Mindenféle események

Tudom ám, hogy el vagyok maradva a bloggal, és nem azért mintha nem történne velünk semmi, épp ellenkezőleg, életünk egyik legaktívabb időszakát éljük. Mindig van valamilyen esemény, vagy program, történés, vagy csak úgy képtelenek vagyunk a fenekünkön ülni. Most nézegettem vissza a telefonomban a képeket, és szembesültem azzal, hogy mi mindenről szerettem volna beszámolni, ami azután elmaradt.

Először is, idén is volt Schützenfest, forgókkal, mindenféle vickekkel meg vackokkal. Idén sem szándékoztunk kimenni hivatalosan, de valójában csak a lányoknak nem árultuk el, hogy ki fogunk nézni, dacára annak, hogy még mindig azt gondolom, hogy egy forgózásért 5 EUR-t adni badarság. Azt is tudom azonban, hogy a suliból minden gyerek kint lesz, és emiatt az én gyerekeim is nagyon kíváncsiak és izgatottak, hogy mégis mi a csuda van ott.

Schützenfest

Egy szép nem napos délelőtt nagyobbik hivatalos volt egy szülinapi partira az Autostadtba. Elkísértük természetesen, és ott megvártuk, addig kisebbik játszott a játszóban, szerzett még egy jogosítványt. Ez a program az Autostadtban, hogy a gyerekek jogosítványt szerezhetnek nagyon jó ötlet. Az enyémeknek fejenként van már vagy három, de nem tudják megunni. Rövid elméleti oktatás után kimehetnek a tanpályára és elektromos kisautókat vezethetnek nagyon lassan. A legjobb, hogy kisebbik megszerezte a porschét, és nem egy bogarat, pedig ez utóbbiból sok van, előbbiből mindössze kettő. A friss jogsival a kezében még  kézműveskedett, mi pedig a Zurammal megnéztünk egy csomó autót, hogy milyet is választanánk nekem, ha lecserélnénk a mostanit. Mióta szóba jött az autót le kellene cserélni téma, már annyi variáció volt,  hogy csak na, de még mindig nincs végleges döntés, ahogy autócsere sincs. Miután vége lett a szülinapi partinak beültünk a kocsiba és nem haza vettük az irányt, hanem az Allerpark irányába, hogy megnézzük már végre ezt a Schützenfest mókát.

Mivel kora délután volt, így alig volt valaki, viszont legalább a nap kisütött így jó meleg lett. Volt sok forgó, meg játék, meg rengeteg olyan “játék” ahol némi pénz ellenében valamilyen plüssállatot lehetett nyerni, vagy sem. Vagy sem. Ezeket egyébként is hanyagolni szoktuk, most sem tettünk másképp. Mondtam a lányoknak, hogy van nálam némi aprópénz, így választhatnak egy-két forgót, amit kipróbálhatnak. Szerencsére nem minden 5 EUR volt, volt ami csak, 2, vagy 2,50. Nagyon tetszett nekik egy elvarázsolt kastély, ami sem nem volt kastély, sem nem volt elvarázsolt, de jobb nevet nem tudok rá kitalálni. Egy emeletes építményről beszélünk, ami giccses bajor stílusban volt díszítve, mármint általában nem giccses a bajor stílus, de ez enyhén szólva is túlzás volt, de egy Schützenfestre ez kell.  Be kellett menni az építménybe és mindenféle akadállyal megküzdeni. Mondtuk a csajoknak, hogy mehetnek, de mi nem, ha mernek egyedül, akkor semmi akadálya. Bennük fel sem merült, hogy nem mernek menni, már el is tűntek, és 15 perc múlva hatalmas vigyorral az arcukon jöttek kifelé. A következő játék amibe beleszerettek, az természetesen a dodgem volt. Egész pici koruk óta imádják, régen a Vidámparkban volt gyerek dodgem, ahol már 3 éves koruktól önállóan mehettek, szóval elég korán kezdték. Most is futottak lelkesen, hogy találjanak egy szabad autót, de ez elsőre nem sikerült, tanulva a kudarcból másodszorra már sokkal gyorsabbak voltak, és nem válogattak, csak bepattantak egybe és már mentek is, azután mentek még egy kört. Körbesétáltunk, megnéztünk mindent és azt mondták, hogy annyira nem is nagy dolog, mint ahogy az osztálytársaik előadták. Egyszer jó volt kijönni, jól érezték magukat, jövőre is szeretnének, de túl sok az olyan forgó, amire nem mernek felülni. Savanyú a szőlő na, de teljesen érthető hogy nem mertek felülni még a lánchinta is olyan magasra emelkedett, ami nekik még ijesztő. Fagyizással zártuk a programot, és elindultunk hazafelé, amit nagyon jól tettünk, mivel abban a pillanatban leszakadt az ég, amint beültünk a kocsiba. Szárazon megúsztuk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reggeli a kastélynál

Még tavaly szülinapomra  kaptam egy utalványt villás reggelire a kastély melletti étteremben. Folyton halogattuk, hogy elmenjünk, de azért eljött az a nap, hogy összeszedtük magunkat reggel és eljutottunk beváltani az ajándékot. Jó, hát így sem értünk oda túl korán, mondta is a pincér néni, hogy csak másfél óránk van elkölteni a reggelit, maradunk-é ennek ellenére. Úgy gondoltuk, hogy másfél óra már csak elég lesz. Volt mindenféle jó, ami csak egy svédasztalon lehet. Hideg is, meleg is. Mindkét lányom annyit evett, amennyit csak bírt, náluk talán csak a Zuram pakolta meg jobban a tányérját, de teljesen igazuk is volt, mindenből enni kellett egy kicsit. Meg inni. Elég ritkán iszok pezsgőt a reggelihez (soha), de most azért is ittam egy pohárral és bevallom őszintén, nagyon jól esett. Már az is, hogy nem nekem kell reggelit csinálni, és kitalálni, hogy mi legyen a reggeli. Amúgy a dolog nem olcsó mulatság, egy reggeli négy ember részére, amiből kettő gyerek (még ha nem is gyerekadagot esznek) megvan 50 EUR. A környezet nagyon szép, az állványzatot végre leszedték a kastélyról, így teljes egészében meg lehet csodálni, a kertet pedig külön imádom, ezért a reggeli után sétáltunk is a lányokkal egyet. A kastélyban egyébként kiállítások vannak, amik ingyenesen megtekinthetők, valamint tartozik egy múzeum is a kastélyhoz, ahol a város történetét lehet megtekinteni, és hétvégén a családok számára nem kell belépőt fizetni. Ezt már rég szeretném megnézni, mert még csak félig láttuk, de hamarosan sort is kerítünk rá. De ha az ember csak úgy szeretne sétálni egyet, a kastély és környéke erre tökéletesen alkalmas. Délután még kedves barátainkkal kilátogattunk a borfesztre, és vagy kezdünk hozzászokni, vagy jót sikerült választani, de most egész kellemes borokat ittunk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Braunschweig, Tankumsee

Az is teljesen tipikus történet, a mi életünkben, hogy kisebbik kap egy szülinapi meghívót, de nem tud elmenni, mivel már sokkal előbb leszerveztünk egy másik programot. Igen ám, de ez nem egy amolyan hétköznapi szülinap, hanem olyan, amilyenen kisebbik még soha nem járt, így megy a Zuram felé a lelki terror, hogy miért is kell nekünk állandóan menni valahova, egyszer már otthon is maradhatnánk, hogy ő el tudjon menni buliba. Nem érezte a mondatában az ellentmondást. A szülinapi program a következő volt, átmenni Braunschweigbe, ahol is van egy Build a Bear shop. Ebben az üzletben a gyerekek választhatnak egy plüssállat bőrt, nem tudom másképp nevezni, amit aztán megtöltenek, majd mindenféle ruhával fel lehet öltöztetni, természetesen nem kevés pénzért. A Zuram egy jó ember, hatalmas az ő lelke, meg hát imádja a gyerekeit, így az ő pici tündér hercegnőjének a nagyjából 42. panaszos morgására megígérte, hogy átmegyünk ebbe a medve készítő műhelybe, ez lesz a gyereknapi meglepi. Választhatnak egy-egy állatot, de a ruhát a saját zsebpénzükből kell állni, mert olyan nagy lelke azért mégsincs, na.
Át is mentünk, 40 röpke perc alatt sikerült is választani egy-egy állatkát. Itt újra szembesültünk azzal a furcsa jelenséggel, hogy ha ott vagyunk a lányok közelében, akkor valamiért elfelejtenek németül, vagy legalábbis nem mernek megszólalni. Apukájuk a kezdeti türelmes könyörgés után megfenyegette a lányokat, hogy ha nem szedik össze magukat, akkor kimegyünk az üzletből. Villámgyorsan rájött mindkét gyerek, hogy beszélnek németül, és onnantól egyedül intézték a dolgokat. A mackók drágák, a ruhák még drágábbak voltak, na de egyszer élünk, ide se jövünk többet! Két plüssért ruhában otthagy az ember 100 EUR-t, pedig bugyit nem is vettünk a plüssökre, hiába mondta el a pénztáros lány többször is, hogy kéne bugyi is, mert hát a lány plüssökre kell bugyi. És ez párbeszéd formájában tényleg elhangzott. Amúgy egy ilyen bugyi alig 4 EUR volt. A lányok viszont rém elégedettek voltak a bugyi nélküli állataikkal és simán, hang nélkül vették azon akadályt, hogy hazafelé megnézünk egy tavat, hátha oda le lehetne rakni a Zuram hajóját. Nem.

A tó Gifhorn mellett van, és mivel nagyon szép idő volt, szívesen sétáltunk egyet. Megnéztük a kikötőt, ahol gyorsan megállapítottuk, hogy itt se fér el a hajó, merülés ügyileg nem állunk valami jól, ráadásul még darut sem láttunk. Nem a madárra gondolok. Továbbsétáltunk, és találtunk egy nagyon jó kis strandot, csak sajnos fürdőruha nem volt nálunk, viszont éhesek voltunk így beültünk a helyi strand izé étterembe. Ki volt írva, hogy van gulyás, de nem kockáztattam, inkább rántott húst kértem, az se volt jó, de éhes ember nem válogat, eszik, a többiek nem rántott húst kértek, ami annyit jelent, hogy a végén mindenki az én kajámat ette. Meg is beszéltük, hogy ide visszajövünk, mármint nem az étterembe, hanem strandolni, csak az időjárás ezt nem támogatta eddig még. Ismét tartalmasan telt a nap.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Essehof

Az essehofi állatparkról már írtam, de nem tudom megunni, imádom, és a lányok is. Végre a Zuram is eljött velünk, de ő nem imádja, sőt unja, én meg azt unom, hogy unja és képtelen annak örülni, hogy szép környezetben van, és a gyerekei élvezik, de ez azt hiszem már nem fog megváltozni, többet nem is hívom inkább megyek nélküle. Most már ügyesebbek vagyunk, és viszünk magunkkal sok répát, meg mogyorót a majmoknak. Ráadásul a lányoknak még szerencséjük is volt, mert az egyik kenguru kiszökött, bár a kerítés azon részét elnézve, ahol kijött, ez nem túl ritka esemény, de a lényeg, hogy hagyta magát némi csemege ellenében megsimogatni, majd miután ráunt csodálóira visszaugrált a helyére. Pont sikerült akkor mennünk amikor rengeteg pici született. A kecskéknél elég nagy volt a szaporulat, de láttunk még jó pár kedves kis állatot. A libák el voltak kerítve és egy táblára ki volt írva, hogy maradjunk csendben, ne zavarjuk őket, mert költenek. A lányok álltak ott egy darabig, hátha sikerül pont elkapni azt a pillanatot, amikor a kisliba kibújik a tojásból. Nem. Azért annyit láttunk, hogy milyen gondosan igazgatják a tojásokat, és takargatják be tollakkal, hogy folyamatosan melegen tartsák őket. Szerencsére mindig találok valamilyen indokot, hogy miért is kell nekünk Essehofba menni, a Zuram meg egy másikat, hogy neki miért nem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

 

 

 

 

Sommerfest

Itt elég gyakran van valamilyen Fest. Mert volt Schützenfest, meg előfordul egy-két Weinfest, meg a Sommerfest, de ma épp a városban egy kis Jazz fesztivál volt. A Schützenfest hatalmas esemény, méretét tekintve sem kicsi, mert kint tartják az Allerparkban, és egy teljes hétig szórakozhat a nagyérdemű. Idén a Schützenfest pont arra a hétre esett, amikor a Zuram lelépett egy hétre az Adriára vitorlázni. A lányok persze rágták a fülemet, hogy menjünk ki a Rummelra, mert mindenki megy, akár többször is. Kőszívű anya lévén elmagyaráztam, hogy eszünk ágában sincs kimenni, aminek több oka is van. Első, hogy apa nincs itthon, de ez a kisebbik gond, mert azért vagyok annyira bátor, hogy egyedül is elvigyem a lányokat ide-oda, de ami a nyomósabb érv volt, hogy drágának ítéltem meg a programot. A Schützenfest ugyanis olyan, mint egy hatalmas búcsú, forgók, árusok, móka, kacagás, de nem olyan kis béna forgók, hanem igen nagy, és kőszívű anya szerint veszélyes dolgok vannak. Nos egy-egy ilyen forgóra felülni fejenként 6 EUR. 6! Elkezdtem számolni, és kiszámoltam, hogy nem megyünk ki. Könnyen le lehetett szerelni a lányokat, mivel csak fel kellett mutatnom az éves belépő kártyánkat a Heide Parkba, és már meg is oldódott a probléma. Tudják, hogy nem csak úgy mondjuk, hogy el tudunk menni a Heide Parkba, mert idén már négyszer voltunk. Képtelenek megunni. Mondjuk, még mi felnőttek is bírjuk.

Nagyobbiknak azonban megígértük, hogy elvisszük a szülinapja előtt bowlingozni, mivel ugye ott volt a szülinapi partija. El is indultunk egy szép borult szombaton az Allerparkba, hogy kipróbáljuk a bowlingot, de éppen ezen a napon volt a Sommerfest is. Ha már ott voltunk, meg is néztük a rendezvényt. Mindig nagyon kellemes már az az élmény is, hogy van parkoló, mindig van, és nem kell körözni, mint oly sokszor tettük a Városliget körül. Ezt amúgy soha nem értettem, ott van egy csomó minden, állatkert, cirkusz, vidámpark (ez utóbbi csak volt), rengeteg program a gyerekeknek, de parkoló az nincs. Nos, ez az Allerparkban még soha nem fordult elő, mert hatalmas parkolókat építettek végig a park mentén.

Nem tudtuk, hogy mire számíthatunk, mivel még soha nem voltunk Sommerfesten. Elindultunk a parkban, és hamar kiderült számomra, hogy ez afféle promóciós esemény. Volt egy nagy színpad, ott folyamatosan mentek különféle műsorok, táncoslábú gyerekek léptek fel, és némi zenei szolgáltatást is nyújtottak. Volt egy, vagy két forgó is, de az inkább csak kisebb gyerekek számára volt mókás, szerencsére. Egy-egy szolgáltató, üzlet és sportklubok népszerűsítették saját magukat. Pakolt ki újság, előfizetéseket próbáltak eladni, valamint biztosító cégek, akik szolgáltatásokat próbáltak árusítani.

A legjobb a különböző sportegyesületek bemutatkozása volt, legalábbis a lányoknak ez tetszett a legjobban. Kipróbálhattak pár dolgot, rúghattak kapura, ahol mérték a rúgás erősségét, ugyanígy a hokit is tesztelhették, volt ügyességi pálya, amit labdával kellett teljesíteni. A pompomlányok bemutatója is lekötötte őket vagy három percig. Hirtelen mindkét lány pompomlány szeretett volna lenni, de ez gyorsan elmúlt. Egy busz is volt kiállítva, amit a gyerekek a kézlenyomatukkal díszíthettek. Ez tetszett nekik a legjobban. Különböző színű festékek voltak kisebb vödrökben kirakva, amibe belenyomhatták a kezüket. Mivel ez olyan dolog volt, ami otthon még soha nem volt lehetséges, ezért óriási élvezettel tapicskoltak a festékekben és nyomkodták a kezüket a busz oldalához. Minden állomásnál kaptak valamit, órarendet, ceruzát, édességet.

Szép lassan tettünk egy kört, majd elindultunk a bowling pálya felé. Nagyobbik már amúgy is fél percenként kérdezgette, hogy mikor megyünk már, mikor megyünk már, mikor megyünk már… A bowling pálya nagyon kellemes hely, lehet enni, persze nem nagy kajákra kell gondolni, de a gyerekeknek teljesen jó, hamburger, pizza, nuggetts, ilyesmi. Megkaptuk a cipőinket, és már kezdődhetett is a játék. A Zuram már játszott többször, kisebbik csak egyszer, én és nagyobbik még soha. Elkezdtük, és kiderült, hogy őstehetség vagyok, három gurítás után, már tanácsokat adtam, hogy hogy kell csinálni. A lányoknak azonban nem ment túl jól, és eléggé elkeseredtek, de ekkor rájöttünk, hogy a pultnál lehet kérni, hogy amikor a lányok gurítanak feljöjjön a pálya mellett egy-egy korlát. Kértük is ezt az opciót, így a lányok is belejöttek, és rögtön jobb lett a kedvük. 1 órát játszottunk, nem mintha a lányok nem bírták volna tovább, csak már ideje volt elindulni haza.

Amikor kiléptünk a klub kapuján, a lányok elkezdtek kérlelni, hogy sétáljunk vissza a parkba, mert újra szeretnének mindent kipróbálni, de én morc anya nem engedtem, mondtam, hogy irány a kocsi. Utólag nekem lett igazam, mert ahogy beszálltunk a kocsiba, minden átmenet nélkül leszakadt az ég. Ennyit a kézlenyomatos buszról, tuti lemosott róla mindent az eső, de az biztos, hogy a bowling pálya továbbra is jó alternatíva rossz idő esetére.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.