A munka folytatódik

Megjavult a fűtés, minden rendben volt, kezdődhetett a munka java, vagyis inkább folytatódhatott, mert a két hónappal ezelőtt betervezett munkának még csak a feléhez értünk. A régi házat ki kellett festeni, az újat is ki kellett volna, de ezt most inkább hagyjuk, az újban meg ki kellett pakolni a dobozok nagy részéből, ha élni is akartunk valahogy.

A festés férfimunka, legalábbis szerencsére így hozta a sors, hogy nekem ebben most nem kellett részt vennem. Az első segítség Pestről érkezett. A Zuram barátja, és a fia megérkeztek hozzánk, említettük nekik, hogy viszonylag tábori körülmények lesznek, de ez őket cseppet sem zavarta, ugyanis egy focimeccs miatt utaztak ennyit. A Bajnokok Ligája keretében érkezett a Manchster United a városba, és ők ezt a meccset szerették volna megnézni. Sokkal inkább érdekelt őket a MU, mint a VFL. A Zuram már jó előre megvette a jegyeket, ha nem így tett volna, nem is lettek volna jegyek. Bizonyos meccsekre lehetetlen szerezni, még jó, hogy ez a téma nem érint.

Nos a fiúk kibírták a nomád körülményeket, azt is, hogy a MU kikapott, és még segítettek is. A régi házban lefóliáztak mindent, leszedték a kapcsolókat, és mindent előkészítettek, hogy már “csak” festeni kelljen.

Én közben, mint itthoni bázis, kialakítottam egy nappalit, ahol már le lehetett ülni, és végre mindent elkezdhettem kitakarítani. A festés nagyon nem ártott volna, de jobb híján, aminek csak lehetett nekiestem fertőtlenítővel, és nekiálltam összegyűjteni az előző lakók itt hagyott szemetét. A teljesség igénye nélkül néhány dolog, amit találtunk: ijesztő kerámia bohóc a WC-ben, mellette egy nem ijesztő, de nagyon csúnya kerámia malac, nem működő rádiók, nagyjából négy polcnyi befőtt, két gyógyszeres szekrény tele gyógyszerekkel, néhány szék, törülközők, cserepes virágok, mindenféle fogalmam sincs mihez passzoló kulcs, hajlakk, csatok, zacskók, nem tudom hány éves tészták, valami azonosíthatatlan iszonyat büdös trutyi a fiókban, ágyneműhuzatok stb, stb, és ez még csak a ház, a garázs, a műhely, a hátsó tároló, és az udvar még csodákat rejtett. A volt tulajokkal megbeszéltük, hogy egy helyre gyűjtünk mindent, aztán majd átnézik, és amire szükségük van, azt elviszik, amire nincs azt majd mi a szeméttelepre, de ez még egy hosszú, több hónapon átívelő történet lesz.

Egyszer csak megjelent a volt tulaj, mármint nem a mamma, hanem a volt férj. Egyrészt azért jött, hogy megérdeklődje, hogy tényleg nem utalt-e még a bank, megnyugtattuk, hogy tényleg nem, és ő végre átadta a házat. Elmondott egy csomó technikai tudnivalót, például azt, hogy azért lógnak mindenhonnan vezetékek, mert a fia villanyszerelő, és értett hozzá. Nagyjából 72, élet kioltására alkalmas vezetéket kellett megszüntetni, és olyan helyen is találtunk áramot, ahol soha nem gondoltuk volna, egy bokor alján, aljnövényzettel és fűvel takarva, még jó, hogy nem kezdtünk el ott kapálni. A papa viszont elhozta a garázs távirányítóját, ami kicsi nagy, de legalább van, és működik. A papát 5 évvel ezelőtt egy nejlonzacskónyi cuccal tette ki a volt felesége, és azóta nem túl sokszor járt a házban, elő is adta, hogy mennyire bántja, hogy így el van hanyagolva a ház, de egy idő után már azt sem hittem el neki amit kérdezett. Néhány hasznos tanácsa volt, mint például, hogy nem ártana leengedni az esővízgyűjtőből a vizet, mielőtt szétfagy. Szerencsére az ijesztő bohócot is vitte magával, mivel az neki kedves emlék. Jelezte, hogy majd jön ő is átnézni a szemetet, mert szeretné elvinni ami kell neki. Sose szabadulunk!

Persze keresztbe tehettünk volna, hogy nem vesszük át a házat, ne utaljon a bank, amíg ki nem pakolnak, de mivel nekünk az albérletre már fix kiköltözési időpontunk volt, így nem lett volna hova mennünk. Azt is megtehettük volna, hogy nem hagyjuk őket a szemétben turkálni, de annyival kevesebbet kell vinni a szeméttelepre, ott már pedig súly alapján kell fizetni. Legalább valamennyit tüntessenek el.

Na, de mielőtt idáig eljutottunk volna azért volt még tennivaló a régi házzal is, mégpedig a festés, majd az azt követő takarítás, és a végső kipakolás, mivel a tárolóban még hagytunk némi cuccot, annak a többségét is a szeméttelepre kellett vinni. A festést a Zuram némi segítséggel hihetetlen gyorsan letudta. Ezért köszönet jár Herr és Frau Rosenthalnak. Nélkülük nem lettünk volna kész.

A takarítás rám maradt, de annyira jól lefóliáztak mindent a festés előtt, hogy nem volt nehéz dolgom, lehetett haladni, de még minden vackot át kellett nézni, mi kell, mi nem az új házban. Igen már átköltöztünk, de a tárolóban volt még pár dolog, ami kérdéses volt. Azért csak sikerült döntenünk, és szelektálnunk.

Miután mindennel kész voltunk a régi házban, azt a tulaj megbízott embere átvette tőlünk, minden papírt aláírtunk. Kész. Letudva.

Mi azonban baromira tudunk élni, és szervezni, december lévén még haza is utaztunk karácsonyozni, de szilveszterre vissza is kellett érnünk, mivel vendégeket hívtunk, házavató-szilveszteri-bulira. Minden barátunk teljesen toleráns, simán bírják napokig a tábori körülményeket.

Gyakorlatilag hónapok óta ment a meló folyamatosan, nem mondom, hogy nem voltunk fáradtak, mert de. Ugyanakkor baromira elégedettek is voltunk, hisz pakolás, takarítás, szerelési munkálatok közben rájöttünk, hogy a ház nagyon rendben van, leszámítva azt, hogy mennyire elhanyagolták az utóbbi években, ezek viszont szerencsére sok munkával helyrehozható dolgok. Leszámítva a fűtésrendszer javítását, ahhoz azért már szakemberek kellenek, de a héten jönnek, és nem csak egy percig fognak a dologgal foglalkozni a pincében, mint a bácsi, hanem egész nap itt lesznek a szerelők, és érzem, hogy jól megleszünk.

Valójában, ha nem lett volna ennyire elhanyagolva, nem is tudtuk volna megvenni a házat, mert akkor nyilván nem is ennyibe került volna. Tehát ez mázli, még akkor is ha tudtuk, hogy rengeteg munka vár még ránk. Szerencsére nem maradtunk segítség nélkül.

Amúgy a Zuram is szokta azt gondolni, hogy vicces, és az is, de verset írni nem tud, vagy igen, és szoktunk is költögetni, amolyan izé, nem költő módjára, de ez minket szórakoztat. Ez a versike ebben az időszakban született. Ezt most nem én írtam.

“Megteltek a kartonok már,
Kiürül ám lassan a vár.
Velünk jön ám innen minden,
Festett vázám, minden kincsem.
Maradnak az üres szobák,
Puskásék elmentek tovább.
Visszajönnek ám még ide,
Kifesteni ám izibe.
Mert koszos falat nézni nem jó,
Ugorhat a kaució.
Ezért visszajön a család,
Kifesteni a ház falát.
Megcsináljuk ám izibe!
Kaució? Ide vele!”

Ha nem lesz több bejegyzés, az nem  véletlen műve.

12299333_849333855164608_8137711023963624690_n

Küzdelmünk tárgya

Reklámok