Költözés

Kezünkben a kulcs, minden cuccunk dobozban, remélhetőleg este már az új házban alszunk, igaz újra nagy kupi lesz, mindennek meg kell keresni a helyét, de több, mint fél éves mókázás után csak eljutottunk idáig. Minden, de minden tökéletes lesz! Gondolja ezt az ember, miután egy folyamat végére ért, és végre elkezdődhet az, amit már hónapok óta tervezget, aztán jön a valóság.

Egy esős pénteki napra esett a költözés. A Zuramnak dolgoznia kellett, így én maradtam a költöztető brigáddal, lányok pedig iskolába mentek. 8-ra ígérte magát a költöztető csapat, ez annyit jelent, hogy fél 9 után kicsivel meg is érkeztek. Sebaj, csak kezdjék el. El is kezdték, rögtön az elején érdeklődtek, hogy van-e lehetőség kávét inni. Mivel tudom, hogy itt bármiféle szerelő, munkás, kertész kávéval  működik, így a kávéfőzőt el sem csomagoltam, meg hagytam bögréket, tejet, cukrot stb. Tehát megnyugtattam őket, hogy kávé van, lesz is. Mondták, hogy most nem kérnek, csak kérdezték. Nekiláttak a munkának. Hárman voltak, pedig mi négyre gondoltunk, de mindegy. Egy ember nekiállt szétszerelni a bútorokat, a másik kettő pedig kihordta azokat, amiket nem kellett szétszerelni. Szó nélkül tették a dolgukat, és baromi jól haladtak.

Én kb. unatkoztam, de azért néha kértek egy kávét, azzal le tudtam foglalni magam. 10 óra felé megérkezett a negyedik ember, aki kb. feleannyi volt korban, mint a többiek, viszont első ránézésre is másnapos volt. Na, ő egyből kávéval kezdte, de utána ő is pakolt. Nekem igazából tök mindegy volt, hogy ki mennyit pakol, vagy másnapos-e, a lényeg, hogy legyen kész a munka.

Haladtak is rendesen, szépen telt meg a teherautó. Egy-két bútorral gond volt, kiderült, hogy penészes a bútorlapok hátulja, de nem kicsit. Két komód, és egy kis könyvespolc volt az áldozat. A ház penészedett, de ezeket a dolgokat eddig nem láttuk. Őszintén szólva megdöbbentem. Megegyeztünk, hogy az a 3 bútor marad, aztán majd kitaláljuk mi legyen. Egyébként nem volt nehéz a megoldás, mert leszedte a Zuram a penészes lapokat, aztán az egyik építési boltban vágatott méretre újat, azt felszögelte, és a bútorok meg is lettek mentve. Később ezeket mi átköltöztettük.

A ház kiürült, a teherautó megtelt, indulás az új házba. Az új házhoz már megérkezett a Zuram is, mert közben délután lett. A költöztetők pontosan mindent oda raktak, ahová mondtuk, a bútorokat is villámgyorsan összeszerelték.

Van egy üveg vitrinünk, amiben a Zuram a modellautóit tartja, mind Alfa Romeo, már elég régóta gyűjti őket, van is egy pár. Ezt a vitrint mikor vitték be a költöztetők, az egyik rákacsintott a Zuramra, hogy ebbe milyen sok borospohár elfér. A Zuram meg mondta nagy büszkén, hogy ja, de ebben nem poharakat tart, hanem modellautókat. Még tisztán hallottuk, amint befelé az egyik férfi mondta a másiknak, hogy minden Volkswagenes hülye.

Én közben összeszedtem a lányokat az iskolából, és mire visszaértem a házhoz, a költöztetők kész is voltak. Mindenki izgatottan járkált körbe, majd mondtam, hogy jó, de most már csukjuk be az ajtókat, mert baromi hideg van. Tekerjük fel a radiátorokat. Decemberhez képest nem volt hideg, mert volt vagy 13 fok, de azért egy kis meleg nem árthat.

Így is lett fel is tekertük az összes radiátort, és elkezdtünk kicsit pakolászni. Visszamentünk a régi házhoz, ott bezártunk mindent. Nosztalgiával gondoltunk vissza az elmúlt évekre, és nem győztük megjegyezni, mennyire nincs kedvünk festeni. De hát ez nem kívánságműsor, komoly tétel a kaució, amit jó lenne visszakapni.

Ismét az új házban tapasztaltuk, hogy nem lett melegebb. Egyáltalán nem. Sőt. Próbáltuk nézegetni a fűtést, meg a termosztátot, meg kapcsolgatni, meg állítgatni, de még soha nem láttunk ilyet, azt sem tudtuk, hogy működik, és baromira nem voltunk sikeresek. A kedvünk elment, a hideg maradt.

Közöltük a lányokkal, hogy tudjuk, hogy úgy volt, hogy külön szobájuk lesz, de nem, mert nem jó a fűtés, így egy szobában fognak aludni. Van egy olajradiátorunk, amit még Pestről költöztettünk magunkkal, mert sose tudni, és tessék, milyen jó hogy van. Van egy kis hőkockánk is, azzal meg be fogjuk tudni melegíteni a fürdőszobát, meleg vízben szerencsére nem volt hiány. Sebaj! Megoldjuk! A Zuram hívta az előző tulajokat, hogy mégis mi a frász van, de persze nem vették fel a telefont. Én picit dühöngtem, de Zuram a Buddha rávilágított, hogy ettől még nem fogják felvenni a telefont, és meleg sem lesz. én meg közöltem, hogy én viszont sokkal jobban érzem magam, ha kiadom a mérgem, örülök az ő lelki békéjének, de momentán az sem segít.

Hidegben telt az első éjszaka, legszívesebben visszamentünk volna a régi házba aludni, de az mégis milyen lett volna már. Maradtunk. Az első reggelit egy mekiben fogyasztottuk el, jah szánalmas, de ott meleg van, és meleget adtak enni. Szerencsére a lányoknak aznapra meghívásuk volt egy Mikulás partira, legalább melegben voltak egész nap. A Zurammal megpróbáltunk szerelőt keresni, bemenni a szolgáltatóhoz lévén központi fűtés, de szombat délelőtt a fű sem nő. Sebaj, hazamentünk pakolászni, a fenének volt kedve, az otthon melege nélkül, de muszáj volt. Közben a volt tulaj lánya visszahívott minket, és azt mondta, hogy ők már kijelentettek mindent, fűtést, vizet, biztos központilag lekapcsolták a fűtést, mert volt kint egy ember a szolgáltatótól, biztos ő csinált valamit, de hogy mit azt ők nem tudják.

Hittük is, nem is, de mivel fogalmunk sem volt arról, hogy működik a rendszer, és szombat volt, nem sokat tehettünk, minimum még egy nap olajradiátoros móka, aztán meglátjuk. Időnként lementünk a pincébe, néztük a rendszert, hátha, de nem. A hétvége folyamán többször is összefutottunk a kapcsolótábla előtt a Zurammal, ő is próbált szemmel javítani, én is, de nem sikerült.

Vasárnap már az is eszünkbe jutott, hogy hoppá, nekünk van ám kandallónk, be lehetne gyújtani. Kicsit féltünk tőle, mi van, ha az sem működik rendeltetésének megfelelően és elönti a füst a házat, de szerencsére nem ez történt. A kandallóban lobogott a tűz, és kellemes meleg lett a nappaliban. A lányoknak a szobájában ment az olajradiátor, egyedül a mi hálónkban nem volt fűtés, mert habár vettünk magunknak is egy valami elektromos fűtő izét, de az az első éjszaka megdöglött, így nekünk maradt a kötött pulcsiban való alvás.

Hétfőn reggel a Zuram a szolgáltatónál kezdett, ahol is közölték, hogy ez baromság, ők aztán nem tudják elzárni a fűtést, központilag meg pláne nem, de küldenek egy szerelőt, gyorsan, aztán meglátjuk. Mivel én otthon maradtam még arra a hétre, hogy otthon legyen valamelyest a házból, így vártam a szerelőt, de nagyon.

Csoda történt, mert a Zuram felhívott, hogy majd valamikor jön egy szerelő, és a bácsi már fél óra múlva ott is volt. Gyorsan elnézést kértem a hiányos nyelvtudásomért, mire közölte, hogy semmi gond, neki ez a dolga, és tudja milyen, ha hideg van, pláne ha gyerekek is vannak. Nos vagy ennyire rosszul beszélek, vagy a bácsi is ennyire rosszul beszél, vagy csak az elnézést hallotta, de a lényeg, éreztem, jól megleszünk. Lementünk a pincébe, ahol is ő, nagyjából 1 percet foglalkozott a dologgal. Közölte, hogy egy kapcsoló rossz, azt kiiktatta a rendszerből, majd mondta, hogy szerinte 2 óra múlva meleg lesz. Imádtam a bácsit. Pedig olyanokat is mondott, hogy mi mindent kell kicserélni. Kérdeztem, hogy tud-e ajánlani egy szerelőt ehhez a tevékenységhez, de ő csak a telefonkönyvet ajánlotta, mondta, hogy biztos megértsem, hogy azt a sárgát, amiben a szolgáltatók vannak. Kikísértem a bácsit, és közöltem vele, hogy nekem most ő a Mikulásom. No ezt megértette, és mondta, hogy tényleg, igen ő ma a Mikulás, aki meleget hoz.

Azonban nem lett meleg, melegebb lett, de nem sokkal. Este hazaért a Zuram, és mondtam, hogy szerintem valamit még állítani kéne, lement a pincébe, és állított valamit, aminek következtében fél órán belül tényleg meleg lett, mindenhol. Olyan igazi otthonos. Végre.

Költségeink

Ingatlant vásárolni sehol sem egyszerű. Németországban sem. És mivel Wolfsburg eleve nem az a tipikus német város, miért lenne akkor az ingatlanvásárlás is olyan, mint máshol? Mondjuk az alapszabályok ugyanazok, csak a kivitelezés más. Az alaphelyzet eleve az, hogy sokan a városban szeretnének lakni, de város nem nagy, bár bővül folyamatosan.

A gyárban dolgozók 70%-a a műszakok szerinti váltásban jár dolgozni és/vagy haza, ezért reggel is, és délután is komoly dugók alakulnak ki a fő bevezető utakon. Ha a városban laksz, akkor az út hossza 5-20 perc. Ha valamelyik olyan faluban a város körül, ami egy 2×1 sávos bevezető út mellett fekszik, akkor hiába is van az csak 10 km-re a városhatártól, a kritikus időszakban az utazási idő akár 30-60 perc is lehet. Ehhez jönnek hozzá a város sajátos adottságai:

1. Nincs elég építési telek, minden építkezésre alkalmas telek már vagy be van építve, vagy olyan tulajdonos birtokában van, aki nem akarja eladni. Jelenleg is több lakópark épül, ennek érdekében megművelt földterületet, valamint kiskerteket áldoztak be.

2. Nagyon sok üres lakást és házat gyakorlatilag lehetetlen eladni. Ez így furán hangzik, de sajnos így van. Mivel a 60-as és a 70-es években rendkívül sok munkáscsaládot telepítettek be Olaszországból, Görögországból és Tunéziából, nagyon sok ingatlan ezeknek a csalásoknak a kezében van. Közben ezek az emberek megöregedtek, a gyerekeik közül sokan visszamentek az anyaországba, vagy más tartományba, akár más országba. Így ha ezek a tulajdonosok meghalnak, a házat a gyerekeik öröklik, akik lehet, hogy a világ másik pontján élnek. Ennél még rosszabb a helyzet, ha az elhunyt tulajdonosnak nem volt gyereke. Ebben az esetben a családtagok öröklik a házat, sok esetben akár 20-25 felé is osztva a tulajdonjogot. Ekkor láttunk olyan esetet is, amikor több olyan tulajdonos is volt, akik 80 fölött voltak, Szicíliában éltek, és még életükben nem hagyták el a falujukat, nemhogy eljöjjenek Németországba egy ház 1/25-öd részének az eladási szerződését aláírni. Persze ezeket a történeteket, az ingatlanos osztotta meg velünk, amikor is arról érdeklődtünk, hogy miért is ilyen az ingatlanhelyzet a városban.

3. Elég sok munkás jön a mai napig is, többnyire más országokból egy évre, kettőre, háromra, de vannak olyan családok is, akik csak fél évre. Nekik is lakni kell valahol. Természetesen az elég jól működik, hogy a Wolfsburgból más országba ideiglenesen költözők helyére költözzenek az ide ideiglenesen költözők, de azért nem mindenki akarja kiadni a házát. Olyan esetek is vannak, hogy valakinek megtetszik az ország, a város, az itt töltött idő alatt családot alapít, és természetesen maradni szeretne.

4. Nagyon sok lakás van egy cég kezelésében, tulajdonában. Ezeket a lakásokat nagyon kedvező feltételekkel lehet bérelni, a kedvező feltételek alatt az olcsót értem, és persze ezekre a lakásokra nagyon sok jelentkező van.

Kialakult egy nagyon erős keresleti piac, ahol az árak éves szinten közel 10%-al emelkednek, amihez párosulnak további ösztönzőül a rekord alacsony hitelkamatok.

Mindezek összességében egy nagyon furcsa helyzetet eredményeznek: a vevők versenyeznek, hogy egy-egy jobb házat ki vehet meg. Tudom, hogy ez egyébként nem furcsa, ha más országokat nézünk, de nekünk, akik a magyarországi ingatlanpiachoz voltak szokva, nos enyhén szólva is szokatlan, hogy licitáljunk, versenyt fussunk egy házért. Ez a negyedik ingatlanvásárlásunk, persze nincs ennyi házunk, de már pár szerződésen túl vagyunk, eladóként, és vevőként is.

Nézzük a gyakorlatot. Ha egy ingatlanosnak sikerül megszereznie az értékesítési jogát egy jó háznak (erősen küzdenek ők is az eladók kegyeiért), akkor körbefotózza, készít hozzá egy portfolio-t, majd ezt elkezdi meghirdetni. A hirdetés kezdetétől számítva kb a 2. hét végén kijelöl két napot, amikor a házat a jelentkezőknek meg lehet nézni, kb 15 jelentkezőnek egy-egy napon. Ha a két nap betelt, akkor le is veszi a hirdetést. Van, amikor 3-4 nap után megvan ez a szám. A következő lépcső a ház bemutatása. A ház bemutatásáig az ingatlanos csináltat egy statikai felmérést, előállít egy hibalistát. Minden jelentkező megkapja a portfolio-t, majd elmondják neki a hibalistát, valamint van 30 perce, hogy megnézze a házat, és kérdezzen. A 30 perc után kell nyilatkozni, hogy a meghirdetett áron a ház érdekel-e. Ha igen, akkor bent vagy a második körben, ahol a következő két hétben kapsz még egy alkalmat, amikor megint elmehetsz, viheted a saját statikusodat, vagy akit akarsz, és alaposan felmérheted a házat. Ez után nyilatkozni kell, hogy fenntartod-e az ajánlatot. Ha igen, és a végére lesz több olyan érdeklődő is, aki ugyanígy nyilatkozik, akkor indul a harmadik kör: meg kell mondanod, hogy te mennyit vagy hajlandó adni a házért, a kiindulási érték a hirdetési ár, innen csak felfelé lehet mozdulni. A legmagasabb ajánlat nyer…

Persze van igazi hiéna ingatlanos is, aki szó szerint licitet rendez, de az azért már elég ritka. De mondjuk ettől az ügymenettől akkor tér el az ingatlanos, ha a háznak valami „stikkje” van. Pl: nagy hibalista, rossz hely, nem saját telek, stb…

A mi esetünkben a stikk a korábbi tulajok voltak, akik épp válófélben álltak, és nem igazán tudtak egymással megegyezni. Tehát a mi házvételünk teljesen eltért a fent leírtaktól, de ezt már pár korábbi bejegyzésben leírtam.

No tegyük fel, hogy sikerül megegyezni, és az eladóval egymás kezébe csapunk. A következő lépés az ingatlanossal az előszerződés aláírása, ahol rögzítjük a megegyezés részleteit (vételár, ügynöki jutalék, határidők, stb…). Az előszerződésben kerül meghatározásra az is, hogy mennyi időn belül kell a végleges szerződést megkötni. Az előszerződés lejártáig azonban a vevőnek ajánlati kötelezettsége van, ami alól elég nehezen tud kibújni. Ez lényegében annyit jelent, hogy ha a vevő miatt hiúsul meg az adás-vétel, akkor az ingatlanos jutalékát a vevő akkor is köteles megfizetni. (Az ingatlanosnak megvan ugyanez az előszerződése az eladó felé is.)

Az előszerződés és a végleges szerződés aláírása között kell a vevőnek a szükséges banki papírokat elintézni, az eladónak a korábbi telekkönyvi bejegyzéseket töröltetni, stb…

Mondjuk – szerintem – a vevő első feladata a banki hitel elintézése. Mi ezt még a ház kinézése előtt elintéztük. Ez annyiból áll, hogy minden papírt beadunk, a bank elvégez egy értékelést, és megadja, hogy milyen feltételek mellett, mekkora összeget hajlandó nekünk finanszírozni. Ezzel együtt ki is ad egy igazolást erről, amit előszeretettel kérnek is az ingatlanosok a vételi ajánlatok megtételekor.

Visszatérve az előszerződés megkötése utáni időkre. Az ingatlanos kiadja az összes olyan papírt, ami a banki finanszírozáshoz szükséges, ami alapján a bank a konkrét finanszírozási ajánlatot el tudja készíteni. Amennyiben ez elkészült, érdemes kicsit körülnézni, és leülni a bankkal tárgyalni. A hitelszerződés egy hosszú távú kötelezettség, amit csak felelősen átgondolva, a számunkra legelőnyösebb verziót szabad csak választani. A banki ügyintézők általában segítenek ennek a megtalálásában. Nálunk pl. a teljes finanszírozást végül 3 különböző pénzintézet biztosítja: A KfW Bank adta a kedvezményes állami kamattámogatású hitelt (limitált), a DB Bauspar adta a lehetséges maximum megelőlegezett lakás előtakarékossági hitelt, és a DB adta a maradékot, ami még a vételárhoz kellett, plusz beleszerződte még nekünk a DB a lehetséges állami támogatásokat is (kvázi mint a magyar „szocpol”).

Ha megvan a bank, és aláírtuk a szerződést, akkor jöhet a végleges szerződés aláírása, amit már a közjegyzőnél (Notar) kell megtenni.

A végleges szerződés aláírásával már kőkemény kötelezettségeket vállal mind az eladó, mind pedig a vevő.

Tegyük fel, hogy minden rendben megy, és megtörténik a kulcsátadás, fizetés. Aztán már „csak” számot kell vetni a mocskos anyagiakkal:

  • Tegyük fel (a könnyebb számolás kedvéért, és nem, nem ennyiért vettük a házat), hogy a kialkudott vételár 400.000,- Euro
  • Ehhez jönnek a vétel mellékköltségei:
    • Telekvásárlási adó (Grunderwerbsteuer): 5% → 20.000,-
    • Ügynöki jutalék (Maklerprovision): 5% + MwSt = 5,95% → 23.800,-
    • Közjegyzői díj (Notarkosten): 1,5% → 6.000,-
    • Telekkönyvi bejegyzési díj: 0,5% → 2.000,-
  • Így összességében a végén a ház LEGALÁBB 451.800,- Euroban van.

Fontos még megjegyezni a következőket:

  • Jelenleg a banki kamatok általában 2% alatt vannak. Sosem volt még ennyire alacsony, és várhatóan 1,7-1,8% alá nem is fog sosem menni. Mi 1,91-el szerződtünk.
  • Ha van egy stabil, jó munkahelyünk, és a minősítésünk elég jó, akkor a bank általában minden különösebb gond nélkül finanszírozza a vételárat, amennyiben mi beletesszük a mellékköltségeket önerőként. Persze vannak ettől is eltérések, mindent meg lehet oldani. De ezeknek általában elég borsos ára van.
  • Németországban alapesetben nem házat vásárolunk, hanem telket. Mellékesen a telken áll egy ház is, ami a telek értékét növeli, de akkor is a telek maga a nyilvántartási egység.
  • A telekvásárlási adó alapja a telek és a rajta álló értéknövelő objektum (jelen esetben ház) értéke. Az egyéb ingóságok nem képezik az adó alapját. Így kicsit tudunk spórolni, ha a vevővel úgy egyezünk meg, hogy az adás-vételi szerződésben tételesen felsoroljuk azokat a dolgokat értékükkel együtt, amiket az eladó a házzal együtt ott hagy nekünk. Pl. beépített konyhabútor, fürdőszobabútor, fűnyíró, stb…
  • Amennyiben nem készpénzért vesszük a házat, fizetni kell a banki jelzálogjog bejegyzéséért is.
  • Amint lezajlott a vétel, kb 2 hónapon belül a város megküldi a helyi és ingatlanadó kötelezettség mértékét is.
  • A fizetett hitel, hitelkamat és maga a ház nyugdíj előtakarékosságnak számít, így egy szép összeg minden évben leírható a személyi jövedelemadóból is.

És hogy mennyire érte meg, hogy mi is beleugrottunk a házvásárlásba, és végigküzdöttük ezt az egész hercehurcát, és küzdöttünk meg az előző tulajok válási és családi problémáival? Egy szóval válaszolva: nagyon. Most ennek a bejegyzésnek az írása mentén ránéztem a hirdetett házakra a városban. Jelenleg is hirdetnek egy majdnem ugyanolyan házat, mint a miénk, tőlünk nem messze. Azonban ennek a háznak a jelenlegi hirdetési ára több, mint 60.000,- Euroval több, mint amennyibe nekünk ez a ház a végén került. Ez – köszönve az ultraproblémás eladók jelentette árcsökkentő helyzetnek is – jóval több, mint 10% a kezdettől eltelt egy év alatt.

Költözünk, nem költözünk, költözünk, nem…

Kis iskolai kitérő után visszatérek a ház témához, amit ott hagytam abba, hogy aláírtuk a szerződést. Szóltunk a bérelt házunk tulajának, hogy most már költözni fogunk, de tényleg. Tényleg? A Zuram meg is beszélte vele a részleteket, hogy mikor szeretnénk leadni a házat. Ettől kezdve szoros időbeosztással dolgoztunk. Azért, hogy minden biztosan simán menjen készítettünk egy menetrendet, hogy melyik hétvégén mit kell csinálnunk, milyen sarokpontok vannak a tennivalókban.

Először is volt még nagyjából két hónapunk, ami elegendőnek tűnt mindenre, de mivel hét közben dolgozunk, így a munka java hétvégére maradt, és két hónap alatt nincs olyan sok hétvége, tehát tényleg tartani kellett magunkat az ütemtervhez.

Első körben kerestünk költöztetőket. A barátaink nem is olyan régen estek át hasonló macerán, így ők tudtak ajánlani egy megbízható céget. A Zuram alapos ember révén utánajárt annak is, hogy milyen esetben támogatná a VW a mi költözésünket. Nos a VW-nek olyan feltételei voltak, hogy gyakorlatilag a semmilyen esetben jött ki végeredményként. Kért a VW-től egy ajánlatot, hogy mégis mennyiért csinálnák meg a költöztetést, azt a fajtát, amikor jönnek mindent bepakolnak, majd mindent a helyére is tesznek az új házban. Az ajánlat nagyon alapos volt, nagyon kedves, de olyan számot mondtak, hogy röhögnöm kellett, na nem azért, mert annyira olcsó lett volna. Nos a költöztetés ezen formája alig 8000 EUR lett volna. Köszöntük a lehetőséget, és bizalommal fordultunk a barátaink által ajánlott költöztető brigádhoz.

Jött is egy ember a brigádtól, felmérte mennyi cuccunk van. Sajnos a ház egy zsákutca végén állt, és egy bizonyos szakaszt nem lehetett kocsival megtenni, csak gyalogosan, így a teherautó sem tudott felállni a ház elé. Ez mindenképp növelte a fizetendő összeget. Annyiban sikerült megegyezni, hogy mi mindent bedobozolunk, majd a dobozokat kihordjuk a garázsba, mivel a garázs elé fel tud állni a teherautó, a bácsik a házban lévő bútorokat szétszedik, majd miután az összes cuccunkat kipakolták az új házban, a bútorokat össze is szerelik. Ezért 1200 EUR-t kértek. Az összeg nem hangzik kicsinek, és nem is az, de ezért négy ember dolgozik egy teljes napig, plusz a teherautó. Bizony, amihez itt ember nyúl és dolgozik vele, az nem olcsó.

Kezdődhetett a munka. Minden hétvégén dobozoltunk, terv szerint haladtunk. Az összes dobozt kihordtuk a garázsba, meg zsákokat, meg amit tudtunk, és szép lassan meg is telt a garázs. Lassan úgy éltünk, mint egy kempingben, minimál ruhatár, nem veszünk semmit, nehogy több legyen a cucc, minimál konyha, de elégedettek voltunk, mert tartottuk a tervet, és kiköltözés után a bérleményt még ki is kellett festeni, rendbe kellett tenni, tényleg fontos volt mindennel haladni.

Ekkor azonban jött egy telefon a banki ügyintézőnktől, nagyjából másfél héttel a költözés előtt. Ne ijedjünk meg, de… Jó vicc, természetesen megijedtünk, sőt éreztük, hogy ebből még nagyobb ijedelem is lehet. Bankos hölgy közölte, hogy eladóink, nem töröltették még a jelzálogot, így a bank nem fog fizetni, pár napot csúszhat az egész. Hahó! Nekünk minden le van szervezve, dobozok közt élünk, december lesz mindjárt, és tudjuk nagyon jól, hogy akkor leáll az élet, a költöztetőket is lehetetlen átszervezni.

Innentől volt pár nagyon nem vicces napunk. A Zuram hívta a tulajokat, akik első körben azt mondták, hogy elintézték, csak nem találják a papírt, második körben már azt mondták, hogy most intézik, mert a közjegyző nem szólt, de nyugodjunk meg azt mondta a bank, 3 nap és kiadják a papírt. Ezután a Zuram felhívta a közjegyzőt, ahol azt az infot kapta, hogy el lesz az intézve, de nem 3 nap, hanem 3-6 hét. Nem írom le, miket gondoltunk magunkban. Az már épp átcsúszhat a jövő évre, pedig nekünk ki kell költözni, és ki is kell festeni. Arról már rég letettünk, hogy a beköltözés előtt kifessük az új házat, pedig eredetileg arra is hagytunk időt. Már mindegy hogy, csak költözzünk be, lehetőleg még karácsony előtt.

Nem volt jó kedvünk. Az összes karácsonyi ajándék valahol bedobozolva, azon viccelődtünk, hogy újakat kell venni. Igen, mi is tudtuk, hogy nem vicces. Jöhetett a következő kör, beszélni az eladókkal, hogy most akkor hogyan tovább, elvégre ez az ő hibájuk. Ezzel ők is tisztában voltak, és egy megbeszélést követően azt mondták, hogy átadják a házat, ez előtti nap, hogy mi költöznénk. Mert mégiscsak az ő hibájuk, és már egyébként is kiköltöztek. Ez egyébként annyit jelentett, hogy még egy csomó cuccuk volt a házban, de mondtuk, hogy nem érdekes, majd megoldjuk, elvisszük mi a szeméttelepre, csak adják oda a kulcsot. Ők is megnyugodtak, hogy otthagyhatják a szemetet, nem kell ezzel foglalkozni, és remélik, hogy hamar meglesz a papír, mert a tulaj már átköltözött az új lakásba, de addig bérleti díjat kell fizetnie, amíg a bank nem utal, mert addig ő sem tudja kifizetni a vételárat. A lényeg, hogy megkapjuk a kulcsot.

A költözés előtti napon, a tulaj lányával találkoztunk egy parkolóban. Ott odaadta a kulcsot. Megvan! Ennyi volt a nagy ház átadás. De a lényeg: kulcs a kézben. Elmentünk a házhoz, szétnéztünk, minden rendben volt, festés most nem lesz, de ez van. Annyira nem vészes. A Zuram első dolga volt az összes zárat kicserélni. Kezdődhetett a költözködés.