Események

Volt néhány történés, amiről nem írtam egy sort sem, mivel ezek számunkra már nem sok újdonságot rejtenek. Volt egy farsang például. Idén már nem okozott fejtörést, hogy mi a manó az a Rosenmontag, mivel a papírra, melyen értesítettek bennünket a farsang időpontjáról, csak annyit írtak, hogy Fasching. Há! Nem sikerült minket összezavarni, így is tudtuk miről van szó.

A képlet ugyanaz, mint tavaly: a gyerekek menjenek jelmezben, vigyenek iskolatáskát (de minek?), lehet vinni sütit.

A lányok nagyjából Halloween környékén már elkezdték törni a fejüket, hogy mik is legyenek farsangon, de azután az döntött, hogy mit kaptunk a boltban. Nem annyira egyszerű, mivel nagyobbik gyermekem elég nagyot nőtt az utóbbi évben, és alig 10 centivel alacsonyabb csak nálam, így a gyerekeknek szánt jelmezek méretben egyáltalán nem passzolnak. Szerencsére egy kis méretű felnőtt jelmezzel megoldottuk a kérdést, pont ő is méhecske akart lenni, legalábbis egy 10 perces rábeszélés után. Kisebbiknek még csak csak találtunk volna jelmezt, de ő meg nagyon nem tudta mi szeretne lenni. Az e-bayt hívtam segítségül. Egyik nagy előnye annak, hogy itt lakunk az az, hogy ide szállítanak, bárhonnan. Találtam is egy csomó megfelelőt, és kisebbik még választhatott is, ő a Minion jelmez mellett döntött. A jelmez Kínából érkezett, csak azon kellett izgulni, hogy ideérjen időben. Ide is ért.

A másik nagy kérdés, hogy milyen sütit vigyenek be. Kreatív énemet elővéve, jelmezhez passzoló sütiket készítettem. Méhecskének méhecskés keksz, Minionnak, minionos muffin. A lányok odáig voltak az örömtől. Én is, már csak kiszúró formát kellett szereznem a kekszhez, és minionokat a muffinhoz, de ha én elhatározok valamit, azt véghez is viszem. Lett nekem méhecskés kiszúró és minionos dísz is. Két délután alatt el is készült minden, a lányok még segítettek is, ha nem segítettek volna, lehet hamarabb kész lettem volna, de úgy tanul a gyerek, ha hagyják. Hagytam.

A farsang napján bekísértük a lányokat a suliba, főként azért, hogy bevigyük a sütiket, és hogy készítsünk pár fényképet róluk. Befelé menet a Zuram pánikolt egy picit, hogy senki nem jött jelmezben, mert csak fiúkat láttunk és mind focimezben voltak, ez egy sima hétköznap is előfordul, de azért én gyorsan kitaláltam, hogy focistának öltöztek. Természetesen minden fiú VFL játékosnak öltözött, már aki focista mezt vett fel. Azután szembejött néhány Monster High figura, meg tündér, hercegnő stb. megnyugodhattunk, nem tévesztettük el a dátumot, tényleg aznap volt a farsang.

A tanárnéni marasztalt bennünket, de nem maradhattunk, mivel a Zuramnak menni kellett Helmstedtbe intézni a családi pótlékos papírokat, én meg mentem dolgozni. Egy ideje már dolgozom, de ez egy másik történet lesz. A családi pótlékhoz idén is le kellett adni a munkáltatói igazolást, és ami a meglepetés volt, hogy amiket ki kellett tölteni papírokat pluszban, azt mind magyar nyelven küldték ki.

Délután jöttek haza a lányok, természetesen jelmezben, habár kisebbik jelmeze alatt volt egy normál ruha, de arról is nehezen beszéltem le, hogy ne jelmezben aludjon, arról, hogy ne jelmezben mászkáljon az utcán, meg sem próbáltam lebeszélni. Valahogy mindig tovább tart hazaérni, mint odafelé menni. Odafelé az út 15 perc, visszafelé minimum 40, de volt már sokkal több is.

Hazaértek és meséltek. Minden nagyon jó volt, minden jelmez szuper volt, voltak versenyek délután, nyertek is valamit… olyan gyorsan zúdították rám az információkat, hogy felére nem is emlékszem, de a lényeg, hogy nagyon jó volt.

Volt fogadó óra is, kisebbikére alapból nem jelentkeztünk, mivel elég gyakran beszélünk az osztályfőnökkel, és nemrég volt szülői is, nagyobbikéra gyorsan feliratkoztunk, mivel a továbbtanulás érdekes lesz még idén. Kisebbik osztályfőnöke megüzente, hogy a fogadó óra nem egy lehetőség, hanem kötelező jellegű program, így oda is kértünk időpontot.

Nagyobbik fogadó óráján kiderült, hogy a gyerekkel semmi gond sincs, okos, ügyes, szorgalmas, már németből is nagyon jól sikerülnek a dolgozatok, nem is lehet más cél, mint a gimnázium. Nagyon büszkék vagyunk rá. Volt egy német felmérő, vagy amolyan témazáró féle, több A/4-es lap, tollbamondás, ragozás, szövegértés stb. Egyetlen darab 1-es sem lett az osztályban, három darab 2-es lett, és nagyobbik is a 2-est szerzők között volt. Csak emlékeztetőül az 1-es a legjobb osztályzat, a 6-os a legrosszabb. Nagyjából csak 1-es dolgozatokat hoz, spanyolból, angolból, matekból is. Matekból írt egy 106%-os dolgozatot, mivel megcsinálta a szorgalmit is. Az övé lett a legjobb az osztályban. Nem lehet panasz rá, mert mindig felkészül a dolgozatokra, nem kell noszogatni, ha tudja, hogy pénteken lesz egy dolgozat, akkor minden nap tanul rá egy kicsit. Nem írnak minden héten tesztet, és ha írnak, akkor jó előre megmondják a tanárok az időpontot, és adnak anyagot, amiből készülhetnek, illetve adnak gyakorló feladatokat is. A mennyiség amiből készülni kell, teljesen emberi, nem kell esténként az asztal felett görnyedni, vagy hétvégén készülni, tervezhetünk programokat, nem kell azon aggódni, hogy jajj nem lesz kész a lecke. Nincs is lecke. Ki is használják  a lányok az időt, bicikliznek, rollereznek, játszanak, barátnőznek, ami minden gyerek dolga ilyen idős korban.

Kisebbik fogadó óráján sem kellett elkeseredni. Kisebbik okos, ügyes, ő az osztály lelke, mindent összeszervez, mindent elintéz, hóna alá veszi a kisebbeket, az újakat, azokat akik nem beszélnek németül, mindenkinek segít, jól tanul, csak… csak úgy tűnik elkezdett kiskamaszodni (tudom ám, hogy nincs ilyen szó), szemtelen, olykor figyelmetlen, kapkod, nagy a szája. Mutatott néhány dolgozatot a tanárnő, ahol nagyon jól látszott, hogy nem azért hibás a feladat, mert nem tudja, hanem mert figyelmetlen. Az osztályfőnök a lelkünkre kötötte, hogy ne említsük a gyereknek ezt a kiskamaszodós dolgot, mert nem vészes, csak próbáljuk meg valahogy rávenni, hogy egy picit jobban koncentráljon. El is beszélgettünk vele annak rendje, és módja szerint, de nem voltunk sikeresek, mert állította, hogy azért volt hiba a dolgozatban, mert ő azt tényleg nem jól tudta, és márpedig ő soha nem kapkod (de igen), soha sem figyelmetlen (de igen). Nem jutottunk előrébb, de azóta valahogy mégis jobban figyel. A tollbamondásokra előre készül, gyakorol, van olyan, hogy átjön a barátnője és együtt tanulnak, és hihetetlen, de tényleg tanulnak, hiába nyitok rájuk váratlanul, akkor is tanulnak. A spanyolt imádja, pont tegnap hozott egy hibátlan dolgozatot haza. Egyébként tényleg nagyon jól szervezi a dolgokat, és ad nekem feladatokat, de ez már csak így megy, nagyjából születése óta. Az osztályfőnöke születésnapjára elérte, hogy az összes osztálytársa aláírjon egy lapot, csináltatott velem egy fényképalbumot, és az osztálytársait is megkérte, hogy hozzanak bele fényképeket, és hoztak is, megszervezte, hogy együtt felköszöntsék a tanárnőt, és kivétel nélkül az összes gyerek benne volt. Szerencsére a tanárai is hagyják őt kibontakozni, még akkor is, ha sokszor fárasztó.

Nem tudom, hogy a többi iskola is ilyen-e, de ezzel a sulival nekünk nagy szerencsénk van.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reklámok

Farsang

Március első hetében tartották az iskolában a farsangot. Az én gyerekeim már jóval hamarabb elkezdtek izgulni, hogy lesz-e farsang az iskolában, vagy sem. Mondogattuk nekik, hogy biztos, de nekünk sem volt halvány fogalmunk se arról, hogy errefelé mi a szokás. Ilyenkor mindig biztos pont, hogy a boltokban megjelennek az adott ünnephez kapcsolódó termékek, jelen esetben mindenféle jelmez és kiegészítő. A lányok amint meglátták az első jelmezes kipakolást, át is nézték az egészet. Kezdődhetett a “ki mi legyen farsangkor” játék. Szerintem logikus lenne felhasználni a novemberben halloweenkor használt cuccokat, de a gyerekeim teljesen más logika szerint gondolkodnak. Egyrészt már miért kellene ijesztő jelmez farsangra, másrészt azt már mindenki látta, ami nem igaz, mert nem az osztálytársaikhoz kopogtak be, és ráadásul sötét volt, de ilyen apróságok egyáltalán nem illeszthetőek be a gyermeki logikába.

Minden egyes boltba menetelkor átnéztük az összes, de tényleg az összes jelmezt, többször is. Nos, a jelmezek nagyon drágák voltak, és iszonyat rossz volt a minőségük. Szerencsére, vagy nem szerencsére de egy darab sem volt a méretükben, ha meg igen, akkor nem azok szerettek volna lenni. Az interneten is szétnéztünk, de mégse mertem rámondani az igent a rendelésre, mert hasonlóan drágák voltak, mint a boltban, csak még a minőségét sem tudtam megnézni, valamint a méret is kétséges volt.

Az előző években nagyon könnyű dolgom volt a jelmezekkel, mivel Hencsilla (nővérem) varrónő és igen kreatív. Pont ellentéte nekem, én nem tudok varrni, és a kreatív ötleteimet is másoktól lopom. Egyszer varrtam a lányoknak farsangi jelmezt, hülye ötlet volt. Az egyiknek vízmanó, a másiknak tűzmanó jelmezt szántam. Éjszakákon át varrtam krepp papír csíkokat egy-egy pulcsira, és nadrágra. Azután elérkezett a farsang napja az oviban, nagyobbik beteg lett, kisebbik közölte, hogy ő a nővére nélkül ugyan semmilyen manó nem lesz, inkább a nővérem által készített kockásfülű nyúl jelmezt veszi fel, így is lett. Itt fogadtam meg, hogy soha többet. Tehát a bevett módszer az volt, hogy telefonáltam nővéremnek és leadtam a rendelést, hogy ki, mi szeretne lenni, ő pedig elkészítette a jelmezt. Egyszer vettünk Olaszországban is, mert ott volt olyan Winx tündéres jelmez amit a lányok szerettek volna, és síelés közben teljesítettük az óhajukat, de Nővérem bármit elkészített, tulipán, fagyis vagy amit a lányok csak kitaláltak. A mai napig megvan az összes jelmez, és időnként belebújnak, persze  már kicsi rájuk, de ez nem zavarja őket. Én tettem egy javaslatot, hogy igazán lehetnének magyar turisták. Kapnának egy térképet a kezükbe, és magyarul hangosan, és lassan beszélnének mindenkihez. Nagyobbiknak még tetszett is az ötlet, de azután valamiért mégis ellenállt.

Közeledett a farsang és kaptunk egy papírt a suliból, hogy Rosenmontag lesz. Mi persze csak néztünk,  hogy mi is az a Rosenmontag, de a lányoknak nagyon magabiztosan mondtuk, hogy ez a farsang és kész. A Rosenmontag amúgy a húshagyó kedd előtti hétfő. Gugli segítségével: “A legnépesebb farsangi kirajzás napját Rosenmontagnak, azaz a Rózsák Hétfôjének nevezik, ám az elnevezés körül viták vannak. Egyesek abból eredeztetik, hogy a pápa a középkorban aranyból csináltatott, gyémánttal kirakott rózsákat. A rózsákat olyan személyeknek, városoknak, vagy kolostoroknak adományozták, akik, és amelyek “a hit megbízható harcosainak” bizonyultak.Mások szerint a Rosenmontag a rasen igébôl származik, amely azt jelenti: vidámnak lenni, tombolni, ôrjöngeni. Bajorországban a Rosenmontagot Blauer Montagnak is nevezték, amely a blaumachen szóból eredeztethetô, s annyit tesz: nem dolgozni, lógni. S valóban: Németországban hétfôn a farsang miatt sokan csak félgôzzel dolgoztak, ha nem éppen az utcán lógtak.” Röviden farsang.

Biztos, ami biztos Zuram bement az iskolába, hogy megérdeklődje, hogy mi ennek a menete. Az osztályfőnök mondta, hogy egész nap buli lesz, reggel mehetnek már jelmezben, tanulni nem fognak, disco lesz, meg mindenféle móka és kacagás. Lehet bevinni sütit, de ne sokat, csak keveset, mert az előző évek tapasztalata alapján minden gyerek annyit vitt, hogy az egész osztálynak elég legyen, ezért kimaradt egy csomó. Én ennél a pontnál már tudtam, hogy fánkot fogok sütni, hagyományos szalagos fánkot, de mivel az osztályban nem tudják majd megkenni, így mégse annyira hagyományos lesz, meg fogom tölteni! Mivel még soha nem csináltam ilyet, a végeredményben nem voltam biztos.

A jelmez beszerzését nem kapkodtuk el, de nem is halasztottuk az utolsó pillanatra. Februárban jöttek Zuram szülei hozzánk látogatóba, így mindenképp mentünk Berlinbe a reptérre eléjük. Hamarabb indultunk, hogy tudjunk sétálni egyet, de a sétából jelmezvadászat lett. Megálltunk az Alexanderplatznál, ahol van egy Galeria, ami hatalmas, nincs az a nő, aki ne tudna itt pár órácskát eltölteni, csak úgy. No mi gyorsan megkerestük, hogy hol vannak a jelmezek, nem volt nehéz dolgunk, és az eddigi kínálathoz képest egy sokkal jobbat találtunk, rengeteg jelmezzel, mindenféle méretben. Szerencsére a jelmezek tematikusan voltak pakolva, fiúknak, lányoknak, felnőtteknek, azon belül is, egyenruhák, állatos jelmezek stb. Elkezdődött. Minél több időt töltöttek a lányok válogatással annál jobban csökkent Zuram türelme. Elosztottuk, ő ment nagyobbikkal, én meg kisebbikkel. Számtalanszor körbejártunk, de nem tudtak dönteni. Zuram teljesen kész volt. Ekkor bevetettem minden rábeszélő képességemet, és igyekeztem irányítani a választást, innentől kezdve gyorsan ment. Kiderült, hogy kisebbik pont az szeretne lenni, amire én is gondoltam. Mi végeztünk, de Zuram és nagyobbik még mindig keringtek. Türelem elfogyott, gyerek lassan kétségbe esett. Éreztem, hogy cselekedni kell, gyorsan gyereket cseréltünk, kisebbik a Zuramé, én meg elkezdtem nagyobbikkal körbejárni, és két perc múlva kiderült, hogy pont az szeretne lenni, amire én is gondoltam. Választottunk még egy-egy kiegészítőt, hogy teljes legyen a kép, és már, MÁR indulhattunk is a reptérre.

Visszamentünk az autóhoz, GPS bekapcsol és indulás. De valami nem stimmelt, erre akkor jöttünk rá, amikor már másodszor kerültük meg ugyanazt a háztömböt. A GPS össze-vissza beszélt, de azért harmadszor is megkerültük, negyedszer is. Az idegesség a kocsiban a tetőfokára hágott. Nagyobbik szeretett volna tanácsokat adni, de megkértük, hogy ne tegye, nem alkalmas a pillanat. Azért csak sikerült rájönni, hogy valami a cél beállításával nem stimmelt. Mivel új volt a navigáció, így okozott némi meglepetést. Hiába állítottuk be új célnak a repteret, addig nem akart odavinni minket míg az előző célt el nem értük, de mivel az előző cél az Alexanderplatzon elérhetetlen volt, mivel sétáló utca, így keringtünk körbe-körbe. Nem volt mókás. Utólag sem az. Azért csak sikerült elindulni a reptér felé és még oda is értünk időben.

A lényeg, hogy a jelmezeket beszereztük. A Rosenmontag előtti pénteken volt a mellettünk lévő suliban a farsang. Láttuk, hogy ott minden gyerek jelmezben megy, egész komoly jelmezek voltak. Zuram rámutatott egy srácra, akinek be voltak kötözve a karjai, és mondta, hogy szegény hogy összetörte magát, még a feje is be van kötve, rá kellett mutatnom, hogy a lábai is be vannak kötözve, és nem összetörte magát, hanem ő lesz a múmia a farsangon.

A farsang reggelén eléggé izgult mindenki. A lányok sminket követeltek, és nem igazán tudtak leülni reggelizni sem. Én a fánkokat már bedobozoltam, sikerült megtölteni volt csokis és lekváros is. Sminket nem vittem túlzásba, mégse Halloween, valamint a jelmezük sem indokolta. Nagyobbik kalóz, kisebbik Monster High valami lett, azért valami, mert nem igazán Monster High-os jelmez, viszont volt a ruhán egy koponya, így el tudtuk vele hitetni, hogy tuti Monster High. (Igen, a Monster High, az a döglött Barbie.) Aznap autóval vittük őket iskolába, így nem láthattuk, hogy a többiek is tényleg jelmezben mennek-e. Zuram végig azon izgult, hogy jajj nagyon reméli, hogy mindenki jelmezben megy, nehogy a lányok kényelmetlenül érezzék magukat. A suliban azután szembejött egy pókember, majd egy cowboy, majd még egy pókember, egy tündérféle, meg boszorkány, és ismét egy pókember. Mindenki megnyugodott, a gyerekek jelmezben vannak, kicsit sok a pókember, de ez nem számít annyira.

A lányok eltűntek a termeikben, én meg hazamentem, és otthon izgultam, hogy remélem jól érzik magukat. Amikor mentem értük, akkor is még jelmezben voltak a gyerekek, akik hazafelé tartottak. Én raktam be az enyémeknek váltóruhát, de sejtettem, hogy eszük ágában sem volt átöltözni. Naná! Természetesen egyik gyerek sem volt a napközis teremben, így nekivágtam, hogy megkeressem őket. A gyerekek le-föl rohangáltak, és rajtam kívül is még vagy 4-5 anyuka mászkált tanácstalanul a folyosókon. Igyekeztem hang után tájékozódni és a legnagyobb hangzavar a Freizeitheim felől jött. Elindultam arra, és próbáltam ismerős arcot, gyereket keresni, de egyet sem láttam, vagy csak nem ismertem meg jelmezben. Ekkor végre megláttam kisebbik tanárnénijét, és megkérdeztem, hogy merre van az én kis drágám, de mondta, hogy fogalma sincs, mert minden gyerek rohangál össze-vissza, és nagy a zaj, nem bírja követni őket, egyet tud csak javasolni, nézzek körbe. Beléptem az étkezőbe, ahol sötét volt, disco zene szólt, a gyerekek közül senki sem táncolt, de 5 másodpercenként változtatták, hogy milyen zene szóljon. Ekkor megláttam az egyik gyerekemet, majd a másikat. Nem voltak elragadtatva attól, hogy megláttak, mert nagyon jól érezték magukat, azért egy rövid kis ellenkezés után elindultak velem haza. Jelmezben természetesen.

Elmesélték, hogy egész nap játszottak. Voltak sorversenyek, ahol mókás ceruzákat nyertek. A gyerekek értékelték egymás jelmezét, és mindenkit megtapsoltak, de természetesen a disco volt a legizgalmasabb, habár táncolni nem mertek, de attól még “király”. A fánk mindenkinek ízlett, nem fogyott el az összes, de azután kiderült, hogy ki nem dobták, hanem másnap a fiúk befalták a maradékot, úgy, hogy kisebbiknek nem jutott, ami szerinte felháborító. Hazafelé, pár néni megdicsérte őket, hogy milyen jól néznek ki, ettől persze fülig ért a szájuk. Nem is ők lettek, volna, ha nem arról beszéltek volna egész úton, hogy ki minek fog öltözni jövőre.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.