Ügyintézés Berlinben

Lassan 5 éve, hogy Wolfsburgban élünk, pontosabban szólva a családi előörs éppen 5 évvel ezelőtt költözött ki. Minden bürokratikus dolgot igyekeztünk elintézni, ki és bejelentkezés, tb, adó stb. Amilyen előrelátóak vagyunk, a család összes tagjának csináltattunk útlevelet, mivel arra még szükség lehet. Személyi igazolványunk már volt, a gyerekeknek is, és elég távolinak tűnt az okmányok érvényességi idejének lejárata. Az idő azonban eltelt, és most a nyaralás tervezésénél gyorsan utána is számoltunk, hogy bizony az útleveleink lejárnak hamarosan, intézni kellene az újakat.

Lejárt személyi igazolványt és a jogosítványt  eddig mindig Magyarországon intéztük, de most úgy jön ki a lépés, hogy amikor otthon leszünk, nem lesz ügyfélfogadás, mert csak rövid időre megyünk, és csak munkaszüneti napokon fogunk  Magyarországon tartózkodni. Jogosítványnál a legjobb megoldás, ha az ember németre cseréli az okmányt, amit a Zuram meg is tett, már vagy egy éve, de az én jogsim még nagyon sokáig jó, azonban lejárat közelében én is németre váltok majd.

Közben teljesen tisztában voltunk vele, hogy nagyobbiknak a személyi igazolványa is le fog járni júliusban, nem csak az útlevele februárban,  tehát ha nem intézkedünk, akkor ő a nyáron mindenféle érvényes irat nélkül fog maradni, még akkor is, ha nyárra tervezünk is hazautat. A személyi igazolvány ugyanis nem készül el két nap alatt.

Két lehetőség adódik, az ember vagy elindul Magyarországra ügyintézni, vagy a Berlini Magyar Nagykövetség Konzuli Osztályát választja, a mi esetünkben legalábbis, mivel Niedersachsen Berlinhez tartozik. A honlapon minden információ megtalálható egyébként, és mi is utánajártunk, hogy mit is kell tennünk ahhoz, hogy útleveleket tudjunk csináltatni.

Először is mindannyiunknak személyesen meg kell jelenni ügyfélfogadási időben, pontosabban szólva először időpontot kell foglalni. Érdemes előre gondolkodni, mivel egyáltalán nem biztos, hogy mondjuk másnapra van szabad időpont. Ügyfélfogadás egyébként hétfőn, kedden és pénteken 9-12-óráig, szerdán 9-12-óráig valamint 14-16-óráig van, csütörtökön nincs ügyfélfogadás, valamint a magyar és német nemzeti ünnepeken sincs lehetőség ügyintézésre.  Mi pontosan tudtuk, hogy a gyerekeknek a félévi bizonyítvány osztás környékén lesz két nap szünet, így a két szabad napból az egyikre kértünk időpontot, és kaptunk is. Nem szívesen kérjük ki őket az iskolából, inkább szünetben intézünk mindent, ha lehet. Szerencsére időpontot kérni nem túl bonyolult, és interneten keresztül el is lehet intézni.

A személyes megjelenés nem is kérdés, de ha mondjuk csak az egyik gyereknek szeretnénk útlevelet csináltatni, akkor is mindkét szülő jelenléte, és aláírása szükséges, de mivel nálunk a család összes tagjának szüksége volt útlevélre, így nem is kérdés, hogy egy napot kirándulni fogunk Berlinben.

Ezután megnéztem milyen dokumentumokat kell magunkkal vinni az útlevélhez. Az ügyintézéshez szükség van:

– lakcímkártya (amennyiben rendelkezésre áll)
– EC – bankkártya
– kiskorúak esetében a szülők személyazonosságának igazolására érvényes útlevél vagy személyazonosító igazolvány
-magyar születési anyakönyvi kivonat (amennyiben nincs anyakönyvezve a születés Magyarországon, a hazai anyakönyvezési idővel hosszabbodik az útelvél eljárás)
– családi állapot igazolására szolgáló magyar házassági anyakönyvi kivonat, válás esetén bontóítélet vagy özvegység esetén: halotti anyakönyvi kivonat (amennyiben nincs anyakönyvezve a házasságkötés, a válás, vagy a házastárs elhalálozása, a hazai anyakönyvezési eljárás idejével hosszabbodik az útlevél eljárás)
– ha a kérelmező nem rendelkezik érvényes személyi igazolvánnyal, útlevéllel, állampolgársági bizonyítvánnyal vagy honosítási okirattal: állampolgársági vizsgálathoz szükséges formanyomtatvány (az ügyfélfogadás során kerül kitöltésre)
– ha korábbi, még érvényes útlevelet ellopták: rendőrségi jegyzőkönyv a lopás bejelentéséről.
Minden papírt össze is szedtem, nem volt nehéz, mivel egy helyen őrzöm itthon a fontos dokumentumokat. Egy szép péntek délelőttre kaptunk is időpontot, nem is terveztünk semmit, egészen délután fél négyig, akkora viszont a berlini Jump Houseba foglaltunk a lányoknak helyet, mivel kisebbik már egy éve rágja a fülünket, hogy szeretne elmenni, de csak ezért nem utaztunk volna Berlinig, most viszont itt volt a lehetőség.
Papírok összeszedve, minden rendben, időben elindultunk Berlinbe, nehogy elkéssünk. Innen Berlin mintegy 227 km, és hiába lehet sok szakaszon hajtani az autópályán, az építkezések okozta dugókkal számolni kell, de mi teljesen időben, sőt egy fél órával hamarabb ott álltunk a nagykövetség ajtajánál, és be is mentünk, hát ha véletlenül hamarabb szólítanak. A beengedésnél kérnek egy személyit, vagy útlevelet, felírják az ember nevét, és hogy honnan érkezett.
A váróterem nem nagy, viszont legalább sokan voltak, először le sem tudtunk ülni. Ami rettenetesen zavaró, az a hely akusztikája. A terem biztos alkalmas lenne valamilyen előadásra, de jelen helyzetben a beszélgetésekkel járó alapzaj annyira erős volt, hogy soha senki nem hallotta, ha valamelyik ablakhoz hívták, ez főként az ügyintézőknek kellemetlen, mert minden egyes alkalommal fel kellett állniuk és kijönni a várótérbe szólni a következőnek.
A foglalt időpontunk előtt sorba kerültünk, egyszerre hívták az egész családot. Az ügyintéző hölgy nagyon kedves volt, és már előre figyelmeztetett bennünket, hogy sokan vannak, lehet, hogy lassabban fognak haladni a tervezettnél. Semmi gond erre szántuk az egész délelőttöt, sőt nagyon bőven számoltunk az idővel a Jump Houseig.
Elkezdődött az ügyintézés, ment  minden rendesen, egyik gyerek, egyik felnőtt, másik felnőtt, egyik gyerek, fénykép, ujjlenyomat, 12 éven aluli gyerektől nem vesznek ujjlenyomatot, kisebbik ezen meg is sértődött kicsit, hisz ő már mindjárt 12, de akkor sem. Az ügyintéző hölgy megkérdezte, hogy érvénytelenítettheti-e a régi útleveleket, mondtuk, hogy igen, hisz egy héten belül lejár. Felhívta rá a figyelmünket, hogy az egyik gyerek személyi igazolványa hamarosan lejár, javasolná, hogy adjuk be azt is most, de sajnos a lekérdező rendszerük nem működik, reggel óta betegeskedett, a rendszer, nem a hölgy, és mostanra már fel is adta. A manóba! Jó lett volna a személyit is elintézni, de ha nem megy, nem megy, majd a nyáron intézzük Magyarországon, az úgyis csak júliusban jár le. Amíg az készül, addig meg ott lesz az útlevél. Egyébként ennek nem néztünk utána, azt hittük, hogy csak az útlevelet lehet intézni, de kiderült, hogy már egy jó ideje a személyit is.
A személyi igazolványhoz is minden papír a rendelkezésünkre állt volna. A személyihez szükség van:
A személyazonosság igazolásához az alábbi okmányok egyike:
-érvényes vagy 1 évnél nem régebben lejárt állandó személyi igazolvány vagy
-érvényes magyar útlevél vagy
-érvényes, magyar hatóság által kiállított kártya formátumú vezetői engedély
-érvényes, külföldi okmány (személyi igazolvány, útlevél, jogosítvány)
A kérelmező magyar lakcímkártyája (ha van)
A kérelmező magyar születési anyakönyvi kivonata (vagy ennek másolata)
A névviselés megállapítására alkalmas magyar hatóság által kiállított házassági anyakönyvi kivonat (magyar házassági anyakönyvi kivonat vagy ennek másolata)
Magyar adókártya és TAJ (betegbiztosítási) kártya (ha ilyennel rendelkezik)
A legjobb ha van az embernek lakcímkártyája, mivel az tartalmazza a személyi azonosítót, és az alapján már tudnak a rendszerben adatokat lekérdezni, amennyiben a lekérdező rendszer működik.
Szépen leültünk, és vártunk, és vártunk, és vártunk, és vártunk. Leginkább arra, hogy befizethessük az útlevelek díját, és megkapjuk az igénylésről papírokat. Fogytak az ügyfelek, telt az idő, és vártunk, és vártunk, és vártunk. Közeledett az ügyfélfogadás vége, és rajtunk kívül már csak egy pár volt, akinek folyamatban volt az ügyintézése. Amíg várakoztunk, a hely akusztikájának köszönhetően pár történetet sikerült végighallgatni, hogy kinek miért kell, de azonnal tegnapra sürgősségivel útlevél, személyi, igazolás nemtudomi. Egy-két sztori elég meredek volt és közel sem hihető. Ekkor már rég együtt éreztem az ügyintézőkkel, ha nap, mint nap ennyi történetet kell kedvesen mosolyogva végighallgatniuk, hát nem is egyszerű az ő munkájuk. Az idő telt, már rég letettem arról, hogy vihorászó gyerekeimet fegyelmezzem, nem is volt miért, hisz tényleg elfogytak az emberek lassan. Már 2,5 órája ott voltunk a követségen, és a gyerekeink elkezdtek aggódni, hogy nem fogunk odaérni a Jump Houseba.
Ekkor jött egy nagyon kedves hölgy ügyintéző, aki elmondta, hogy már rég kész lehetnénk, de az éjszaka egy frissítés volt a rendszerben, amit hajnalban élesítettek, és az egyik gyerek útlevele “beragadt”. Már beszéltek mindenkivel, akivel csak lehet, de nem tudják megmondani, hogy mikor tudják kijavítani a hibát. Több lehetőségünk is van, hazamegyünk, és majd felhívnak bennünket, hogy mit sikerült a gyerek útlevelével kapcsolatban intézni, sikerült-e vagy, még egyszer vissza kell menni Berlinbe, vagy várunk tovább hátha csoda történik, de azt nem tudja megmondani, hogy a csoda 1 óra múlva, vagy egy hónap múlva fog-e történni. Mondtuk, hogy egyik megoldás sem túl jó, de tudjuk, hogy ez nem az ő hibájuk, ők sem tudnak mit tenni, már rég vége volt az ügyfélfogadási időnek, valószínűleg az ebédidejüknek is. A másik három útlevéllel egyébként semmi gond nem volt.
Az útleveleket nem ingyen készítik el természetesen, és némi plusszal is számolni kell, ha az ember a külföldi ügyintézést választja. A személyi igazolvány ingyenes. Készpénzzel nem lehet fizetni, csak utalással, vagy EC kártyával.
A poén az, hogy annak idején a Zuram informatikusként dolgozott a rendszeren, habár nem az útlevélen, hanem a vízumon, az működött is. Kicsit viccelődtünk a Zuram meg én, hogy a rendszer meglátta a gyerek fényképét, és megijedt, de a hölgy biztosította a gyereket, hogy ő nagyon szép, és a fénykép is jól sikerült, a szülőkről nem mondott semmit, biztos edzett volt már, amilyen történeteket ott hall.
Egy kicsit azért tanácstalanok voltunk, mert nem tudtuk, hogy mikor tudunk újra egy napot rászánni a berlini mókára, mert az, hogy a dokumentumokat személyesen szerettük volna átvenni, az nem gond, mivel én egyedül el tudok menni Berlinbe, de a Zuramnak még egy nap szabadság, gyereket kikérni az iskolából az a nehezebb kérdés. De nincs mit tenni. Az ügyintéző hölgy felajánlotta, hogy akkor, legalább a személyivel ne legyen gond, azt gyorsan csináltassunk egy újat a gyereknek, mert -és csodák vannak- a lekérdező rendszer helyre állt. Elég hálásak voltunk, mert akkor legalább ezt sikerül megoldani. Gyorsan újra fénykép, papírok, aláírás, és már készen is voltunk, leszámítva ugye az útlevelet. Sebaj, már rég feladtuk, és beletörődtünk az egy plusz útba. Még kértünk egy kis segítséget, hogy hol tudnánk gyorsan ebédelni, mert oda kell érni a Jump Houseba. Nagyon készségesen elmondták, hogy a közelben van a Mall of Berlin, és ott minden van. El is magyarázták, hogy merre kell menni.
Oda is találtunk, tényleg volt minden, meg is ebédeltünk, gyorsan, de a Jump Houseból így is késtünk tíz percet. Természetesen azt ki kellett fizetni előre, és nem szerettük volna bukni a befizetett összeget. Aggódtunk, hogy mi lesz, mert a papíron az állt, hogy kezdés előtt ott kell lenni 15 perccel, és akkor az  már 25 perc késés, de csak annyi történt, hogy semmi. Gyorsan átöltöztek a lányok és már mehettek is ugrálni. Mi pedig ihattunk egy kávét. A Zuram tök jó fej, és meghosszabbította a lányoknak az ugrálást fél órával.
Ezután csak, hogy biztosak legyünk benne, hogy ez aztán tényleg nem a mi napunk meg kellett állnunk tankolni.  A Zuram a mostani céges autójához új üzemanyagkártyát kapott, ami nagyon sokáig nem érkezett meg. Kiderült, hogy valahol elkeveredett a cégnél, ezért kértek neki egy újat, ami azt jelentette, hogy egyszerre kapott kettőt. A Zuram azt a tájékoztatást kapta az ügyintéző kolleginától, hogy az egyik kártya tiltásra került, próbálja ki melyik működik, és használja azt. A Zuram ezt korábban meg is tette,  ki is próbálta, és a nem működő kártyát visszaküldte. Igen ám, de most a már egyszer kipróbált működő kártya sem működött, a nagy kavarodásban a kollegina kedves letiltatta mind a kettőt. Már meg se lepődtünk.
Azért van heppiend a történetben, ugyanis a követségről telefonáltak, hogy sikerült megoldani a “beragadt” útlevél problémáját, így megúsztuk az egy plusz utat Berlinbe. Utólag is köszönet mindenkinek aki segített ebben, és annak meg aztán pláne, aki megoldotta a hibát.
Az már csak hab a tortán, hogy az útlevelek és személyi igazolvány is megjött két hét alatt, az üzemanyagkártya még mindig nem.
Az útleveleket és a személyit már át is vettem, egy barátnős berlini kirándulás keretében. Személyi igazolvány esetében érdemes személyesen átvenni az okmányt, mivel ahhoz kap az ember egy borítékot, egy kártyával, amin található egy PIN kód, amit a Követség Konzuli osztályán lehet aktiválni.
Azért még van legalább egy utunk Berlinbe. Április 8. Ki nem hagynánk!
Reklámok

Integrálódom

Az integrációs kurzus egy lehetőség a Németországban élő bevándorlók számára, ahol nyelvet tanulhatnak, ebből vizsgázhatnak, majd letehetnek még egy vizsgát, ami már a honosításhoz szükséges.

Integrációs kurzusra járok. Hétfőtől-csütörtökig járok iskolába, ahol nyelvet tanulok, és ismerkedem a német szokásokkal, az országgal, az illemmel, a kultúrával a politikával. Ez utóbbiakra nem feltétlen van szükségem, de az integrációs kurzus több, mint egy sima nyelvtanfolyam.

A nyelvtanulásra, tudásra sok dolog miatt van szükség. Először is, hogy megértsem a környezetemet és hogy mások is megértsenek engem. Ezt gondolom nem is kell magyaráznom. Jelenleg utóbbi tűnik nehezebbnek, bár ha szükséges kézzel lábbal is besegítek. Azért, hogy a végzettségemnek megfelelő  munkát kaphassak, ahhoz is nyelvet kell tanulnom. Ezért is jelentkeztem az integrációs kurzusra. Itt az ember megtanul németül, vagy nem, de erről papírt kap, ismerkedik a, na jó erről már fentebb írtam. A lényeg, hogy először kellett kérnem egy papírt, hogy jogosult vagyok ezen a kurzuson részt venni. Ez egyébként alanyi jogon jár, csak egy igazolás kell. Beküldtük a kérvényemet, majd három nap múlva meg is érkezett a válasz, hogy jogosult vagyok a részvételre. Itt lehet tájékozódni: BAMF  És még egy kis segítség: Információs lap

Persze nem tudom, hogy nekem volt-e szerencsém, mert másoktól hallottam, hogy ez nekik nem három nap volt, de biztos vagyok benne, hogy sokat segített, hogy a Zuram felkutatta a neten a közvetlen ezzel foglalkozó ügyintézőt, és személyesen neki küldtük a kérelmet. Az sem hátrány gondolom, hogy a kiköltözésünk után bejelentkeztünk a bevándorlásnál, és ott minden szükséges papírunkat leadtuk. A kiállított igazolással, valamint a személyes irataimmal besétáltunk a VHS -be ahol írnom kellett egy tesztet, hogy mégis milyen szinten áll jelenleg a nyelvtudásom, melyik csoportba tudnak berakni, majd az ügyintéző feltett egy csomó kérdést, mondjuk a statisztika kedvéért. Hogy minél magasabb szintre kerüljek, így próbáltam önállóan válaszolgatni, hogy ez most jó volt-e, vagy sem, azt nem tudom, de az ügyintéző szerint elég jól teljesítettem. Egyébként nem csak a VHS foglalkozik integrációs kurzussal, hanem még jó pár nyelviskola, de a VHS elég nagy intézmény, elég sok dologgal foglalkoznak, ezért ezt választottuk. Olyan jól sikerült a teszt, hogy nem kellett előröl kezdenem az egész nyelvtanulást, hanem “csak” az utolsó 3 modult kell megcsinálnom a B1-es vizsgáig. De ahogy most látom ebből az utolsó másfél modul leginkább csak ismétlés és vizsgára készülés. Azért sem mindegy, hogy hol kezd az ember, mert ez a móka, fizetős, legalábbis nekem. Ha sikeresen vizsgázom, akkor felét azért visszafizetik. A többségnek azért valahogy fizeti a munkaügyi központ, nekem nem, már az első beszélgetésen közölték a központban, hogy nem számítok rászorulónak,  mivel a Zuramnak jó állása van, így én kaphatok támogatást, amolyan lelkit, anyagit azt nem. Anyagi támogatást egyébként sem szerettem volna igénybe venni, ellenben munkát szeretnék a tanfolyam után, mondjuk rögtön. Viszont arra ígéretet tettek, hogy a későbbiekben valamilyen képzést egész biztos támogatni fognak, ha nem is teljesen, de kis mértékben, esetleg. Majd meglátjuk. A munkaügyi központban azt is kedvesen közölték, hogy nagyon szép a történelem tanári diplomám, de inkább hagyjuk, azzal csak akkor tudnék kezdeni valamit, ha még tanulnék pár évet. Felvetettem, hogy esetleg napközis tanárként volna-e esélyem, de az ügyintéző annyira örült a közgazdasági érettségimnek, hogy csak na. Szerinte inkább gondolkodjak valami irodai munkában, pláne, hogy esetleg a magyarországi munkáimat is el lehet talán ismertetni mint szakmai gyakorlatot, ha azt valamiképpen igazolni tudom. Jelenleg a mindenféle papírjaimat fordíttatjuk, közben készülök a vizsgára, hogy párhuzamosan haladjanak az események. Ha kész a fordítás, akkor be kell mennem vissza a központba, ahol is majd továbbküldik a papírjaimat, ahol majd megszakértik, hogy az mire jó. Ismerősök tapasztalatai szerint a munkaügyi központban tök sok dolgot mondanak, viszont keveset segítenek, és munkát egyáltalán nem tudnak ajánlani, csak rosszabb fajtákat. Na, majd meglátjuk. A remény hal meg utoljára, ja, nem. A csótány.

Mindegy, vannak rosszabb napok, amikor azt gondolom, hogy öreg vagyok én már ehhez az egészhez, az életben nem tanulok meg rendesen németül, soha nem lesz normális munkám, és különben is tök hülye vagyok. Ilyenkor igyekszem összeszedni magam, és optimistán gondolkodni, hogy na és, ha hülye vagyok, na és ha most kell pályát módosítanom, tanulnom? Próbálok előre nézni, és ügyesen kitalálni, hogy mi is lenne a legjobb. Valójában egy lehetőség van a kezemben, amit ki kellene tudnom használni, meg alaposan meg kell néznem, hogy melyik kezemben, hol van az a lehetőség. A cél valami normális, elfogadható munka.

Visszatérve az integrációs kurzusra. A VHS-es ügyintéző nem tudta megmondani mennyit kell várnom, hogy csatlakozhassak egy csoporthoz, sokat. Megkérdezték, hogy hol lesznek a gyerekek, amíg én iskolában leszek, erre én mondtam, hogy reményeim szerint ők is iskolában. Az jó. És ennyiben maradtunk.

Teltek a napok, hetek, hónapok, de semmi hír. Ok, mondták, hogy fél év is lehet, de arra nem gondoltam, hogy a lehet az azt jelenti, hogy annyi is lesz. A Zuram már nem bírta tovább, hiába mondtam, hogy mindegy, én tudok várni, rá telefonált az ügyintézőre, aki semmit nem tudott mondani, még megközelítőleg sem. Ehhez képest másnap csörgött a telefon, hogy ok, van hely, hétfőn kezdek, de délutáni csoport, ami annyit tesz, hogy hosszabb ideig tart a kurzus, mivel délelőtt több óra van, az rövidebb lett volna. Ha nem vállalom így, akkor nem tudják, hogy mikor tudok kezdeni. A Zuram mondta, hogy no problem, hétfőn ott leszek. Csak tudnám akkor minek kérdezték meg, hogy hol lesznek a gyerekek amíg én iskolában vagyok? Én egy kicsit azért kétségbe estem, főleg a gyerekek délutáni programjai miatt, mert eddig én fuvaroztam őket. Mégsem hagyhatják abba a vitorlázást, meg gitárt miattam.

A lányok viszont, és a Zuram is nagyon gyorsan alkalmazkodtak a kialakult helyzethez, elvégre volt rá két napjuk. A lányok megtanultak még pár helyre buszozni, de például a tóhoz nem megy busz, a gitárra meg nem érne oda kisebbik busszal, így a Zuramnak kell rohangálnia bizonyos napokon. Egyébként ő egy szent, mert azonnal átszervezett mindent, és soha nem panaszkodik. Na jó, néha igen, de az még belefér.  Azt mondta, hogy az utóbbi években az ő karrierjére koncentráltunk, emiatt is vagyunk itt, és most én jövök. Na, nem mintha nem lennék realista azzal kapcsolatban, hogy milyen esélyeim vannak a munkaerő piacon, de nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy találok valami olyat, ahol még jól is érzem magam.

Az integrációs kurzust viszont nagyon szeretem, és eléggé bánni fogom, amikor vége lesz. Nagyon jó a tanárnő, és a csoport is. Ahhoz képest, hogy én már egy hónapok óta összeszokott társaságba csöppentem bele, elég jól beilleszkedtem. Barátkozom, ismerkedem. A tanárnő elég sok kirándulást szervez nekünk, voltunk a könyvtárban, múzeumban, megyünk Berlinbe, holnap pl. a munkaügyi központba látogatunk el, de voltunk egy ifjúsági központban is, és hallgattunk már előadást a nők védelméről is. Az integrációs kurzus arra is tökéletesen jó, hogy megtanuljak bizonyos akcentusokat megérteni. Az orosszal eddig sem volt problémám, de be kell vallanom, hogy a kínai és az afgán okoz némi problémát. Főleg a kínai, az afgánt már szokom. Már van, hogy értem. A kínait szerintem még a kínai sem érti, de biztos át fog menni a vizsgán, mert majd a vizsgáztatók sem fogják tudni eldönteni, hogy mit mond a csávó.

Igen, a csoporttársaim többsége menekült, migráns, ki más jelentkezne integrációs kurzusra? Nem kezdek ebbe bele, mert már ez a két szó is, menekült és migráns, olyan fajta érzelmeket vált ki emberekből, amivel vagy nem értek egyet, vagy igen, vagy nem akarok vele vitatkozni, vagy igen. Itt ez mondjuk nem is kérdés, itt egy csoport vagyunk, a közös bennünk az, hogy tanulni szeretnénk, egy jobb munka reményében. Már megvan a vizsga beosztás, szóbelin a kezdjenek a jók először, miatt az első vagyok. Nem, nem azért mert én vagyok a legjobb a csoportban, szó nincs róla, de a párom az, és párban kell vizsgázni. Izgulok, tessék nekem szorítani!

Gyakorlati haszna már van az egésznek, magabiztosabb vagyok. Megtapasztaltam, hogy az enyémnél jóval kevesebb nyelvtudással is elég jól lehet boldogulni, valamint simán bevállalok ügyintézéseket egyedül. Például kisebbiket teljesen magabiztosan vittem egyedül orvoshoz, előtte teljes kétségbeesetten vittem volna. Még ki is húztam magam, mert volt olyan szó, amit én ismertem, a gyerek meg nem. Ezen márpedig elég sok minden múlt, mert a doktornő megkérdezte, hogy szirupot kér-e a gyerek, vagy kúpot, mire az én nagy okos gyerekem rávágta, hogy természetesen kúpot. Én azért megkérdeztem, hogy ismeri-e a szót, és tudja-e mi az, mire rávágta, hogy nem, de a sziruphoz ő már tuti túl nagy. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy mi az kúp, magyarul tudta, de a német szót nem ismerte. A doktornőtől pedig kértem tablettát. Gyerek elég hálás volt.  A felírt gyógyszert sehol nem találtuk, de végül sikeresen megbeszéltem annak megrendelését, a harmadik gyógyszertárban,  és mindenhol türelmesen elmagyaráztam, hogy a gyerek lány, hiába Luca. Már néniket kérdezek meg a boltban, ha látom, hogy tanácstalanok, és felajánlom a segítségemet. Persze, baromi távol vagyok még a helyes nyelvtantól, de igyekszem, és kérem, ez nem is érdekelt még senkit. Tisztában vagyok vele, hogy ha rendes munkát akarok, akkor majd érdekelni fog, ezért is hanyagolom a kedvenc könyveim, és még lefekvéskor is nyelvtankönyvvel bújok ágyba. Most még ott tartok, hogy folyamatosan próbálok mindent németül mondani, fejben, remélem egyszer majd jön automatikusan is. Bárcsak. A remény… ja nem, a csótány.

“Vendégpost”: Ügyintézés

Nehéz elkezdeni… Kedvesem megkért, hogy írjak neki pár dolgot, főleg olyanokat, amiket én intézek, csinálok itt a messzi északon. Ebből a beszélgetésből született meg az a kívánság, hogy írjak neki pár “vendégposztot”.

Először is szeretném leszögezni, hogy ha én Zuram, akkor ő meg a Zasszony! 🙂

Szóval… Többen kérdezgették már, hogy miket kell intézni, amikor az ember kijön. Rengeteg legenda is kering a neten, mindenféle futurisztikus történetek vannak, hogy milyen dolgokat kell intézni. Ezeknek a fele ősöreg szabályokon, félreértelmezéseken, mondhatnám, hogy elavult információkon alapul.

Először is mindenkinek azt tudom javasolni, hogy ne induljon neki “blindre”, hogy majd lesz valami, majd talál valamit. Persze lehet munkát találni, de nem olyat, és nem annyiért, mint ahogy azt sokan képzelik. Viszont Magyarországról pályázva itt munkát találni… Kb. a lehetetlenhez konvergáló feladat… Ha egy tanácsot adhatok minden kifelé vágyakozónak: tessék spórolni egy kis pénzt (kb 3000-3500 Eurot), és tessék megpróbálni, de nem egyből beleugorva. A – szerintem – legjárhatóbb út, ha valaki fogja a spórolt pénzét, rászán 2 hónapot, és elkezd munkát keresni. Először is fogja a pénzt, felpakol és kijön. Itt bérel egy szerény kis szobát, vesz egy olcsó mobilt (Aldi, Penny, stb… 7-10 Euro/hó), hogy legyen német telefonszáma, regisztrál egy német ingyenes mail szolgáltatónál (pl. gmx.de, web.de, stb…), és elkezd pályázni. A legfontosabb a munkahely, a fix havi fizetés, legalábbis a munkaszerződés, ami “garantálja” a fix havi jövedelmet. Ez az alapja minden további ügyintézésnek, ez az első, amit fel kell tudni mutatni.

A munkaszerződéssel a kézben már el lehet kezdeni albérletet keresni. Persze lehet munkaszerződés nélkül is, de úgy sokkal nehezebb, nagyobb kauciót kell letenni, drágább.

Szóval induljunk onnan, hogy sikerült állást találni, a frissen aláírt munkaszerződéssel a kézben állunk a cég személyzetisének az irodája előtt. A neheze megvan, már csak a nagyját kell elintézni!

Munkaszerződéssel a kézben irány az ingatlanosok! Felénk általában a bérbeadók nem foglalkoznak személyesen a kiadással, az ingatlanosokra bízzák a kiadást. Az ingatlanosokkal több dolgot kell tisztázni: mennyi kauciót kell letennünk, mennyi a jutalékuk, és Schufa nélkül is kiadják-e a lakást. A kaució egyértelmű: a lakás tulajdonosának kell ezt letennünk, a lakásban okozott károk, kifizetetlen számlák fedezeteként. A jutalék (Provision) az a pénz, amiért az ingatlanos dolgozik. Általában a havi bérleti díj valahányszorosában adják meg. A Schufa pedig egyfajta hitelbiztosíték. Az ember hitelképességét vizsgálják. Szóval vegyünk egy egyszerű példát: lakbér havi 500 Euro (Kaltmiete – fűtési költség nélkül, Warmmiete – fűtési költségekkel, Nebenkosten – rezsi), kaució 3 hónap, jutalék 2 hónap.Tehát az első percben le kell tennünk 2500 Eurot, plusz az első havi bérleti díjat, meg ki kell fizetni az első rezsit. Tehát még plusz kb 700, azaz összesen 3200 Euro.

Persze lehet jutalékmentesen is lakásokat találni, erre vannak külön web oldalak, mint pl. a http://www.null-provision.de is, de a kínálat jellemzően jelentősen alacsonyabb, ráadásul ezekért a lakásokért erős versenyfutás van.

Vegyük úgy, hogy van lakásunk, kezünkben van a lakáskulcs és a lakásbérleti szerződés. A lakásbérleti szerződéssel el kell menni az önkormányzatra (Rathaus), és ott be kell jelentkezni. Ehhez kell egy érvényes kártya alakú (EU konform) személyi igazolvány, vagy egy érvényes útlevél. Az ügyintéző elkéri a papírokat, ellenőrzi, majd (nálunk legalábbis) ad egy nyomtatványt, amit azonnal segít is kitölteni. Ezt kitöltve majd leadva azonnal kiadja az A/4 formátumú “lakcímkártyát” (Anmeldebestätigung).

A lakcímkártyával a kezünkben a következő lépés a bankszámla nyitása. Ehhez kell egy időpont valamelyik bankban. A magyar szokásokkal ellentétben itt nem olyan egyszerű a bankszámla megnyitása! Először is kérni kell egy időpontot. Ha szerencsénk van, akkor viszonylag hamarra tudnak adni egyet, de előfordulhat akár 1-2 hét távlata is. A legkönnyebben – tapasztalataim szerint – a Sparkasséban kap az ember időpontot. Azonban komoly hátránya, hogy ez csak lokális pénzintézet, akár Magyarországon a Takarékszövetkezetek, így viszonylag kevés fiókkal rendelkeznek.

Miután megvan a bankszámla is, mehetünk az adóhivatalba (Finanzamt) adószámot és adóosztályt kérni. Az ügyintézés viszonylag gyors. Egyszerűen kivárjuk a sort, és az ügyintézőnek elmondjuk, hogy új “Steuernummer”-t és “Steuerklasse”-t szeretnénk. Elkérik a személyit, a lakcímigazolást és a bankszámlaszámot. Ezek alapján kitölti az ügyintéző a szükséges adatlapot, majd kinyomtatja, aláírja és lepecsételi. Innentől kezdve ez az adószámunk örökre! Az adóosztály már egy izgalmasabb téma: ez határozza meg, hogy mennyit is kell adóznunk. Adóosztályok:

  • Steuerklasse 1: egyedülállók; élettársi kapcsolatban élők, akiknek az élettársa szintén adóalany; özvegyek (egy évvel a házastárs halála utáni évtől); házasok, akik külön élnek; elváltak
  • Steuerklasse 2: gyerekét egyedül nevelő szülő, aki egyébként a Steuerklasse 1-ben lenne; gyermeket nevelő özvegy a házastárs halálát követő évtől
  • Steuerklasse 3: Németországban egy háztartásban élő házasok vagy regisztrált élettársak, akik nem a Steuerklasse 4-et választották. Ekkor a társ Steuerklasse 5-ben adózik.
  • Steuerklasse 4: Németországban egy háztartásban élő házasok vagy regisztrált élettársak, ahol mindketten a Steuerklasse 4-et választották.
  • Steuerklasse 5: Németországban egy háztartásban élő házasok vagy regisztrált élettársak, akik nem a Steuerklasse 4-et választották. Ekkor a társ Steuerklasse 3-ban adózik.
  • Steuerklasse 6: a munkavállaló egy időben több munkáltatónál is állományban van, több munkáltatótól is kap rendszeres havi jövedelmet.

Gyakorlatban az ember amikor egyedül megérkezik, megkapja az 1-es adóosztályt. Amikor a család is megérkezik, akkor az adóhivatalt újra felkeresve lehet adóosztályt váltani, akár év közben is. A változásokról az ügyintézők azonnal kiadják az igazolást.

Az adózással kapcsolatos további információkkal tele a net, azokat nem akarom megismételni. Sokat segít a számolásban, ha az ember számolgat. Sokat segíthet a http://www.nettolohn.de kalkulátora.

Ezt követően már csak egy egészségbiztosításra (Krankenkasse) van szükségünk. Két lehetőség közül választhatunk: állami vagy magán kassza. Amíg az állami kasszába a befizetendő összeg sávos, addig a magánpénztárakba a befizetés általában viszonylag fix összegű. Ennek eredményeképp alacsonyabb jövedelmi sávokban az állami, majd egy határ után a magánkasszák az “olcsóbbak”.

Munkaszerződéssel, adószámmal, lakcímkártyával az ügyintézés pofonegyszerű. Csak be kell menni egy irodába, ahol az ügyintézők azonnal kitöltik a szükséges papírokat, és onnantól már csak fizetni kell.

A választásnál figyelembe kell venni:

  • a kasszával szerződésben álló orvosok számát és minőségét a környéken
  • a kasszával szerződésben álló kórházak számát és minőségét a környéken
  • a tagság által nyújtott megelőző és egészségügyi szolgáltatások körét
  • Fogorvosi ellátás szintjét

Mi az Audi BKK-nál vagyunk. Az én biztosításomra teljes körűen biztosított a Zasszony is, és a gyerekek is. Havi plusz 5 Euro befizetésért teljes körű, teljesen térített fogorvosi ellátásunk is van. Nem nehéz kitalálni, hogy Wolfsburgban hány orvos van leszerződve az Audi BKK-val – természetesen mind. Ez nem a legnagyobb egészségpénztár Németországban, de az egyik legtöbbet nyújtó, legmagasabb színvonalú. Az országban szinte minden helyen van 50 km-es körzetben olyan orvos vagy kórház, aki elfogadja a kártyánkat, ráadásul a szerződésünk minden partnernél a prémium szolgáltatásokat is fedezi. És mindezek mellett kevesebbet is fizetünk érte, mint az állami kasszáért.

Szóval ennyi. Ha ezt mind végigjártuk, akkor már van mindenünk, tudunk dolgozni, hivatalosan is itt élünk. Fontos tudni, hogy az egészségpénztár intézi a nyugdíjat is, oda nem kell külön menni. Ők átjelentik mind a bejelentkezést, mind a befizetéseket. Egyszer csak egy levélben jön az értesítés, hogy örömmel üdvözölnek, mint a nyugdíjrendszer új befizetőjét.

Fontos tudni, hogy

  • 5 év folyamatos befizetés után már jogosulttá válunk a német alapnyugdíjra. Onnantól kezdve – amikor elérjük a nyugdíjkorhatárt – megkapjuk az alapnyugdíjat Németországtól akkor is, ha akkor már nem élünk itt, és/vagy nem vagyunk állampolgárok. A nyugdíj összege függ a befizetési évektől és a befizetett összegektől.
  • 8 év folyamatos itt lét után kérelmezhetjük a német állampolgárságot. Ekkor egy tanfolyamon kell részt venni, majd levizsgázni,és már üdvözölnek is Németország állampolgáraként. A jogszabályi változások miatt ma már lehetséges, hogy valaki német-magyar kettős állampolgár legyen. Sok változást nem jelent, csak választhatóvá és választóvá válunk. Minden másra jogosultak vagyunk itt élő EU állampolgárokként is.
  • A magyar érvényes jogosítványt – ha kérjük – azonnal a megérkezés után átcserélik németre is. Előnye, hogy sok helyen az is elég az ügyintézéshez. Hátránya, hogy a német rendőrség azt be is tudja vonni. A magyar jogosítvány itt ugyanúgy érvényes, azonban a rendőrség csak pénzbüntetést tud kiszabni, büntetőpontokat nem tud adni, és nem is tudja bevonni, max a magyar hatóságokkal bevonatni, ami egy igen bonyolult és hosszadalmas eljárás. Csak komoly ügyekben indítják el.
  • Autót német rendszámra azonnal tudunk venni, ha van érvényes német lakcímünk. Ehhez csak egy biztosítási szerződést kell kötnünk, amihez adnak egy elektronikus igazolási számot (eVB Nummer). A net tele van online alkuszokkal, akiknél olcsón lehet azonnal kötni. Az átírást a Zulassungsstelle intézi, a díja új rendszámmal, biztosítással, ügyintézéssel együtt 100 Euro alatt van. A magyar autónk rendszámát és forgalmiját kb 20 Euroért kicserélik németre, és a magyar forgalmiban lévő műszaki idejére minden további nélkül kiadják az itteni műszaki vizsgát is.
  • Ha autót tartunk fenn, akkor az autó után súlyadót vet ki az önkormányzat. Erről levélben értesítik a tulajdonost.
  • Családi pótlékra jogosult minden itt élő, saját háztartásban gyermeket nevelő család/személy. Részletekkel és összegekkel tele a net… A lényeg: egy sok pontos, sok oldalas nyomtatványt kell kitölteni majd leadni a Familienkasse-ban. Onnantól egyszer csak elkezd jönni a pénz a megadott számlaszámra. (Ehhez előbb le kell mondani a magyar családi pótlékot!)
  • 3 hónap után regisztráltatni kell magunkat és a családot az önkormányzatnál, mint itt élő külföldi állampolgárok. Erről az önkormányzat levélben értesít mindenkit. Egy fényképet kell vinni, a lakásszerződést, hogy hol lakunk, és a munkaszerződést, hogy miből élünk. Az ügyintézés kb 5 perc, és EUs állampolgárként többet soha nem kell bemenni.
  • Mindenki köteles TV/Rádió díjat fizetni. Erről egy idő után levélben értesítenek. Egy adatlapot kell kitölteni és visszaküldeni, onnantól kezdve automatikusan vonják negyedévente a díjat. A díjfizetési kötelezettség független mindentől! Akkor sincs kedvezmény vagy mentesség, ha az embernek tévéje/rádiója sincs, vagy ha egyáltalán nem is érti a nyelvet. Mindenki számára kötelező a fizetés! Ebből finanszírozzák a közszolgálati médiát. (Ez itt tényleg közszolgálatit jelent…)

Szóval nagyjából ennyi az ügyintézés… Kicsit soknak tűnik de annyira nem olyan vészes. A magyar bürokrácia után ez maga a könnyed keringő. 🙂 Tudom, hogy amikor én jöttem akkor egy előre jól megszervezett terv alapján csináltunk mindent. Nekem szerencsém volt, nem kellett munkahelyet keresni – korábbi munkahelyeim, munkáim alapján úgy hívtak ide dolgozni. Emiatt sok dolog előre le volt egyeztetve – már vártak rám a személyzetin a kész szerződéssel, és a céges ingatlanossal is le volt egyeztetve, várt rám, hogy megmutasson pár lehetséges lakást, amiből egyet azonnal ki is választottam. Ezért nekem a munkaszerződés megkötése, lakásbérlet, lakcímbejelentés, bankszámla, adószám, adóosztály, egészségpénztár, autóvásárlás, autóátírás – mindez együtt volt 3 munkanap, közben egy hétvégével.