Kisebbik bulija

Ez már valamivel könnyeben szerveződött, mint nagyobbik szülinapi partija, mivel kisebbik gyermekemnek már mindenről határozott elképzelése volt. A Geschenkkorb összeválogatása nagyjából 10 percig tartott, ennyi idő amúgy bőven elegendő ahhoz, hogy egy műanyag kosarat tele rakjon mindenféle haszontalan hasznos holmival. A Müllerben már nagyon jól ismerjük a járást, sok meglepetést nem tudnak okozni, csak azzal zavartak össze, hogy az iskolának még vége sem volt, már elkezdődött a tanszervásár, de ez minden boltban így volt.

Kisebbik mindenképpen a SoccaFive Arénában szeretett volna ünnepelni, úgyhogy családilag el is mentünk, le is foglaltuk a szülinapos asztalt. Majd megírtam a meghívókat. Mivel tudom, hogy az ő osztályukban mennyire fontos, hogy csillogjon-villogjon, meg szép legyen, ezért minden meghívóra külön odafigyeltem. Legalább 5 színnel írtam mindegyiket, teleragasztottam matricával, valamint szórtam rá csillámport, és még kis parfümöt is fújtam rá. Ez a valóságban annyit jelentett, hogy az első kettőnél a parfümtől szétfolyt a tinta, nekem már fájt a fejem a mindenféle illatoktól, a csillám össze-vissza ragadt, de kisebbik teljesen elégedett volt a végeredménnyel.

A meghívottak listája okozott némi problémát, mert van az osztályban egy kislány, aki verekedős, meg piszkálódós, szokott csúfolódni, de kisebbikkel nincs konfliktusa, és kisebbik szerette volna meghívni, de tartott tőle, hogy ennek a barátnői nem örülnének. Megbeszéltük, hogy nem más véleménye fontos, hanem a sajátja, ez az ő szülinapi partija, azt hív meg akit csak akar (bizonyos létszámhatáron belül). Így is lett, meghívta a kislányt is. Ebből adódott egy kis probléma, ugyanis egy másik gyereket nem engedtek el a szülei, ha ez a kislány is ott lesz. Kisebbik egy napig sírt, de elmagyaráztam, hogy a hülyeség nem ismer határokat, mondjuk nem ezekkel a szavakkal, de a lényege ez volt, mert ez az ő partija, és ha az a kislány tényleg a barátnője lenne, akkor eljönne. Azért németórán megkérdeztem a tanárnőt, hogy ez itt tényleg normális-e, hogy nem engedik el a gyereket, ha ott van egy másik, akit nem kedvelnek, de velem értetett egyet, hogy ezek: “idióták”. Volt más is aki nem tudott eljönni, de az legalább értelmes indokot talált ki, olyat, amivel nem bántotta meg a gyereket. Volt olyan kislány is, akinek aznap volt a szülinapja, és mégis elhozták a szülei, sajnos ő jövőre már nem jár az osztályba, ez is egy napos sírás volt.

Igen ám, de kisebbik kapott egy meghívót az egyik kisfiú szülinapjára, ami aznap volt, mint az övé, csak másfél órával hamarabb kezdődött, és a bowling centerben tartották. Természetesen kisebbiket elengedtük a partira, csak némi szervezést igényelt, pláne, hogy közben két barátnője is megkérdezte, hogy jöhetne-e velünk a partira, és haza is tudnánk-e hozni. Mondtuk, hogy nem gond, úgyis két kocsival megyünk, hisz kisebbiket is menedzselni kell, és ennyien már úgysem férünk be egy kocsiba. Azért, hogy legyen még egy csavar a történetben nagyobbik is kapott egy szülinapi meghívót a barátnőjétől aznapra amikor kisebbik bulija volt, és pont ugyanakkora, pont ugyanoda. Logisztikailag tehát ez nem probléma, akkor úgyis együtt fognak bulizni. Azért van még csavar a történetben, hisz az egyik kisfiút meghívták a bowling centerbe is, és kisebbik is meghívta, így az ő anyukája megkért minket, hogy amikor megyünk kisebbikért, akkor vigyük át azt a kisfiút is magunkkal a SoccaFive-ba. Az is biztos volt, hogy addigra megérkezik hozzánk Cuki, a lányok magyar barátnője aki nálunk töltött pár napot, tehát összesen 6 gyereket kellett koordinálni.

Először kisebbiket elvitte apukája a bowling centerbe, majd hazajött, eközben megérkezett hozzánk kisebbik két barátnője, ott volt nagyobbik és Cuki, őket szállította el a SoccaFive-ba a Zuram, közben én elmentem a bowling centerbe és felszedtem kisebbiket és a kis barátját, és onnan mentünk át a SoccaFive-ba. A többieket hozták a szüleik.

Kisebbik már hetek óta erre várt, nagyon izgatott volt, reméltük, hogy a parti végére lehiggad és minden visszaáll a normál kerékvágásba. A buli jól sikerült, mire én a két gyerekkel átértem a SoccaFive-ba a bowling centerből, addigra a Zuram már megoldott egy szituációt, melyben szinte minden gyerek sírva fakadt, mert amikor kisebbik belépett már senki sem sírt, nem is volt ott senki a szülinapos asztalnál, de kicsit késtünk, úgyhogy már játszottak a többiek. Kisebbikem gyorsan csatlakozott a többiekhez, mi meg leültünk. Ezután már csak két sírós helyzet adódott, mindkettő baleset volt, plusz még nagyobbik is rosszul esett az egyik játékról, de ugye ő hivatalosan egy másik szülinapon volt, így én odarohantam, hogy miért sír, majd rábíztam őt a barátnője anyukájára, náluk már úgyis volt pár csomag jég, mivel az ő lánya a saját szülinapja első két percében sérült le. Nagyobbiknak semmi komoly baja nem volt, de a jég miatt irigyeltem. A játszóház nem nagy, leginkább kicsi, nincs sok játék, és a legjobb csak pénzzel működik, de mivel akksis kisautókról beszélünk, így egy idő után hiába dobja bele a gyerek a pénzt, az akksi lemerülése okán nem megy az autó. A gyerekek megoldják a szituációt, mivel tolják egymást az autóban, de akkor minek beledobálni a pénzt? Az akksit időnként kicserélik az enyhén szólva is unott alkalmazottak.

A játszóházban csak szülinaposok voltak, mondjuk nagyjából csak erre alkalmas a létesítmény. Persze vannak focis programok, meg lehet kérni alligátort aki hercegnős vagy akármilyen szülinapot tart, de olyan arcfestést én is bármikor csinálok, tekintve hogy olyan meleg van bent, hogy a festék 1 perc alatt folyik le a gyerekek arcáról. Az, hogy meleg van nem kifejezés, ugyanis nem hogy nem ment a légkondi, de az oldalsó fal nyitva volt, hogy a gyerekek kint is tudjanak játszani, de kint 35 fok volt, így senki nem ment ki a tűző napra, egyébként a kinti ugrálóvár fel sem volt fújva. A hellyel finoman szólva sem voltam elégedett, de a gyerekek jól érezték magukat. Szerencsére eljöttek új barátaink is, így volt felnőtt társaságunk. A végén kisebbik megkapta az ajándékait, és nagyon boldog volt, mi is, hogy minden gyerekért jöttek, kivéve akit mi vittünk haza.

Természetesen még otthon is ünnepeltünk családi keretek között plusz a barátnők. Kisebbik nem szereti újabban a piskótát, így csúsztatott palacsintát készítettem neki, aminek nagyon örült, és én is, hogy végre van egy olyan torta, amiből megeszik egy szeletet. Ezzel nagyjából le is tudtuk az idei születésnapi ünnepség sorozatot, nagyjából, hisz én még Magyarországra szervezek a Zuramnak egy félmeglepetésszületésnapot baráti körben.

 

Sommerfest

Itt elég gyakran van valamilyen Fest. Mert volt Schützenfest, meg előfordul egy-két Weinfest, meg a Sommerfest, de ma épp a városban egy kis Jazz fesztivál volt. A Schützenfest hatalmas esemény, méretét tekintve sem kicsi, mert kint tartják az Allerparkban, és egy teljes hétig szórakozhat a nagyérdemű. Idén a Schützenfest pont arra a hétre esett, amikor a Zuram lelépett egy hétre az Adriára vitorlázni. A lányok persze rágták a fülemet, hogy menjünk ki a Rummelra, mert mindenki megy, akár többször is. Kőszívű anya lévén elmagyaráztam, hogy eszünk ágában sincs kimenni, aminek több oka is van. Első, hogy apa nincs itthon, de ez a kisebbik gond, mert azért vagyok annyira bátor, hogy egyedül is elvigyem a lányokat ide-oda, de ami a nyomósabb érv volt, hogy drágának ítéltem meg a programot. A Schützenfest ugyanis olyan, mint egy hatalmas búcsú, forgók, árusok, móka, kacagás, de nem olyan kis béna forgók, hanem igen nagy, és kőszívű anya szerint veszélyes dolgok vannak. Nos egy-egy ilyen forgóra felülni fejenként 6 EUR. 6! Elkezdtem számolni, és kiszámoltam, hogy nem megyünk ki. Könnyen le lehetett szerelni a lányokat, mivel csak fel kellett mutatnom az éves belépő kártyánkat a Heide Parkba, és már meg is oldódott a probléma. Tudják, hogy nem csak úgy mondjuk, hogy el tudunk menni a Heide Parkba, mert idén már négyszer voltunk. Képtelenek megunni. Mondjuk, még mi felnőttek is bírjuk.

Nagyobbiknak azonban megígértük, hogy elvisszük a szülinapja előtt bowlingozni, mivel ugye ott volt a szülinapi partija. El is indultunk egy szép borult szombaton az Allerparkba, hogy kipróbáljuk a bowlingot, de éppen ezen a napon volt a Sommerfest is. Ha már ott voltunk, meg is néztük a rendezvényt. Mindig nagyon kellemes már az az élmény is, hogy van parkoló, mindig van, és nem kell körözni, mint oly sokszor tettük a Városliget körül. Ezt amúgy soha nem értettem, ott van egy csomó minden, állatkert, cirkusz, vidámpark (ez utóbbi csak volt), rengeteg program a gyerekeknek, de parkoló az nincs. Nos, ez az Allerparkban még soha nem fordult elő, mert hatalmas parkolókat építettek végig a park mentén.

Nem tudtuk, hogy mire számíthatunk, mivel még soha nem voltunk Sommerfesten. Elindultunk a parkban, és hamar kiderült számomra, hogy ez afféle promóciós esemény. Volt egy nagy színpad, ott folyamatosan mentek különféle műsorok, táncoslábú gyerekek léptek fel, és némi zenei szolgáltatást is nyújtottak. Volt egy, vagy két forgó is, de az inkább csak kisebb gyerekek számára volt mókás, szerencsére. Egy-egy szolgáltató, üzlet és sportklubok népszerűsítették saját magukat. Pakolt ki újság, előfizetéseket próbáltak eladni, valamint biztosító cégek, akik szolgáltatásokat próbáltak árusítani.

A legjobb a különböző sportegyesületek bemutatkozása volt, legalábbis a lányoknak ez tetszett a legjobban. Kipróbálhattak pár dolgot, rúghattak kapura, ahol mérték a rúgás erősségét, ugyanígy a hokit is tesztelhették, volt ügyességi pálya, amit labdával kellett teljesíteni. A pompomlányok bemutatója is lekötötte őket vagy három percig. Hirtelen mindkét lány pompomlány szeretett volna lenni, de ez gyorsan elmúlt. Egy busz is volt kiállítva, amit a gyerekek a kézlenyomatukkal díszíthettek. Ez tetszett nekik a legjobban. Különböző színű festékek voltak kisebb vödrökben kirakva, amibe belenyomhatták a kezüket. Mivel ez olyan dolog volt, ami otthon még soha nem volt lehetséges, ezért óriási élvezettel tapicskoltak a festékekben és nyomkodták a kezüket a busz oldalához. Minden állomásnál kaptak valamit, órarendet, ceruzát, édességet.

Szép lassan tettünk egy kört, majd elindultunk a bowling pálya felé. Nagyobbik már amúgy is fél percenként kérdezgette, hogy mikor megyünk már, mikor megyünk már, mikor megyünk már… A bowling pálya nagyon kellemes hely, lehet enni, persze nem nagy kajákra kell gondolni, de a gyerekeknek teljesen jó, hamburger, pizza, nuggetts, ilyesmi. Megkaptuk a cipőinket, és már kezdődhetett is a játék. A Zuram már játszott többször, kisebbik csak egyszer, én és nagyobbik még soha. Elkezdtük, és kiderült, hogy őstehetség vagyok, három gurítás után, már tanácsokat adtam, hogy hogy kell csinálni. A lányoknak azonban nem ment túl jól, és eléggé elkeseredtek, de ekkor rájöttünk, hogy a pultnál lehet kérni, hogy amikor a lányok gurítanak feljöjjön a pálya mellett egy-egy korlát. Kértük is ezt az opciót, így a lányok is belejöttek, és rögtön jobb lett a kedvük. 1 órát játszottunk, nem mintha a lányok nem bírták volna tovább, csak már ideje volt elindulni haza.

Amikor kiléptünk a klub kapuján, a lányok elkezdtek kérlelni, hogy sétáljunk vissza a parkba, mert újra szeretnének mindent kipróbálni, de én morc anya nem engedtem, mondtam, hogy irány a kocsi. Utólag nekem lett igazam, mert ahogy beszálltunk a kocsiba, minden átmenet nélkül leszakadt az ég. Ennyit a kézlenyomatos buszról, tuti lemosott róla mindent az eső, de az biztos, hogy a bowling pálya továbbra is jó alternatíva rossz idő esetére.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.