Nem unatkozunk

Kis kitérőt teszek ismét, mielőtt visszatérnék a házfelújítás örömére, folyamatára. Itt már elkezdődött a suli, méghozzá augusztus 4-én, lassan, nagyon lassan vissza is szokunk a normál kerékvágásba. Még mindig utálunk hatkor kelni, de ezt nem kérdezi tőlünk meg soha senki, sajnos. A nyári szünet ismét 6 hét volt, de ehhez már hozzászoktunk, nem okoz gondot ehhez igazítani a nyári menetrendet.

Tehát elkezdődött az iskola, nagyobbik hatodikos, kisebbik negyedikes lett. Ez már a negyedik évük a német iskolarendszerben.

Amikor kiköltöztünk, és még csak ismerkedtünk mindennel, és minden alatt tényleg mindent értek, ami az iskolához kapcsolódik, akkor még nem merült fel a lányokban, hogy extra elfoglaltságot is szeretnének az iskolán kívül. Ekkor még bőven lefoglalta őket a nyelv elsajátítása, és elegendőnek bizonyultak az iskolán belül nyújtott programok. Rengeteg féle szakkör nyújtott és még a mai napig nyújt nekik lehetőséget arra, hogy délutánonként még csak véletlenül se unatkozzanak. Igen ám, de eltelt egy év, majd gyorsan a következő is, és már jöttek is a kívánságok. Naná, Magyarországon is hozzá voltak szokva, hogy mindenféle plusz foglalkozásra járnak már 3 éves koruk óta.

A sort kisebbik kezdte, aki mindenképp szeretett volna gitározni tanulni. Azt, hogy hangszeren szeretne játszani, már 4 éves kora óta mondogatja, azt, hogy az ő hangszere a gitár, azt csak 3 éve tudja és azóta rágta is a fülünket, hogy neki márpedig zeneiskolába kell járnia. Sajnos az iskolájában erre nincs lehetőség, de semmi gond, mivel a barátnője is gitározni szeretett volna tanulni, így a barátnő anyukája egyszer csak a kezünkbe nyomott egy papírt, hogy töltsük ki, jelentkezzen a két lány együtt a zeneiskolába. Mi soha nem állnánk a kisasszony tehetségének útjába, így kitöltve leadtuk a papírokat a zeneiskolában, elkezdődhetett a zenei karrier. A gitárórák hétfőnként délután 4 órakor kezdődnek és 5-ig tartanak. Kisebbik nagyon szeret gitározni, és kért tőlem kottafüzetet is, hogy le tudja írni a dalokat, amik a fejében vannak, rajtam nem múlik, vettem neki, és talán egy dalt már le is írt, de persze nem mutatta meg. A jövő hónapban megy a zeneiskola versenyére is, de csak ő lesz egyedül gitáros, korosztályában mindenki más hegedülni fog. A vele együtt tanuló barátnőjének nem olyan jól megy ez a gitár dolog, egy könyvvel le van maradva kisebbik mögött, de kisebbik ezt nem bánja, egyedül szerinte nem lenne olyan jó gitározni járni. A versenyt majd meglátjuk, addig is a gyerek anyja próbálja rávenni a gyereket, hogy minden nap gyakoroljon, akkor is, ha mindhárom darabot kívülről tudja. Ismétlés a tudás anyja, én meg a gyereké, úgyhogy nincs szerencséje. Ráadásul még szeretem is hallgatni ahogy játszik.

A következő programot én találtam ki kisebbiknek. Mivel nagyon keveslem a heti mindössze két testnevelés órát, így közöltem a gyerekkel, hogy válasszon valami sportot magának, mert a család hengeres testalkatát tekintve szüksége van neki is valamilyen mozgásra. Kisebbik nem gondolkodott sokáig a dolgon egyből rávágta, hogy ő márpedig úszni szeretne. El is mentünk az uszodába, és megkérdeztük a dolgok mikéntjét. Több úszóegyesület is van a városban, mi találomra kiválasztottunk egyet, na jó, nem találomra, hanem az alapján, hogy a heti munka- és órarendbe mikor tudjuk beiktatni az úszást. Egy szimpatikus néni felmérte a gyerek úszótudását, és rákövetkező héten már mehetett is úszni. Az egész folyamat nagyon szimpatikus volt, úszónéni mondta, hogy baromira ráérünk beíratni a gyereket, járjon el úszni, aztán ha komolyan gondolja, akkor odaadja a papírokat. Nem sikerült meggyőzni, hogy, ha a gyerek nem is gondolja komolyan, de az anyja nagyon, így tuti el fog járni úszni a gyermek minden héten az uszodába, hiába, nem kaptunk papírt. A kitöltendő nyomtatványokat végül két hónap után kaptuk meg, úszónéni rendes volt, mert szerinte nem kell elsietni ezt a fizetés dolgot. Az úszás szerdán 16:30-17:30 között van.

A következő program a Zuram lelkén szárad. Aki olvassa a blogot, vagy olvasott pár idevágó bejegyzést, az tudja, hogy a Zuram eléggé bírja a vitorlázást. Nagyon bántja, hogy szeretett hajóját a Balatonon kellett hagynunk, mert itt a közelben nincs egy épkézláb tó, ahova le lehetne tenni, illetve letenni le lehetne, csak mókásan nézne ki. Elég régóta kereste már a lehetőséget, hogy vitorlázhasson, és mivel van itt egy tó, amiről már szintén esett szó (Allersee), így adott volt, hogy a legegyszerűbb lenne megkeresni az ott működő vitorlásklubbot. Egy darabig rágtam a fülét, de nem nagyon akarta, mert a tó kicsi, ahogy a hajók sem épp azok, amikhez ő hozzá van szokva. Kis idő után azonban belátta, hogy márpedig, ha vízre akar szállni, bizony ez a legegyszerűbb lehetőség. Nagyobbik gyermekünk is bírja a vitorlázást, így együtt mentek ki, és lettek azonnal klubtagok. Nagyobbik rögtön bele is vágott az edzésekbe, amit nagyon szeret. Az edzők is nagyon jó véleménnyel vannak róla, és már elhangzott vele kapcsolatban az “ösztönös tehetség” kifejezés. Az apja persze borzasztóan örül ennek, annak persze kevésbé, hogy időnként csak a mi gyerekünkre kell várni, mert képtelen 10 perc alatt átöltözni, de mindegy, lényeg, hogy a vízen ügyes. A klub pár hónapja vásárolt két új versenyhajót, amiből az egyiket, nagy meglepetésünkre nagyobbik kapta meg. Ez csak az ő hajója, neki kell rá vigyázni, és csak ő vitorlázik vele. Az edzői szerint még idén le kell tennie egy vizsgát, mert jövőre már versenyeken szeretnék őt indítani, ami azt jelenti, hogy jövőre már nem lesz elég a heti egy edzés, szükség lesz kettőre. Jelenleg a vitorlázás csütörtökönként van délután négy és hét óra között, jövőre már kedden is.

Bónusz, hogy én amolyan gyerekét féltő módon tettem egy javaslatot arra, hogy mi lenne, ha nagyobbik, aki vitorlázik, esetleg úszna is, mert egyrészt kell némi erőnlét, másrészt direkt lementünk az uszodába felmérni, hogy hogy is megy ez az úszás dolog, és kisebbik hatszor körbeúszta a nővérét, aki finoman szólva sem volt meggyőző. Úszni tud, azzal nincs gond, de eléggé gyenge, mármint nem az úszástudása, hanem fizikailag. Nagyobbik közölte, hogy van neki mentőmellénye, de anyukáját és apukáját ez baromira nem hatotta meg. Apukája el is magyarázta neki, hogy nagyon örül a mentőmellénynek, de annak még jobban örülne, hogy ha egy-egy vízbeesés alkalmával nem ijedne meg, hanem magabiztosan úszna. Ezért hát nagyobbikat is elvittük úszónénihez, még a tavalyi tanév végén, és csoda történt, mert nagyobbik fülig érő szájjal jött ki úszásról, és közölte, hogy ő ide mindenképp járni akar, mert ez jó móka. A móka persze annak is köszönhető, hogy kiderül ide jár az egyik legjobb barátnője is, és teljesen véletlenül egy csoportban úsznak.

Ezek mellett természetesen az iskolában is járnak 3-3 szakköre. Kisebbik mindenre, ami csak zenével kapcsolatos. Nagyobbik meg horgol, kísérletezik és ha felveszik 3D nyomtat is. Ez azt jelenti, hogy kedd és péntek kivételével folyton rohanunk valahová, vagy folyton várok valahol valamelyik gyerekre. Igen, van busz is, de azzal nem érnének oda, mert a legtöbbször épphogy kiesnek az iskolából, és 20 perc múlva már a város másik végén kell lenniük.

Mindezek a programok mellett még azért tanulni is kell, ráadásul nagyobbiknak ott van kedves barátja a szaxofon. Ha már zenei osztályt választott, akkor csinálja rendesen. Ezzel mondjuk nincs gond, mert nagyon szereti, és szívesen gyakorol. Kezdetben olyan volt, mintha egy hajókürttel élnénk együtt, mivel csak egy hangot gyakorolt, ebből jó hangos autóriasztó lett, ekkor már három hangot is tudott, mostanra viszont szerencsére már dalokat játszanak. A szomszédok is tök jó fejek, mert van, hogy a gyerek gyakorol, a szomszéd meg fütyülve kíséri, miközben kertészkedik, mármint a szomszéd kertészkedik, a gyerek nem tud még kertészkedés közben szaxofonozni. A legjobb, ha rá tudjuk venni a két gyereket, hogy együtt játszanak, egyik gitáron, a másik szaxofonon, de ehhez ritkán van kedvük.

A délutáni programokkal együtt is bírható a tanulás, nincs olyan, hogy este kilenckor még a lecke felett görnyednének. Tavaly is sűrű volt a program, idén még sűrűbb lesz, különösen nagyobbiknak, mivel a választott szakkörökön kívül kiemelt matekra is jár, van, hogy 8 órája van a suliban és elfárad, de azért bírja. Igazából egyik gyerek sem mondana le egyetlen plusz elfoglaltságáról sem, sőt még ezer dolog érdekli mindkét gyereket, de egész egyszerűen már nekem nincs annyi időm, hogy mindenhová elvigyem őket. Logisztikailag összeszervezni így sem mindig egyszerű, de még megoldható.

Nézzük az anyagi hátterét a dolgoknak. Az iskolai programokért nem kell külön fizetni, maximum, ha van némi anyagigény, akkor azt bevisszük, például nagyobbik ugyan kapott horgolótűt és fonalat a horgolásra, de neki az nem volt elég, így vettem neki egy csomót. Amit használ is, húsvétra  a locsolkodóknak ő nem tojást festett, hanem horgolt, és nem csak tojást, de birkát is.

A sportegyesületben történő tevékenységekért természetesen kell fizetni, valamint a zeneiskola sem ingyenes. A gitároktatás 3 hónapra kerül 160 EUR-ba, szaxofonozni ugyan a gimnáziumban tanul nagyobbik, de a hangszert béreljük, ami fél évre 60 EUR. Az úszást szintén 3 havonta kell fizetni, az 55 EUR persze *2 mert mindkét gyerek jár. A vitorlázásnál tagdíjat kell fizetni, ami a Zuramnak 100 EUR évente, a gyereknek 30 EUR. Ezért az árért egy csomó minden van, lehet használni a hajókat, vannak közösségi programok, és már edzőtábor is volt, jó azért pont kellett 50 EUR-t fizetni, de ezért a pénzért abszolút teljes ellátás járt. Igaz, hogy cserébe dolgozni is kell, részt kell venni a klub munkájában, tehát közösségi munkát kell végezni, de a Zuram ezt nagyon egyszerűen megoldja, mert amikor csak kérik, akkor beáll segíteni a gyerekek edzésén. Az iskolában ezen kívül természetesen a tankönyvekért kell fizetni, meg az ebédért. Kisebbik sulijában már 4 EUR egy napra a kaja, de most legalább végre megint ehető ételt kap, nem úgy, mint tavaly. Nagyobbiknak attól függ mennyit fizet, hogy mit eszik, mivel menükből választhat, az ár 2 és 4 EUR között mozog naponta.

Már egész jól beállt egyfajta rend, hogy ki, mikor, kivel, hova rohan és nagyon remélem, hogy nem találnak ki még valamit, amibe az apjuk beleegyezik, mert a barátnőim már megjegyezték párszor, hogy nem igazán könnyű velem találkozni, mert soha nem érek rá. Nem unatkozunk, én sem, pedig néha szeretnék.

Délutáni programok az iskolában

Az iskolai rendszerbe már teljes mértékben beilleszkedtünk. A lányok villámgyorsan hozzászoktak, hogy délután a játéké a főszerep, és nem a tanulásé. De, ha valamihez hozzászokik az ember, akkor azon gyorsan változtatnak. Az idei újdonság, hogy nincs lecke. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell délután egyáltalán tanulni, csak annyit, hogy nem ugyanazt a feladatot kapja mindenki. A jelszó: felzárkóztatás. Itt nem azon az elven működik az iskola, hogy vannak a kiváló képességű gyerekek, akikkel lépést kell valahogy tartani az átlagos, vagy kevésbé jó képességű gyerekeknek, hanem differenciáltan igyekeznek foglalkozni mindenkivel, és azokkal a gyerekekkel akik nem bírják a tempót külön foglalkoznak.

Tavaly délutánonként a napköziben mindenki szépen megcsinálta a leckéjét, amit a napközis tanárok leellenőriztek. Haza csak kivételes helyzetekben hoztak haza feladatokat. Idén azonban úgynevezett tanuló csoportok alakultak, amiket nem a napközis tanárok, hanem az erre kijelölt tanárok vezetnek. Sajnos időpontban ezek pont ütik a délutáni szakköröket. A mondás a következő: az a gyerek, aki bekerül egy ilyen tanuló csoportba, és kétszer egymás után is felzárkóztatásra szorul, az abban a félévben nem járhat olyan szakköre, ami abban az időpontban van. A gyerekek nem rajonganak az ötletért, de ez a felzárkóztató program cseppet sem haszontalan. Kisebbik osztályfőnöke eleve kijelölte azokat a gyerekeket akiknek kötelező járni, és nem az alapján döntött, hogy ki tudja megcsinálni a leckét egyedül és ki nem. Vannak tanárok akik abból szűrik le, hogy kinek van erre szüksége, hogy boldogul-e a gyermek a leckével, vagy sem. Ebben szerintem ott a hiba, hogy lehet, hogy a gyerek kétszer egymás után nem boldogul, de utána már menne a dolog, de bukta a szakkört, mert kétszer hibázott a leckében. Mondjuk az már sokszor kiderült, hogy a tanárok elég jól ismerik a gyerekeket, és tisztában vannak azzal, hogy ki mire képes, tehát lehet, hogy a rendszer mégiscsak jó.

Ez a változtatás minket nem érint, mert egyik gyermekem sem szorul felzárkóztatásra. Azt már írtam, hogy kisebbiket beválogatták a haladó matek szakkörbe, és ő lecserélte a street dance-et a matekra, de annak meg 3 alkalom után vége lett, mert egy tanár elment az iskolából és nincs elég ember. Persze kisebbik nem mehet vissza street dance-re. Így egy délutánja felszabadult. Nem élte meg tragédiaként, csak egy estét mérgeskedett. A következő félévben már folytatódik a matek, addig meg azért csak kibírja valahogy.

Kisebbik a Schulkindergartenből átkerült a másodikosok napközijébe, mivel másodikos lett. Új napközis tanárai vannak, akik annyira nem is újak, mert ismerte őket már tavalyról is. Az elsősök, ha jó idő van nem a saját kis udvarukon vannak, hanem átengedik őket a másodikosokhoz, mert az az udvar sokkal nagyobb, és sokkal több játék van. Míg az elsősök udvarán van egy mászóka, meg sok homok, némi játék, addig a másodikosok eszközállománya jóval nagyobb. Van mászóka, trambulin rengeteg gólyaláb és waveboard meg roller meg mindenféle egyéb játék. Akkor sem unatkoznak a gyerekek, ha nincsenek szakkörön. Ezen módosítanék, kisebbik akkor is tud unatkozni, ha egy játékokkal teli szoba közepén üldögél. Ahogy a harmadikosoknál, negyedikeseknél ott van Frank, akit imádnak a gyerekek, addig a másodikosoknál ott van Arne. Valahogy a férfi napközis tanárok sokkal népszerűbbek, mint a női tanárok.

A délutáni szakkörökben is történtek változások. Már az előző félév végén kiosztották a papírokat, hogy mire lehet jelentkezni és még ekkor be is osztották, hogy melyik gyerek melyik szakköre járhat. Rengeteg lehetőség van, de a gyerek is sok, így nem járhat mindenki mindenre, a szakkört vezető tanárok és a napközis tanárok együtt döntenek erről. Igyekeznek figyelembe venni azt, hogy ki milyen szakköre járt eddig, és hogy előbb-utóbb mindenki bekerülhessen a népszerűbb szakkörökre. Nagyobbik tavaly például járt fazekas szakkörre, de idén már nem járhat, mert oda nagyon sokan szeretnének bejutni. Vannak zenével, sporttal, kézműveskedéssel, tanulással, kirándulással foglalkozó szakkörök. Nem könnyű választani.

Tavaly azt mondták nekünk, hogy ne válasszunk heti kettőnél több elfoglaltságot, mert nehogy leterheljük szegény gyereket, de azóta okosodtunk annyit, hogy ha a gyerekeink minden nap kétszer vennének részt egy szakkörön, akkor sem lennének leterhelve. Magyarországon nagyobbik általában csütörtökre fáradt el annyira a heti teendőkben, hogy esténként csak ült és nézett ki a fejéből, nos itt nincs csütörtök. A gyerek egész héten egyforma intenzitással pörög.

Kisebbik a következő szakkörökre nyert felvételt: kreatív főzés, zenei korai nevelés, sportjátékok. Egyiket jobban szereti, mint a másikat. A főzés az egy olyan szakkör, ahova nagyon sokan szeretnének bejutni. Időnként főznek is, de sokat kirándulnak is. Készítettek már sültkrumplit és epertortát is, mindig főznek teát, és együtt teáznak. Elvitték már őket krumplit és hagymát szedni is, amit nagyon nagyon élveztek, nem úgy, mint én, akinek ez nem kirándulás volt gyerekkorában, hanem kötelezően ajánlott hétvégi program. Egy másik kiránduláson elvitték őket egy tanyára, ahol teheneket, meg tyúkokat tartanak. Tehenet fejtek, ihattak friss tejet, de  csináltak a friss tejből kakaót is, azt is megitták, és hatalmas élmény volt,  hogy simogathattak tyúkot. Kisebbik azért már többször is volt tehén, ló, tyúk meg mindenféle háziállat közelében, de tehenet most fejt először (vagy utoljára), tyúkot is simogatott már, csak nem emlékszik rá. Az kevésbé tetszett neki, hogy tehéntrágyán kellett sétálni, de mivel gumicsizmában volt, így nem zavarta. Egy megállapítást tett, hogy a tehéntrágyának pont olyan szaga van, mint a sörnek. Most mindenkit kérek, hogy tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy a gyerek honnan ismeri a sör szagát. Köszönöm!

A zenét és a sportot is szereti, de ide járt már tavaly is, sok újdonság nincs, leszámítva, hogy eltökélte, hogy meg akar tanulni gitározni, így most gitártanárt keresünk. Annyira elszánt, hogy azt mondta semmit nem szeretne karácsonyra, névnapra, csak ezt, na meg egy gitárt. Nem hirtelen fellángolásról beszélünk, már tavaly is mondogatta. Elvileg a suliban van gitároktatás, megkértük kisebbik osztályfőnökét, hogy járjon utána, hogy lehetséges-e, hogy a gyerek ott járhasson iskolán belül.

Nagyobbik a következő szakkörökre nyert felvételt: erdő és játék, kirándulás, ritmus gyerekeknek, valamint délelőtt van az órarendbe beillesztve a művészet szakkör. Az erdő és játékon pont azt csinálják, amit a szakkör neve sejtet, kirándulnak az erdőben, és játszanak. Terményeket gyűjtenek, megtanulják, hogy melyik fának mi a neve, milyen a termése ebből gyűjtögetnek is. Közben a tanár kikérdezi őket, és aki mondjuk legalább három fa fajtát fel tud sorolni, kap egy kekszet, vagy valamit. Apróbb és nagyobb faágakból házikókat építenek. Nagyobbik már kétszer belefelejtkezett annyira a játékba, hogy otthagyta a kulacsát. A tanár  másnap visszament az erdőbe és egyszer sikeresen meg is találta azt, de másodszor, már úgy elrejtette nagyobbik, hogy szegény kulacs áldozatul esett a játéknak, és eltűnt, vagy megérezte a szabadság ízét és megszökött. A legutóbbi alkalommal birkákkal találkoztak, aminek nagyobbik annyira megörült, hogy összegyűjtött egy jó nagy  kupac birkaszőrt és hazahozta. Hát mit mondjak, elég büdös volt, megpróbáltam kimosni, de annyira tele volt mindenféle levéldarabokkal, meg kis büdös bogyókkal, hogy feladtam és rábeszéltem a gyereket, hogy ugyan dobjuk már ki. Nem volt könnyű.

A kirándulás szakkör nevéből is elég könnyű következtetni, a gyerekek kirándulnak, de nem az erdőben, illetve egyszer ott is, de az biciklitúra volt. Voltak már az Autostadtban, a Soccafive arenaban, és volt már, hogy a fenekükön maradtak és sütit sütöttek. A tanárok megpróbáltak összezavarni bennünket, mert habár előre odaadták, hogy mikor milyen kirándulás lesz, de az összes dátumot elírták, de nem hagytuk magunkat, azért is rájöttünk. Minden kiránduláshoz adnak  némi instrukciót, hogy mit kell vinni, például a biciklitúrához bicikli nem árt, de kötelező a sisak is. Mindig csomagolni kell egy kis szendvicset és innivalót. Előre alá kellett írni a papírt, hogy melyik programra engedjük el a gyereket, és melyikre nem. Mi mindre elengedtük. A ritmus gyerekeknek természetesen zenés foglalkozás, ahol énekelnek, táncolnak, zajonganak, amolyan irányított feszültséglevezetés. A művészet szakkörön mindenfélét csinálnak, festenek, rajzolnak, varrnak, megismerkednek különböző festők, alkotók életével, műveivel. Például ilyeneket készítenek:

10411285_970364746310640_4730205687875913500_nÁltalában 3-4 fős csapatokban dolgoznak együtt. Majd az elkészült műveket kiállítják az iskolában.

Az összes foglalkozás és szakkör térítésmentes. Sem a buszt, sem a belépőket nem kell kifizetni, ennek a költségét a város állja. Amennyiben egy kirándulás nem a szakkör keretein belül van, hanem az osztály megy el valahova, abban az esetben téríteni kell a buszt, és a belépő egy részét is, de így sem kellett még 5 EUR-nál többet fizetni soha. Szeptember közepén kezdődött a tanév, de a másodikosok már majdnem háromszor voltak kirándulni, azért csak majdnem, mert az erdőbe tervezett kirándulás napján szakadt az eső, így maradtak a fenekükön és tanultak. Eleve úgy írtak értesítést a kirándulásról, hogy amennyiben esik reggel az eső akkor vigyenek a gyerekek magukkal iskolatáskát, ha nem, nem. Nos, mikor elindultak az iskolába nem esett, de látszott, hogy fog, ezért minden gyerek vitt magával táskát.

A következő félévre majd új szakköröket kell választani. Nem rossz ez a váltakozó rendszer, eleinte nehéz volt a gyerekeknek elfogadni, hogy nem járhatnak oda, amit már annyira megszerettek, de hamar rájöttek arra, hogy a többi szakkörön sem fognak unatkozni, sőt!