Forralt bor és mandula

Kis kitérő után még mindig karácsony.

A havat már nagyon várták a lányok, de csak nem akart hideg lenni. Volt egy hét, még november végén, amikor hideg volt, de nem volt csapadék, majd megenyhült az idő és remény sem volt hóra, helyette az eső szakadt, nem panaszkodhattunk, mert egész decemberben volt eső bőven, karácsonyig minden nap esett, pedig én akartam ablakot pucolni, tényleg.

A Zuram szülei megérkeztek hozzánk még karácsony előtt, hogy együtt tölthessük az ünnepeket, így együtt mehettünk felderíteni a karácsonyi vásárokat. Határozottan nem akartunk elmenni Hannoverig, viszont tavaly kimaradt Braunschweig és az Autostadt is. Wolfsburgban három helyen szokott lenni karácsonyi vásár: a belvárosban, az Autostadtban és a kastélynál. A kastélynál lévő kimaradt, mivel az csak egy hétvégén keresztül tartott, de az első kettő idén mindenképp célként szerepelt.

A belvárosban egyébként is szoktunk mászkálni, tehát ha nem akartuk volna, akkor is belebotlottunk volna a karácsonyi vásárba. Idén is volt égben szálló Mikulás, forraltbor, és minden ami kell. Egy komplett fenyőerdővé változott át a sétálóutca egy része, még pár rénszarvast is hoztak, akik a Mikulás műhelye mögött kaptak helyet. A Mikulás műhelyben idén is lehetett különböző apró dolgokat készíteni, lányaim itt is kihasználták az alkalmat és fából házikót, no meg autót csináltak, ezekből is karácsonyi ajándék lett. A wolfsburgi karácsonyi vásár szép, és kedves, nem igazán nagy, de estére mindig megtelt emberekkel a belváros, parkolót alig lehetett találni. Volt olyan hely, ahol esténként élőzene szólt, a bátrabbak ott táncoltak, buliztak. Be kell valljam, hogy imádom a cukros pirított mandulát, nem bírok belőle túl sokat enni, mert nagyon édes, de muszáj vennem, amikor karácsonyi vásárban járok. Most is vettem, kétszer is,  de nem volt igazán jó, mert tele volt óriási cukordarabokkal, amik annyira kemények voltak, hogy féltettem a fogaimat.

A Zuram a kollégáival már járt a braunschweigi karácsonyi vásárban és kiderült, hogy ott van egy világbajnok pirított cukros mandulás. Fogalmam sem volt arról, hogy ennek a dolognak van bajnoksága, de kíváncsi lettem. Nem sírtam volna, ha kimarad Braunschweig, de ez a a mandula dolog eléggé érdekelt. A Zurammal és a szüleivel át is mentünk a szomszéd városba. A karácsonyi vásár tényleg nagyon szép, megérte átmenni, a mandulás pedig egész biztos tud valamit, mert elég hosszú sor állt előtte. Én nem nagyon akartam beállni, de a Zuram meggyőzött, hogy muszáj, végül is, ezért is jöttünk. Nagyjából 15 percet álltunk összesen sorba, de megérte. Ilyen finom mandulát még életemben nem ettem, és kicsit vicces, de olcsóbb volt, mint Wolfsburgban. Körbejártuk, mindent megnéztünk, volt valami forró almabor, amit én nem ittam, de a többiek igen, és állítólag finom volt, de nagyon erős. Itt is volt kürtős kalács, nem vettünk és azt sem tudom, hogy magyarok árulták-e, de egy elég méretes Nagy-Magyarország térkép volt bent a bódéban, így gyanítható valamilyen kapcsolat. A legtöbb helyen mindenféle forró alkoholos és alkohol nélküli italokat mértek. Ezekben a vásárokban nincs annyiféle puncs, mint mondjuk Bécsben, helyette a forralt bort lehet felturbózni. Ez itt most kimaradt, nekem, de várt még minket az Autostadt.

Az Autostadtba nem lehet csak úgy bemenni a karácsonyi vásárba, belépőt kell fizetni. Délután négy után már csak esti jegyet kell venni, ami fejenként 7 EUR, de teljes egészében le lehet inni, enni a belépő árát a vásárban. Az Autostadt ilyenkor teljes díszbe öltözik, és ahol nyáron szökőkút, meg mesterséges tó van, annak a helyén most egy jégpályát találhatunk, ahol lehet korcsolyázni. Minden nap kétszer van előadás egy úgynevezett iceshow, ahol minden héten egy új történetet mutatnak be. Idén Urmel a kis sárkány történetével ismerkedhettünk meg.

Miután véget ér a bemutató, és bezárnak a különböző kiállítások az Autostadtban, tehát 18 h után már ingyen is be lehet menni. Mikor először kimentünk az Autostadtba karácsony előtt, azzal a céllal tettük, hogy megünnepeljük kisebbik névnapját, megnézzük az iceshowt és még korcsolyázzanak is kicsit a lányok. Igazából én is szívesen koriztam volna, de kiderült, hogy nagyobbik kinőtte a koriját, ami szerencsére jó kisebbiknek, és az én korim meg jó volt nagyobbik lábára. Ez elég ijesztő, hogy egy 10,5 éves gyereknek mekkora a lába, de lehet én vagyok kicsi, vagy jól rá lehetett szorítani a lábára a korimat. Később orvosoltuk a problémát, én visszakaptam a korcsolyámat, nagyobbik kapott egy újat, a Zuram is kapott egy újat, így négyen együtt is tudunk korizni.

Az Autostadtban mindig van egy kézműveskedős részleg, ami inkább egy barkácsműhely, ahol sok dolgot lehet készíteni, pontosabban szólva csak egy félét, de minden héten mást. Van egy belső játszótér is, amit nagyon szeretnek a lányok, úgyhogy úgy időzítettük a dolgokat, hogy mindent ki tudjanak próbálni. Először karácsonyi üdvözlőlapokat készítettek, mindketten a dédimamájuknak. Az iceshow kezdete előtt 5 perccel kimentünk, gondoltuk, úgy is lesz hely. Nem volt, de nem ijedtünk meg, illetve én igen, de a Zuram nem, mert gyorsan ráadtuk a lányokra a korikat. A jégpálya egy részét leválasztották, az volt a színpad, de volt egy rész ahol még lehetett korizni, és az elválasztásnál a jégen nem voltak sokan, így a lányok az első sorból nézhették végig az előadást, amiből én csak annyit láttam, hogy mindenki aki előttem áll, magasabb nálam. Az előadás végén megnyitották a teljes teret a korcsolyázók előtt.

A lányaim elméletben tudnak korizni, mivel az ovival is meg a sulival is jártak, még Magyarországon hetente egyszer korcsolyázni, de azóta már eltelt némi idő, így mindkettő nagyon bátortalan volt, alig mertek ráállni a jégre. Szerencsére 10 perc után már teljes magabiztossággal csúszott kisebbik felém, és örömmel közölte, hogy ez megy, mint a karikacsapás. Egy darabig koriztak lelkesen, majd kisebbik elkezdett unatkozni, de szerencsére ekkor megtalálta a legjobb barátnőjét valahol a pálya közepén, és egyből nem akart elindulni haza. Mi a Zurammal elindultunk, hogy magunkhoz vegyünk némi forralt bort, de ezt sokan mások is így gondolták. Több, mint fél órát álltunk sorba, mert természetesen elsőre sikerült abba a sorba beállni, ahol elromlott a pénztárgép. Azt mondta a Zuram, hogy a forralt borba kérjek schuß-t is, ami valamilyen tömény italt jelent, itt három féléből lehetett választani volt amaretto, rum és baileys. Rumot választottam, nos a fiatalember, aki az italokat adta nem sajnálta a rumot a pohárból. Nem méregette, hanem csak meglódította az üveget, rendesen. Finoman szólva is erős volt. Sőt, huh de erős volt, de finom, pedig Magyarországon soha nem ittam forralt bort és nem is szerettem, bár ahogy apám készíti, szerintem elég kevesen innák meg.

Az autostadti karácsonyi vásár nagyon hangulatos volt, folyamatosan ment valahol valamilyen előadás, zene, vagy tánc, vagy a kettő együtt. Voltak alpesi kürtösök, nagyobbik nagyon szerette volna kipróbálni, hogy meg tudná-e fújni a kürtöt, de hiába biztattam nem mert odamenni megkérdezni. A legviccesebb mindenképp a bajor sörtánc volt, ezt bizonyára mindenki ismeri a Bombajó bokszoló című filmből.

Én élőben még nem láttam ilyet. Volt, hogy csak lányok táncoltak, volt hogy csak fiúk, vegyes verekedés nem volt. A fiúk igazán nem kímélték egymást, egyikük-másikuk el is szaladt, amikor tudták, hogy őket fogják fenéken billenteni. Elég hideg volt, mégis rövidgatyában táncoltak végig.

A kisebbeknek kedveztek egy körhintával, ami ingyen állt a gyerekek rendelkezésére, de az én lányaimat sokkal jobban érdekelte az a rész, ahol hó volt. Minden nap faragtak egy hószobrot a gyerekekkel együtt, valamint lehetett popsisível csúszkálni, és pici távirányítós ratrakokkal is lehetett játszani. Napközben ha be akartak jutni a gyerekek elég sokat kellett sorba állni, de esténként már alig voltak, mi inkább ezt az időpontot választottuk. A lányok nagyon élvezték a havazást, alig lehetett őket kiszedni onnan, csak amikor már átázott a bakancsuk voltak hajlandóak szó nélkül kijönni.

Azóta is minden hétvégén kint vagyunk, még egy hétig lehet korcsolyázni, a karácsonyi vásárt már elbontották, hó sincs, de korizni még lehet. Közben azért vettünk éves belépőt, mert tavaly nem jártunk utána, pedig sejthettük volna, hogy a gyár dolgozójaként jár némi kedvezmény a Zuramnak, és tényleg. Ha csak háromszor megyünk ki az Autostadtba már behozta az árát, de még nincs vége januárnak és már voltunk háromszor, de minden hétvégén van valami gyerekprogram, úgyhogy előre sejthető, hogy megyünk még.

Próbáltam képeket készíteni, de ez nem olyan egyszerű, azért mutatok egy-kettőt.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Wolfsburgi hírek

Félbeszakítom a karácsonyi mesét vásárokról, meg ünneplésről. Történtek olyan dolgok, ami mellett nehéz elmenni. Nem állásfoglalás végett. Többen megtették, és meg is teszik a mai napig, véleményem van, de ez most nem erről szól.

A Párizsban lezajlott terrorcselekmények minket is érintenek, itt Wolfsburgban. Egészen pár nappal ezelőttig azt hittük, úgy gondoltuk, hogy ez egy álmos kisváros. A fiatalok sokan elköltöznek, mert nem tudnak hová szórakozni járni, ez a város inkább a családoké. Minden csendes és békés, vannak betörések, rablások, de összességében nem rossz a helyzet. A párizsi események kapcsán elhangzottak olyan vélemények, hogy milyen jó, ez egy kisváros, itt olyan sokszínű az élet, a gyár miatt, együtt él sok teljesen különböző kultúrával rendelkező ember és nincs gond. Régebben akadt, szicíliai maffia, neonácik, de mi ezekről csak halottunk, olyan távolinak tűnik az egész. Arra is gondoltunk, hogy ugyan mi történhetne itt, hiszen a gyár ad munkát, az emberek nem élnek rosszul, ez egy minden szempontból jó város.

Pár napja azonban felbolydult az élet, a hírek Wolfsburgról szóltak. A magyarországi hírportálokon erről semmit sem lehetett olvasni, illetve csak annyit, hogy Németországban is történt valami. Történt. Egy szép összehangolt USA-Németország akció keretében összeszedtek mintegy 50 embert, nem mindenki wolfsburgi, volt aki Braunschweigben élt. Közülük kiemeltek egy férfit, aki wolfsburgi lakos, itt is fogták el. Feltételezik, hogy ez a férfi a németországi IS vezére. A hozzá tartozó mintegy 50 ember miatt pedig mindenki terrorista sejtről beszélt, és arról, hogy ezt sikeresen felszámolták. Voltak akiket elengedtek, csak a papírjaikat vették el, hogy ne tudjanak elmenekülni. Ez mondjuk szerintem nem akadály, de ha nem tudják bent tartani őket, akkor nem megy.

A híradásokban Wolfsburgot a németországi terroristaközpontként is emlegették. A feltételezett IS vezért egyébként egy kertvárosi, családi házas övezetben fogták el, a szomszédaik legnagyobb megdöbbenésére, mert egyébként egy teljesen rendes, normális családról beszélünk. A férfi a szüleivel lakott együtt. Az akció közben nem ropogtak a fegyverek, és senki nem sérült meg. Egyes híradások szerint azért történtek az elfogások, mert telefonos lehallgatások alapján konkrét akcióra lehetett számítani, más hírek szerint erről szó sincs, és terrorista sejtről meg aztán végképp nem kell beszélni, mert nincs semmi konkrétum.

Másnap Berlinben is elfogtak két férfit, a vádak szerint ők toboroztak.

Most eltelt pár nap csendben, az élet ugyanúgy megy tovább. Új hírek nincsenek, de a környezetünkben mindenki megdöbbent. Mi is.

Egy a híradások közül:

http://www.n24.de/n24/Nachrichten/Politik/d/5991966/dschihadist-aus-wolfsburg-plante-terroranschlag.html