így még keresni sem kell.

Hazafelé megbeszéltük a lányokkal, hogy lesz még oltás bőven, emiatt ne aggódjanak, mivel megkaptuk a következő időpontunkat, így nagyobbik gyorsan kiszámolta,hogy addig még pont száz nap van, tehát ráérnek izgulni. Kisebbik nem volt meggyőzve, tartotta magát azon álláspontjához, hogy ő már pedig ide soha többet be nem teszi a lábát. Pedig de. És mivel a bal karjába kapta az oltást, így hazáig sántított.