Piac, bolhapiac

Itt is van mindenféle piac. Hetente kétszer vásárolhatok friss zöldséget, gyümölcsöt, húst a helyi piacon, de ha nagyon szeretnék bemehetnék a belvárosba is, nagyobb a választék, de drágább is minden, mondjuk ez így nem igaz, mert egy hete itt is, meg bent is 6 EUR volt egy kg cseresznye. Időnként azért benézünk, és még vásárolni is szoktunk. Itt helyben például nagyon szép leveszöldséget adnak, és az árus akihez járni szoktunk mindig úgy számol, hogy jó legyen. Inkább dob rá még egy kis árut, és rendszerint kedvezményt is ad.

Van azonban másfajta piac is. A bolhapiac, de igazából van itt minden. Ahogy édesanyám szokta volt mondani: “cséplőgéptől a kotonig minden van”. A piac vasárnap reggelenként van, kint az Allerparkban. De ilyen piacok mindenfelé vannak, Hannoverben is sikerült már belefutnunk egybe.

Valamiért egész rajongok az ilyen piacokért. Általában nem veszek semmit, de a látvány! Ez az össze-vissza de ugyanakkor rendszerezett minden, lenyűgöz. Ez biztos a gyerekkoromra vezethető vissza. Amikor gyerek voltam, és még nem Szegeden éltünk, akkor is gyakran jártunk a városban, hiszen rokonaink éltek, élnek ott, és a Lengyel piac, most már inkább Cserepes sori piac, kihagyhatatlan volt. Ott kellett beszerezni az éppen következő lakodalomra az ajándék kristály poharakat, amiket édesanyám mindig szakszerűen pöckölt meg a körmével, hogy a csengéséből megállapítsa, hogy tényleg kristály-e. Itt lehetett kapni olyan tornadresszt, ami nem a sablonos kék volt, hanem mintás, meg farmert, és edzőcipőt.

Szerettem anyuékkal menni, mert mindig reméltem, hogy én is kapok valamit, ami nem hasznos, mondjuk egy Lambada vagy Kylie Minogue kazettát, esetleg lambada szoknyát, rikítós biciklis nadrágot, netalán talán sikerül anyut rábeszélni, hogy vegyünk egy új hajszárítót a régi helyet, ami ugyan szárít, de ráz, és már azt is a piacon vettük. Itt szereztük be az összes karácsonyi ajándékot az egész család számára. Eltelt némi idő, és már nem kiabálták utánunk azt, hogy: “komplett madam”, az árusok változtak, legutóbb amikor ott jártam már elég sok volt a kínai árus, de mivel már évek óta nem voltam, így fogalmam sincs, hogy most mi a helyzet. Annyit még biztos profitáltam a dologból, hogy megtanultam alkudozni.

Elindultunk a piacra, elég rossz idő volt, be volt borulva, mondjuk itt elég sokszor be van borulva, és esik az eső, vagy nem esik. A piac sokkal nagyobb volt, mint gondoltam, és valamiért azt gondoltam, hogy mivel bolhapiac, ezért majd cuki gyerekek árulják a már nem használt játékaikat, meg ilyesmit, ehhez képest egy egész nagy “lengyel” piacot találtam, és rengeteg embert. Itt is igaz lehet az a tézis, mint a vasárnapi autópiacra, hogy felnőtt férfiemberek azért járnak ki, hogy ne kelljen otthon lenni, és segíteni répát pucolni. Ezt abból gondolom, mert több olyan férfiakból álló kis csoport  is mászkált fel-le, akik kedélyesen beszélgettek, nem vásároltak, de jól érezték magukat. Egyébként úgy tűnt elég sok család ebédel a piacon, erre kínálkozott számos lehetőség. Leves, bratwurst, édesség, egy teljes menüsort össze lehet válogatni. Az összes kajáltatós kocsi előtt sor állt. Itt kéne lángost sütni!

Elindultunk az egyik soron, és nagyon érdekes dolgokat láttam. A használt dolgoktól kezdve, az újig, minden. Elég jól szórakoztam, és időnként rángattam a Zuramat, hogy nézd ezt, nézd azt, figyelj már, jujj, az mi, uh azt láttad, pfuj az milyen gusztustalan, stb. Simán megfért egymás mellett az asztalon a katonai rohamsisak és a gumidinó. Ruha, mesekönyv, társasjáték, mindenféle konzolhoz való játékok, régi lemezek, autómodellek, használt konyhai eszközök, görkorcsolya, gördeszka, sportszerek, divatáru, tisztálkodó szerek, cipő,  és még annyi minden. Voltak gyerekek is, akik a megunt játékaiktól próbáltak megszabadulni, kicsit örültem, hogy a lányok nem jöttek velünk, mivel a múltkor elmentek az itteni, kerületi bolhapiacra, és hatalmas rajongók lettek. Kuncsorogtak némi aprót, majd hazajöttek megannyi plüssállattal, és műanyag vacakkal. Mert: “Anya! Képzeld! Ezekért csak centeket kértek! Ugye milyen jó?” Kisebbik szerint én is be tudtam volna olcsón vásárolni, és nekem is el kellene menni, mert annyi, de annyi jó dolog van! A vickek-vackok szeretetét biztos édesapámtól örökölték, mert ő az, aki mindig nyitott szemmel jár, és még egy csavaralátétet is képes összeszedni az utcán, mondván valamire csak jó lesz. Amikor itt voltak látogatóban, Hannoverben is összeszedett egy fél maroknyit. Mondjuk a nyitott szemmel járásnak megvan az az előnye, hogy elég gyakran talál elhagyott pénzt, akárcsak kisebbik. Ha ketten együtt nekiindulnak, akkor egész biztos, hogy annyi mindent összebogarásznak, hogy teli legyen a zsebük.

Kénytelen voltam elővenni a telefonomat, hogy fotózhassak, de a Zuram szerint egyszer valaki meg fog verni azért, mert mindenhol fényképezek, ennek ellenére mindig elhatározom, hogy nem leszek lusta és magammal viszem a nagy rendes fényképezőgépet, hogy rendes fotók is készülhessenek, de nem  mindig sikerül ezt kiviteleznem. Amúgy sem értek a fotózáshoz, de próbálkozom.

Lássuk a képeket!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Bratwurst

Amikor októberben mentünk hazafelé, akkor nem véletlenül október 3-án indultunk. Október 3-a egész Németországban munkaszüneti nap, mivel ez a Német egység napja. Amikor átléptük a szlovák-magyar határt egyből megkerestem a Petőfi rádiót, mert mégiscsak jól esnék valami hazai hang. A műsorvezető gyorsan elmondta, hogy mivel ma van a Német egység napja, így az elkövetkező két órában német zenéket hallgathat a tisztelt magyar hallgatóság, és időnként mindenféle érdekes dolgot fog velünk megosztani Németországról. Zurammal egyszerre röhögtünk fel. Hurrá! Végre valami hazai. Az első érdekes információ, amit megosztott velünk a műsorvezető az az volt, hogy Németországban nagyon sokféle kolbász van, és a németek sokszor esznek kolbászt.

Tény. Sokféle kolbász van. Felsorolni is nehéz lenne. Mindenfelé sütik, vagy épp főzik fajtától függ, piacon, vásárban, étteremben. Itt, ahol mi élünk Detmerodeban minden héten kétszer van piac. Csütörtökön és szombaton. Ez annyit tesz, hogy a főtéren megjelenik pár árus, és kocsikból árulják a portékáikat. Van két árus, aki egész héten kint van, a halas és a savanyúságos, valamint van egy grillkocsi, ami csak péntekenként jelenik meg. A grillkocsiból lehet venni grillcsirkét, csülköt, oldalast, sültkrumplit, savanyúságot, és salátákat. Mindig van forgalom, mindegyik kocsiból vásárolgatnak az emberek.

A piacon árulnak zöldséget, gyümölcsöt, húst, felvágottakat, na és persze nem maradhat el a Bratwurst sem. A húsos szárnyasokat kínál, no meg persze nyulat. Elég szép áruja van, de ami nekem furcsa nem lehet külön illetve tyúkkal egyben sem májat kapni. Ha van máj, akkor csak nyúl és vagy pulykamáj van. Gyöngytyúk mindig van, de amikor elmondjuk, hogy mi levesnek kérjük, akkor a bácsi csak ingatja a fejét, hogy abból nem jó a leves, mert sötét a húsa, az csak sütni jó. Nos, én a gyöngyösből levest szoktam főzni, és szívesen megkóstoltatnám a bácsival, hogy milyen finom, habár tényleg nem olyan világos a húsa, mint egy csirkének. Külön árfekvésben kínálja a tápos és a kukoricán nevelt jószágokat. Kakast és kacsát is mindig lehet nála kapni. ( Hogy örülne ennek a kis Vuk.) Ami hiányzik nekem a csirkéről és a tyúkról egyaránt, az a lába. Persze alsó, felső comb rajta van, de lába nincs, és nincs visszapakolva a belsőség, tehát hiányzik a máj a szív, és a zúza is, pedig nálunk ez azért mindig elfogyott. A láb is ízlés dolga, de kisebbik nagyon szereti a csirkelábat a levesben. Nem csak kisebbik.

A zöldség gyümölcs szép, és az egyik helyen nagyon szép leveszöldség csomagot lehet kapni, amiben minden van amit én is beletennék egy levesbe, de még szoktam hozzá válogatni ezt-azt, mert a petrezselyem az én ízlésemnek kevés a csomagban, de szerencsére lehet külön kapni. Árulnak nagyjából 8 féle krumplit, már kitapasztaltuk, hogy melyiket vegyük sütni, vagy főzni. Mindig megkérdezik hogy a nagyobbakból, vagy a kisebbekből válogassanak inkább. De velünk jól járnak mert nekem tök mindegy, hogy nagy, vagy kicsi a krumpli. Gyümölcsökből mindig a szezonális gyümölcsöket árulják, a külföldről érkezők a boltban vannak, nem a piacon. Persze ez csak a detmerodei piac, mert a belvárosban csak egyszer voltunk, de drágább, mint a miénk, habár a választék is sokkal nagyobb.

Kedvencünk a Bratwurstos kocsi. Két nagyon kedves, szimpatikus hölgy süti minden csütörtök és szombat reggel a kolbászokat. Természetesen lehet kérni nyersen is, ha valaki otthon szeretné elkészíteni. Sütnek simán kolbászt, de készítenek Curry Bockwurstot is. Náluk mindig áll valaki. A kolbászt lehet ott helyben fogyasztani, vagy elvinni és akkor becsomagolják jó alaposan, hogy ne hűljön ki, de van sétaverzió is, amikor csak egy papírba csomagolják a kolbász egyik végét, hogy a másikat már lehessen is rágcsálni. Lehet kérni zsemlében, magában, ketchuppal, mustárral.

Egyik reggel amikor kisétáltunk a piacra úgy döntöttünk, hogy megkóstoljuk, hogy mit tud ez a sült kolbász. Kértünk is fejenként egyet, lányoknak zsemlével, ketchuppal, a miénket mustárral, és hogy hangulatos legyen ott fogyasztottuk el. A nénik megkérdezték, hogy világosabbat, vagy sötétebbet szeretnénk-e. A sötétebb konkrétan néhol fekete, de mint ez később kiderült egyáltalán nem hátrány, mert nagyon finom  szenesen is. Személy szerint én otthon soha nem ettem meg a sültkolbászt, mert nem szerettem, zsírossága okán. Ha otthon ebédre sült kolbász és hurka készült, én akkor is kihagytam a kolbászt, de az ittenivel semmi problémám, mert az otthonihoz képest száraz, és amikor beleharapok nem fröccsen ki belőle a zsír. Inkább hasonlít virslihez, csak ízesebb. Ami megfejthetetlen számomra az az édes mustár, amit a fehér kolbászokhoz kínálnak előszeretettel. Ez is ízlés dolga, de én nem szeretem, a Zuram viszont nagyon. Egy-egy ilyen móka közel 9 EUR-ba kerül négyünknek.

Már amikor kiköltöztünk is vettünk többféle kolbászt, amit grillen sütött meg a Zuram. Volt ami ízlett és volt ami kevésbé, de rosszal nem igazán találkoztunk. Mivel olyan remekül megy a grillezés, ezért úgy gondoltuk, hogy itthon is el tudjuk készíteni a szombat reggeli Bratwurstunkat, így megvettük a boltban előre, és nem kellett szombaton a piacra menni. Van egy nagyon jól használható grill serpenyőm, amiben nagyon jól lehet az ilyen dolgokat elkészíteni. Egy párat kipróbáltunk, de legjobban a debrecziner típusú jött be. Nem is értem miért. Azóta menetrend szerűen szombat reggel a Zuram készíti a reggelit. Mi csajok meg lelkesen fogyasztjuk.

400630_535517303212933_1656320071_n 1379427_488777524553578_260687996_n 1453512_492108614220469_133272207_n