Mindenféle események

Tudom ám, hogy el vagyok maradva a bloggal, és nem azért mintha nem történne velünk semmi, épp ellenkezőleg, életünk egyik legaktívabb időszakát éljük. Mindig van valamilyen esemény, vagy program, történés, vagy csak úgy képtelenek vagyunk a fenekünkön ülni. Most nézegettem vissza a telefonomban a képeket, és szembesültem azzal, hogy mi mindenről szerettem volna beszámolni, ami azután elmaradt.

Először is, idén is volt Schützenfest, forgókkal, mindenféle vickekkel meg vackokkal. Idén sem szándékoztunk kimenni hivatalosan, de valójában csak a lányoknak nem árultuk el, hogy ki fogunk nézni, dacára annak, hogy még mindig azt gondolom, hogy egy forgózásért 5 EUR-t adni badarság. Azt is tudom azonban, hogy a suliból minden gyerek kint lesz, és emiatt az én gyerekeim is nagyon kíváncsiak és izgatottak, hogy mégis mi a csuda van ott.

Schützenfest

Egy szép nem napos délelőtt nagyobbik hivatalos volt egy szülinapi partira az Autostadtba. Elkísértük természetesen, és ott megvártuk, addig kisebbik játszott a játszóban, szerzett még egy jogosítványt. Ez a program az Autostadtban, hogy a gyerekek jogosítványt szerezhetnek nagyon jó ötlet. Az enyémeknek fejenként van már vagy három, de nem tudják megunni. Rövid elméleti oktatás után kimehetnek a tanpályára és elektromos kisautókat vezethetnek nagyon lassan. A legjobb, hogy kisebbik megszerezte a porschét, és nem egy bogarat, pedig ez utóbbiból sok van, előbbiből mindössze kettő. A friss jogsival a kezében még  kézműveskedett, mi pedig a Zurammal megnéztünk egy csomó autót, hogy milyet is választanánk nekem, ha lecserélnénk a mostanit. Mióta szóba jött az autót le kellene cserélni téma, már annyi variáció volt,  hogy csak na, de még mindig nincs végleges döntés, ahogy autócsere sincs. Miután vége lett a szülinapi partinak beültünk a kocsiba és nem haza vettük az irányt, hanem az Allerpark irányába, hogy megnézzük már végre ezt a Schützenfest mókát.

Mivel kora délután volt, így alig volt valaki, viszont legalább a nap kisütött így jó meleg lett. Volt sok forgó, meg játék, meg rengeteg olyan “játék” ahol némi pénz ellenében valamilyen plüssállatot lehetett nyerni, vagy sem. Vagy sem. Ezeket egyébként is hanyagolni szoktuk, most sem tettünk másképp. Mondtam a lányoknak, hogy van nálam némi aprópénz, így választhatnak egy-két forgót, amit kipróbálhatnak. Szerencsére nem minden 5 EUR volt, volt ami csak, 2, vagy 2,50. Nagyon tetszett nekik egy elvarázsolt kastély, ami sem nem volt kastély, sem nem volt elvarázsolt, de jobb nevet nem tudok rá kitalálni. Egy emeletes építményről beszélünk, ami giccses bajor stílusban volt díszítve, mármint általában nem giccses a bajor stílus, de ez enyhén szólva is túlzás volt, de egy Schützenfestre ez kell.  Be kellett menni az építménybe és mindenféle akadállyal megküzdeni. Mondtuk a csajoknak, hogy mehetnek, de mi nem, ha mernek egyedül, akkor semmi akadálya. Bennük fel sem merült, hogy nem mernek menni, már el is tűntek, és 15 perc múlva hatalmas vigyorral az arcukon jöttek kifelé. A következő játék amibe beleszerettek, az természetesen a dodgem volt. Egész pici koruk óta imádják, régen a Vidámparkban volt gyerek dodgem, ahol már 3 éves koruktól önállóan mehettek, szóval elég korán kezdték. Most is futottak lelkesen, hogy találjanak egy szabad autót, de ez elsőre nem sikerült, tanulva a kudarcból másodszorra már sokkal gyorsabbak voltak, és nem válogattak, csak bepattantak egybe és már mentek is, azután mentek még egy kört. Körbesétáltunk, megnéztünk mindent és azt mondták, hogy annyira nem is nagy dolog, mint ahogy az osztálytársaik előadták. Egyszer jó volt kijönni, jól érezték magukat, jövőre is szeretnének, de túl sok az olyan forgó, amire nem mernek felülni. Savanyú a szőlő na, de teljesen érthető hogy nem mertek felülni még a lánchinta is olyan magasra emelkedett, ami nekik még ijesztő. Fagyizással zártuk a programot, és elindultunk hazafelé, amit nagyon jól tettünk, mivel abban a pillanatban leszakadt az ég, amint beültünk a kocsiba. Szárazon megúsztuk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reggeli a kastélynál

Még tavaly szülinapomra  kaptam egy utalványt villás reggelire a kastély melletti étteremben. Folyton halogattuk, hogy elmenjünk, de azért eljött az a nap, hogy összeszedtük magunkat reggel és eljutottunk beváltani az ajándékot. Jó, hát így sem értünk oda túl korán, mondta is a pincér néni, hogy csak másfél óránk van elkölteni a reggelit, maradunk-é ennek ellenére. Úgy gondoltuk, hogy másfél óra már csak elég lesz. Volt mindenféle jó, ami csak egy svédasztalon lehet. Hideg is, meleg is. Mindkét lányom annyit evett, amennyit csak bírt, náluk talán csak a Zuram pakolta meg jobban a tányérját, de teljesen igazuk is volt, mindenből enni kellett egy kicsit. Meg inni. Elég ritkán iszok pezsgőt a reggelihez (soha), de most azért is ittam egy pohárral és bevallom őszintén, nagyon jól esett. Már az is, hogy nem nekem kell reggelit csinálni, és kitalálni, hogy mi legyen a reggeli. Amúgy a dolog nem olcsó mulatság, egy reggeli négy ember részére, amiből kettő gyerek (még ha nem is gyerekadagot esznek) megvan 50 EUR. A környezet nagyon szép, az állványzatot végre leszedték a kastélyról, így teljes egészében meg lehet csodálni, a kertet pedig külön imádom, ezért a reggeli után sétáltunk is a lányokkal egyet. A kastélyban egyébként kiállítások vannak, amik ingyenesen megtekinthetők, valamint tartozik egy múzeum is a kastélyhoz, ahol a város történetét lehet megtekinteni, és hétvégén a családok számára nem kell belépőt fizetni. Ezt már rég szeretném megnézni, mert még csak félig láttuk, de hamarosan sort is kerítünk rá. De ha az ember csak úgy szeretne sétálni egyet, a kastély és környéke erre tökéletesen alkalmas. Délután még kedves barátainkkal kilátogattunk a borfesztre, és vagy kezdünk hozzászokni, vagy jót sikerült választani, de most egész kellemes borokat ittunk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Braunschweig, Tankumsee

Az is teljesen tipikus történet, a mi életünkben, hogy kisebbik kap egy szülinapi meghívót, de nem tud elmenni, mivel már sokkal előbb leszerveztünk egy másik programot. Igen ám, de ez nem egy amolyan hétköznapi szülinap, hanem olyan, amilyenen kisebbik még soha nem járt, így megy a Zuram felé a lelki terror, hogy miért is kell nekünk állandóan menni valahova, egyszer már otthon is maradhatnánk, hogy ő el tudjon menni buliba. Nem érezte a mondatában az ellentmondást. A szülinapi program a következő volt, átmenni Braunschweigbe, ahol is van egy Build a Bear shop. Ebben az üzletben a gyerekek választhatnak egy plüssállat bőrt, nem tudom másképp nevezni, amit aztán megtöltenek, majd mindenféle ruhával fel lehet öltöztetni, természetesen nem kevés pénzért. A Zuram egy jó ember, hatalmas az ő lelke, meg hát imádja a gyerekeit, így az ő pici tündér hercegnőjének a nagyjából 42. panaszos morgására megígérte, hogy átmegyünk ebbe a medve készítő műhelybe, ez lesz a gyereknapi meglepi. Választhatnak egy-egy állatot, de a ruhát a saját zsebpénzükből kell állni, mert olyan nagy lelke azért mégsincs, na.
Át is mentünk, 40 röpke perc alatt sikerült is választani egy-egy állatkát. Itt újra szembesültünk azzal a furcsa jelenséggel, hogy ha ott vagyunk a lányok közelében, akkor valamiért elfelejtenek németül, vagy legalábbis nem mernek megszólalni. Apukájuk a kezdeti türelmes könyörgés után megfenyegette a lányokat, hogy ha nem szedik össze magukat, akkor kimegyünk az üzletből. Villámgyorsan rájött mindkét gyerek, hogy beszélnek németül, és onnantól egyedül intézték a dolgokat. A mackók drágák, a ruhák még drágábbak voltak, na de egyszer élünk, ide se jövünk többet! Két plüssért ruhában otthagy az ember 100 EUR-t, pedig bugyit nem is vettünk a plüssökre, hiába mondta el a pénztáros lány többször is, hogy kéne bugyi is, mert hát a lány plüssökre kell bugyi. És ez párbeszéd formájában tényleg elhangzott. Amúgy egy ilyen bugyi alig 4 EUR volt. A lányok viszont rém elégedettek voltak a bugyi nélküli állataikkal és simán, hang nélkül vették azon akadályt, hogy hazafelé megnézünk egy tavat, hátha oda le lehetne rakni a Zuram hajóját. Nem.

A tó Gifhorn mellett van, és mivel nagyon szép idő volt, szívesen sétáltunk egyet. Megnéztük a kikötőt, ahol gyorsan megállapítottuk, hogy itt se fér el a hajó, merülés ügyileg nem állunk valami jól, ráadásul még darut sem láttunk. Nem a madárra gondolok. Továbbsétáltunk, és találtunk egy nagyon jó kis strandot, csak sajnos fürdőruha nem volt nálunk, viszont éhesek voltunk így beültünk a helyi strand izé étterembe. Ki volt írva, hogy van gulyás, de nem kockáztattam, inkább rántott húst kértem, az se volt jó, de éhes ember nem válogat, eszik, a többiek nem rántott húst kértek, ami annyit jelent, hogy a végén mindenki az én kajámat ette. Meg is beszéltük, hogy ide visszajövünk, mármint nem az étterembe, hanem strandolni, csak az időjárás ezt nem támogatta eddig még. Ismét tartalmasan telt a nap.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Essehof

Az essehofi állatparkról már írtam, de nem tudom megunni, imádom, és a lányok is. Végre a Zuram is eljött velünk, de ő nem imádja, sőt unja, én meg azt unom, hogy unja és képtelen annak örülni, hogy szép környezetben van, és a gyerekei élvezik, de ez azt hiszem már nem fog megváltozni, többet nem is hívom inkább megyek nélküle. Most már ügyesebbek vagyunk, és viszünk magunkkal sok répát, meg mogyorót a majmoknak. Ráadásul a lányoknak még szerencséjük is volt, mert az egyik kenguru kiszökött, bár a kerítés azon részét elnézve, ahol kijött, ez nem túl ritka esemény, de a lényeg, hogy hagyta magát némi csemege ellenében megsimogatni, majd miután ráunt csodálóira visszaugrált a helyére. Pont sikerült akkor mennünk amikor rengeteg pici született. A kecskéknél elég nagy volt a szaporulat, de láttunk még jó pár kedves kis állatot. A libák el voltak kerítve és egy táblára ki volt írva, hogy maradjunk csendben, ne zavarjuk őket, mert költenek. A lányok álltak ott egy darabig, hátha sikerül pont elkapni azt a pillanatot, amikor a kisliba kibújik a tojásból. Nem. Azért annyit láttunk, hogy milyen gondosan igazgatják a tojásokat, és takargatják be tollakkal, hogy folyamatosan melegen tartsák őket. Szerencsére mindig találok valamilyen indokot, hogy miért is kell nekünk Essehofba menni, a Zuram meg egy másikat, hogy neki miért nem.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

 

 

 

 

Autostadt

Elérkezett az utolsó kirándulós nap is. Sajnos. Ezt a napot már nem terveztük annyira feszesre, nem kellett reggel korán kelni. Edina, mivel sportos és fitt ezért reggel elment futni. Ha valaki itt futni, biciklizni sétálni szeretne nem kell messzire menni, mert már az utca végéről látható az erdő, amit nagyjából két perc sétával el is érhetünk. Az erdőt keresztül-kasul utak szelik át, nagyon sok irányba lehet menni, elérhetőek a szomszéd települések is. Edinának nagyon tetszett az erdő, és még őzikével is találkozott. Na tessék, még ő is látott őzikét! Csak Melina nem. Igazságtalanság!

Reggeli után el is indultunk. Irány az Autostadt. Az Autostadtról pont annyit tudtam, mint Wolfsburgról, semmit. Tudtam, hogy van, meg láttam mindenfelé kiírva, de hogy mi van ott, azt nem. Zuram már egy ideje emlegette, hogy most van a vizishow, ami nagyon látványos állítólag, az újság is erről cikkezett folyamatosan. Annyi sejtésem még lehetett, hogy egész biztos, hogy köze van a Volkswagenhez. Nahát! Na de ebben a városban mégis minek nincs köze a gyárhoz?

Ha valaki az Autostadtba szeretne menni, akkor parkolni a szemben lévő outlet parkolójában ingyen lehet, bárhol máshol fizetni kell. Be is álltunk az outlet parkolójába, és ha már ott jártunk nagyon gyorsan, tényleg nagyon gyorsan szétnéztünk, végre találtunk a lányoknak tornagatyát, ideje volt, mivel már csak pár nap volt az iskolakezdésig. Valahogy azt éreztem, hogy a fiúk nem igazán lelkesek, sőt úgy tűnt, mintha az egész outlet nem nagyon érdekelte volna őket.

A lányok feltalálták magukat, beálltak a kirakatokba próbababának, szórakoztatva a kint sétálókat.

Kép

Elindultunk az Autostadtba, most már tényleg. Egy mozgólépcsőn kell felmenni, majd mozgójárdákat is igénybe lehet venni, de lehet akár sétálni is. Szerintem bárki simán kitalálja, hogy a lányok mit választottak. Közeledve az Autostadthoz már lehet látni, hogy milyen monumentális a gyár. Gyárnak néz ki, gyár is, de valahogy nem olyan, mint egy koszos ipartelep. Minden tökéletesen rendben van tartva, a fű zöld, az ég kék. Ez annyit tesz, hogy nem mindenütt beton van, és az eget nem takarják el füstfelhők, pedig ugye ott a négy kémény. Még csatorna is van, amin állandóan hajók közlekednek, szállító hajók, és kiránduló hajók is egyaránt. A vasútállomás is itt van, tehát rengeteg a sín, folyamatosan mennek a vonatok. Ha valaki vonattal érkezik a városba, akkor ide jövünk ki érte.

Kép

Kép

Kép

Befelé menet már lehet látni a különböző tesztpályákat. Lehet jelentkezni némi felár ellenében tesztvezetni, mindenféle terepen, többféle autóval.

Beléptünk az előtérbe, ami már nagyon látványos, és nagyon tetszett a lányoknak is. Üvegpadló és alatta nagyon sokféle földgömb. Amíg a Zuram intézte a belépőket, addig a lányok ezen ugribugriztak.

Kép

Több irányba is el lehet indulni, lehet menni az udvarra, lehet balra és jobbra menni, meg ugye kifelé is, de annak nem sok értelme van addig, amíg nem voltunk bent. Mi balra indultunk, úgy, hogy fogalmunk sem volt arról, hogy mi merre található. Elsőre sikerült megtalálnunk a legnagyobb játszóteret, ahol valaha is voltunk. Itt egy komplett program van felépítve a gyerekek számára, ami a közlekedési ismeretekre épít, mind a gyalogos, mind pedig az autós közlekedésre.

Az első állomáson a csajok kaptak egy-egy kulcsot, majd meg kellett keresni azt az autót, amihez a kulcs tartozott és egy képzeletbeli városka utcáin kellett végigmenni a kocsival, persze csak virtuálisan, itt a rendszer figyelte, hogy időben fékeztek-e, megálltak-e a zebra előtt, indexeltek-e, betartották-e a szabályokat. Később ezt kiértékelték, és kaptak egy kártyát, hogy ezen a feladaton megfeleltek.

Kép

Amikor itt végeztünk, egy nagyon modern kinézetű játszótérhez értünk, valamint láttuk, hogy kint az udvaron egy pályán elektromos kisautókkal közlekednek gyerekek. A játszótérre beszabadultak a lányok, mi meg leüldögéltünk kicsit. A játszótér mellé mindenféle érdekes kerekes jármű volt kirakva, amiket ki lehetett próbálni. A játszóteret nem tudták megunni  a lányok. Csúsztak, másztak, kergetőztek, aztán este észrevették, hogy egyikük könyökén sem maradt túl sok bőr, de ez ott a játék hevében nem tűnt fel senkinek.

Kép

Kép

A játék után elindultunk, hogy megnézzük mi mindent rejt még magában az épület. Rengeteg kiállítás van, van olyan ami az autógyártással foglalkozik, van ami a biztonsággal, van ami a környezetvédelemmel és még nagyon sok minden. Az ember tervezhet autót, megnézheti egy modellen, hogy a számítógép hogyan faragja ki agyagból az autó mintáját. Van többféle moziterem is, mi egy körpanorámás mozit néztünk meg, ami a biztonságról szólt, valami mesés formában, mert volt benne ló, meg fiú meg lány meg szerelem. Mivel németül volt, ezért inkább a látvány volt a fontos. Egyébként többféle nyelven is kérhető a dolog, de magyar nem volt.

Kép

Kép

Miután mindent megnéztünk, kipróbáltunk, megfogdostunk, kimentünk az udvarra. Itt egy érdekes játék várja az érdeklődő kicsiket meg nagyokat is. Mindenfelé vannak piros gombok elrejtve a tó partján, és ha megnyomod a megtalált gombot, akkor valami történik a vízben, kilő egy vízcsóva, vagy robbanás a víz alatt, és különféle érdekes effektek.

A lányokat persze az elektromos kisautók érdekelték volna, de akárhányszor odanéztünk, mindig tele volt gyerekekkel, így türelemre próbáltuk őket inteni. Szerencsére az udvaron lévő vizes játékok is lefoglalták őket. Volt egy kapusor, amiből ömlött  a víz, ez a bátorság kapuja, aki bátor és át mer alatta sétálni, az szárazon megúszhatja. Utólag kiderült, hogy a hangsúly a sétálni-n van, mivel érzékelők vannak a kapukban, és ha valaki átsétál, akkor eláll a víz. A lányok futottak. Gyorsabbak voltak, mint az érzékelők. Mivel azonban nagyon meleg volt, még jól is esett nekik a hűtés. Különösen, hogy itt a tó partján simán vizes lehet az ember, ha elővigyázatos akkor is. Érdemes figyelni a betont, ahol száraz, ott nagy valószínűséggel megúszható a dolog.

Kép

Szerencsénkre pont kezdődött a vizishow, így leültünk száradni és megnéztük az előadást. Nagyon jó volt, zenére megkomponált fröcskölés, na jó ennél valamivel több, és sötétben ehhez még fényjáték is társul, de mi nem sötétben voltunk így ez kimaradt.

Kép

A show után kettévált a csapat, a fiúk elmentek és megnézték a különféle kiállításokat. Van külön Skoda, Audi, Lamborghini, veterán autók kiállítás is, meg Porsche stb. A lányokat pedig visszavittük az épületbe, hogy utánajárjunk, hogyan is autózhatnának végre egyet. Kiderült, hogy ez nem úgy, megy, hogy beülnek az autóba és mehetnek is, hanem előtte le kell vizsgázni kreszből. Részt kellett venni egy elméleti oktatáson, ahol egy kedves néni elmagyarázta a táblákat, meg a közlekedési lámpák működését, beszélt a körforgalomról a zebráról. Miután ezt végighallgatták, mehettek is a gyakorlati oktatásra. Belepattantak egy-egy autóba és már mentek is. Nagyon élvezték. A végén, a kedves néni gratulált a gyerekeknek és átnyújtotta a jogosítványukat. Még az oktatás előtt lefényképezték őket, felvették az adataikat, és az aláírásukat is rögzítették.

Kép

Kép

Kép

Mire végeztek a lányok el is fáradtak, meg is éheztek. Gergő és a Zuram is visszaértek az autó nézegetésből, így felderítettük, hogy milyen étkezésre van lehetőség. Az Autostadtban elég sok étterem van, van steakhouse, pizzéria, és itt található egy olyan étterem is, aminek olyan sok csillaga van, mint amilyen drága. Mi most a legközelebbi pizzériát választottuk, ahol kiderült, hogy a lányok saját maguk készíthetik el a pizzájukat. Kapott mindenki tésztát, amit aztán megkentek szósszal és utána a feltétek közül válogathattak, majd a szakács bácsi egy futószalagra helyezte a pizzákat, és mire a berendezésen keresztül ment a pizza el is készült, ezt a lányok egy üvegfalon keresztül meg is nézhették.

Evés közben a lányok arról ábrándoztak, hogy saját pizzériát nyitnak majd együtt. Melina nyitná a helyet, és mivel őt szokták Mincurnak becézni, így a hely a Minzéria nevet kapná. Luca vállalta a szakács szerepét.

Kép

Nagyon sok dolgot lehet még csinálni az Autostadtban, lehet menni gyárlátogatásra, meg lehet nézni a tornyokat, ahol az új autókat tárolják, és adják át. Nekünk erre most nem volt időnk, de kell valamit hagyni legközelebbre is.

Másnap drága barátaink elhagyták a hideg északot, és gyanús, hogy a kedvükért volt ilyen meleg, mert ahogy eltűnt az autójuk a szemünk elől, már el is kezdett esni az eső. Tükrözve hangulatunkat.

Következett az újabb kihívás, 3 nap és kezdődött a suli.