Kezünkben a kulcs, minden cuccunk dobozban, remélhetőleg este már az új házban alszunk, igaz újra nagy kupi lesz, mindennek meg kell keresni a helyét, de több, mint fél éves mókázás után csak eljutottunk idáig. Minden, de minden tökéletes lesz! Gondolja ezt az ember, miután egy folyamat végére ért, és végre elkezdődhet az, amit már hónapok óta tervezget, aztán jön a valóság.
Egy esős pénteki napra esett a költözés. A Zuramnak dolgoznia kellett, így én maradtam a költöztető brigáddal, lányok pedig iskolába mentek. 8-ra ígérte magát a költöztető csapat, ez annyit jelent, hogy fél 9 után kicsivel meg is érkeztek. Sebaj, csak kezdjék el. El is kezdték, rögtön az elején érdeklődtek, hogy van-e lehetőség kávét inni. Mivel tudom, hogy itt bármiféle szerelő, munkás, kertész kávéval működik, így a kávéfőzőt el sem csomagoltam, meg hagytam bögréket, tejet, cukrot stb. Tehát megnyugtattam őket, hogy kávé van, lesz is. Mondták, hogy most nem kérnek, csak kérdezték. Nekiláttak a munkának. Hárman voltak, pedig mi négyre gondoltunk, de mindegy. Egy ember nekiállt szétszerelni a bútorokat, a másik kettő pedig kihordta azokat, amiket nem kellett szétszerelni. Szó nélkül tették a dolgukat, és baromi jól haladtak.
Én kb. unatkoztam, de azért néha kértek egy kávét, azzal le tudtam foglalni magam. 10 óra felé megérkezett a negyedik ember, aki kb. feleannyi volt korban, mint a többiek, viszont első ránézésre is másnapos volt. Na, ő egyből kávéval kezdte, de utána ő is pakolt. Nekem igazából tök mindegy volt, hogy ki mennyit pakol, vagy másnapos-e, a lényeg, hogy legyen kész a munka.
Haladtak is rendesen, szépen telt meg a teherautó. Egy-két bútorral gond volt, kiderült, hogy penészes a bútorlapok hátulja, de nem kicsit. Két komód, és egy kis könyvespolc volt az áldozat. A ház penészedett, de ezeket a dolgokat eddig nem láttuk. Őszintén szólva megdöbbentem. Megegyeztünk, hogy az a 3 bútor marad, aztán majd kitaláljuk mi legyen. Egyébként nem volt nehéz a megoldás, mert leszedte a Zuram a penészes lapokat, aztán az egyik építési boltban vágatott méretre újat, azt felszögelte, és a bútorok meg is lettek mentve. Később ezeket mi átköltöztettük.
A ház kiürült, a teherautó megtelt, indulás az új házba. Az új házhoz már megérkezett a Zuram is, mert közben délután lett. A költöztetők pontosan mindent oda raktak, ahová mondtuk, a bútorokat is villámgyorsan összeszerelték.
Van egy üveg vitrinünk, amiben a Zuram a modellautóit tartja, mind Alfa Romeo, már elég régóta gyűjti őket, van is egy pár. Ezt a vitrint mikor vitték be a költöztetők, az egyik rákacsintott a Zuramra, hogy ebbe milyen sok borospohár elfér. A Zuram meg mondta nagy büszkén, hogy ja, de ebben nem poharakat tart, hanem modellautókat. Még tisztán hallottuk, amint befelé az egyik férfi mondta a másiknak, hogy minden Volkswagenes hülye.
Én közben összeszedtem a lányokat az iskolából, és mire visszaértem a házhoz, a költöztetők kész is voltak. Mindenki izgatottan járkált körbe, majd mondtam, hogy jó, de most már csukjuk be az ajtókat, mert baromi hideg van. Tekerjük fel a radiátorokat. Decemberhez képest nem volt hideg, mert volt vagy 13 fok, de azért egy kis meleg nem árthat.
Így is lett fel is tekertük az összes radiátort, és elkezdtünk kicsit pakolászni. Visszamentünk a régi házhoz, ott bezártunk mindent. Nosztalgiával gondoltunk vissza az elmúlt évekre, és nem győztük megjegyezni, mennyire nincs kedvünk festeni. De hát ez nem kívánságműsor, komoly tétel a kaució, amit jó lenne visszakapni.
Ismét az új házban tapasztaltuk, hogy nem lett melegebb. Egyáltalán nem. Sőt. Próbáltuk nézegetni a fűtést, meg a termosztátot, meg kapcsolgatni, meg állítgatni, de még soha nem láttunk ilyet, azt sem tudtuk, hogy működik, és baromira nem voltunk sikeresek. A kedvünk elment, a hideg maradt.
Közöltük a lányokkal, hogy tudjuk, hogy úgy volt, hogy külön szobájuk lesz, de nem, mert nem jó a fűtés, így egy szobában fognak aludni. Van egy olajradiátorunk, amit még Pestről költöztettünk magunkkal, mert sose tudni, és tessék, milyen jó hogy van. Van egy kis hőkockánk is, azzal meg be fogjuk tudni melegíteni a fürdőszobát, meleg vízben szerencsére nem volt hiány. Sebaj! Megoldjuk! A Zuram hívta az előző tulajokat, hogy mégis mi a frász van, de persze nem vették fel a telefont. Én picit dühöngtem, de Zuram a Buddha rávilágított, hogy ettől még nem fogják felvenni a telefont, és meleg sem lesz. én meg közöltem, hogy én viszont sokkal jobban érzem magam, ha kiadom a mérgem, örülök az ő lelki békéjének, de momentán az sem segít.
Hidegben telt az első éjszaka, legszívesebben visszamentünk volna a régi házba aludni, de az mégis milyen lett volna már. Maradtunk. Az első reggelit egy mekiben fogyasztottuk el, jah szánalmas, de ott meleg van, és meleget adtak enni. Szerencsére a lányoknak aznapra meghívásuk volt egy Mikulás partira, legalább melegben voltak egész nap. A Zurammal megpróbáltunk szerelőt keresni, bemenni a szolgáltatóhoz lévén központi fűtés, de szombat délelőtt a fű sem nő. Sebaj, hazamentünk pakolászni, a fenének volt kedve, az otthon melege nélkül, de muszáj volt. Közben a volt tulaj lánya visszahívott minket, és azt mondta, hogy ők már kijelentettek mindent, fűtést, vizet, biztos központilag lekapcsolták a fűtést, mert volt kint egy ember a szolgáltatótól, biztos ő csinált valamit, de hogy mit azt ők nem tudják.
Hittük is, nem is, de mivel fogalmunk sem volt arról, hogy működik a rendszer, és szombat volt, nem sokat tehettünk, minimum még egy nap olajradiátoros móka, aztán meglátjuk. Időnként lementünk a pincébe, néztük a rendszert, hátha, de nem. A hétvége folyamán többször is összefutottunk a kapcsolótábla előtt a Zurammal, ő is próbált szemmel javítani, én is, de nem sikerült.
Vasárnap már az is eszünkbe jutott, hogy hoppá, nekünk van ám kandallónk, be lehetne gyújtani. Kicsit féltünk tőle, mi van, ha az sem működik rendeltetésének megfelelően és elönti a füst a házat, de szerencsére nem ez történt. A kandallóban lobogott a tűz, és kellemes meleg lett a nappaliban. A lányoknak a szobájában ment az olajradiátor, egyedül a mi hálónkban nem volt fűtés, mert habár vettünk magunknak is egy valami elektromos fűtő izét, de az az első éjszaka megdöglött, így nekünk maradt a kötött pulcsiban való alvás.
Hétfőn reggel a Zuram a szolgáltatónál kezdett, ahol is közölték, hogy ez baromság, ők aztán nem tudják elzárni a fűtést, központilag meg pláne nem, de küldenek egy szerelőt, gyorsan, aztán meglátjuk. Mivel én otthon maradtam még arra a hétre, hogy otthon legyen valamelyest a házból, így vártam a szerelőt, de nagyon.
Csoda történt, mert a Zuram felhívott, hogy majd valamikor jön egy szerelő, és a bácsi már fél óra múlva ott is volt. Gyorsan elnézést kértem a hiányos nyelvtudásomért, mire közölte, hogy semmi gond, neki ez a dolga, és tudja milyen, ha hideg van, pláne ha gyerekek is vannak. Nos vagy ennyire rosszul beszélek, vagy a bácsi is ennyire rosszul beszél, vagy csak az elnézést hallotta, de a lényeg, éreztem, jól megleszünk. Lementünk a pincébe, ahol is ő, nagyjából 1 percet foglalkozott a dologgal. Közölte, hogy egy kapcsoló rossz, azt kiiktatta a rendszerből, majd mondta, hogy szerinte 2 óra múlva meleg lesz. Imádtam a bácsit. Pedig olyanokat is mondott, hogy mi mindent kell kicserélni. Kérdeztem, hogy tud-e ajánlani egy szerelőt ehhez a tevékenységhez, de ő csak a telefonkönyvet ajánlotta, mondta, hogy biztos megértsem, hogy azt a sárgát, amiben a szolgáltatók vannak. Kikísértem a bácsit, és közöltem vele, hogy nekem most ő a Mikulásom. No ezt megértette, és mondta, hogy tényleg, igen ő ma a Mikulás, aki meleget hoz.
Azonban nem lett meleg, melegebb lett, de nem sokkal. Este hazaért a Zuram, és mondtam, hogy szerintem valamit még állítani kéne, lement a pincébe, és állított valamit, aminek következtében fél órán belül tényleg meleg lett, mindenhol. Olyan igazi otthonos. Végre.
Élet a határon túl 