Az iskolai rendszerbe már teljes mértékben beilleszkedtünk. A lányok villámgyorsan hozzászoktak, hogy délután a játéké a főszerep, és nem a tanulásé. De, ha valamihez hozzászokik az ember, akkor azon gyorsan változtatnak. Az idei újdonság, hogy nincs lecke. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell délután egyáltalán tanulni, csak annyit, hogy nem ugyanazt a feladatot kapja mindenki. A jelszó: felzárkóztatás. Itt nem azon az elven működik az iskola, hogy vannak a kiváló képességű gyerekek, akikkel lépést kell valahogy tartani az átlagos, vagy kevésbé jó képességű gyerekeknek, hanem differenciáltan igyekeznek foglalkozni mindenkivel, és azokkal a gyerekekkel akik nem bírják a tempót külön foglalkoznak.
Tavaly délutánonként a napköziben mindenki szépen megcsinálta a leckéjét, amit a napközis tanárok leellenőriztek. Haza csak kivételes helyzetekben hoztak haza feladatokat. Idén azonban úgynevezett tanuló csoportok alakultak, amiket nem a napközis tanárok, hanem az erre kijelölt tanárok vezetnek. Sajnos időpontban ezek pont ütik a délutáni szakköröket. A mondás a következő: az a gyerek, aki bekerül egy ilyen tanuló csoportba, és kétszer egymás után is felzárkóztatásra szorul, az abban a félévben nem járhat olyan szakköre, ami abban az időpontban van. A gyerekek nem rajonganak az ötletért, de ez a felzárkóztató program cseppet sem haszontalan. Kisebbik osztályfőnöke eleve kijelölte azokat a gyerekeket akiknek kötelező járni, és nem az alapján döntött, hogy ki tudja megcsinálni a leckét egyedül és ki nem. Vannak tanárok akik abból szűrik le, hogy kinek van erre szüksége, hogy boldogul-e a gyermek a leckével, vagy sem. Ebben szerintem ott a hiba, hogy lehet, hogy a gyerek kétszer egymás után nem boldogul, de utána már menne a dolog, de bukta a szakkört, mert kétszer hibázott a leckében. Mondjuk az már sokszor kiderült, hogy a tanárok elég jól ismerik a gyerekeket, és tisztában vannak azzal, hogy ki mire képes, tehát lehet, hogy a rendszer mégiscsak jó.
Ez a változtatás minket nem érint, mert egyik gyermekem sem szorul felzárkóztatásra. Azt már írtam, hogy kisebbiket beválogatták a haladó matek szakkörbe, és ő lecserélte a street dance-et a matekra, de annak meg 3 alkalom után vége lett, mert egy tanár elment az iskolából és nincs elég ember. Persze kisebbik nem mehet vissza street dance-re. Így egy délutánja felszabadult. Nem élte meg tragédiaként, csak egy estét mérgeskedett. A következő félévben már folytatódik a matek, addig meg azért csak kibírja valahogy.
Kisebbik a Schulkindergartenből átkerült a másodikosok napközijébe, mivel másodikos lett. Új napközis tanárai vannak, akik annyira nem is újak, mert ismerte őket már tavalyról is. Az elsősök, ha jó idő van nem a saját kis udvarukon vannak, hanem átengedik őket a másodikosokhoz, mert az az udvar sokkal nagyobb, és sokkal több játék van. Míg az elsősök udvarán van egy mászóka, meg sok homok, némi játék, addig a másodikosok eszközállománya jóval nagyobb. Van mászóka, trambulin rengeteg gólyaláb és waveboard meg roller meg mindenféle egyéb játék. Akkor sem unatkoznak a gyerekek, ha nincsenek szakkörön. Ezen módosítanék, kisebbik akkor is tud unatkozni, ha egy játékokkal teli szoba közepén üldögél. Ahogy a harmadikosoknál, negyedikeseknél ott van Frank, akit imádnak a gyerekek, addig a másodikosoknál ott van Arne. Valahogy a férfi napközis tanárok sokkal népszerűbbek, mint a női tanárok.
A délutáni szakkörökben is történtek változások. Már az előző félév végén kiosztották a papírokat, hogy mire lehet jelentkezni és még ekkor be is osztották, hogy melyik gyerek melyik szakköre járhat. Rengeteg lehetőség van, de a gyerek is sok, így nem járhat mindenki mindenre, a szakkört vezető tanárok és a napközis tanárok együtt döntenek erről. Igyekeznek figyelembe venni azt, hogy ki milyen szakköre járt eddig, és hogy előbb-utóbb mindenki bekerülhessen a népszerűbb szakkörökre. Nagyobbik tavaly például járt fazekas szakkörre, de idén már nem járhat, mert oda nagyon sokan szeretnének bejutni. Vannak zenével, sporttal, kézműveskedéssel, tanulással, kirándulással foglalkozó szakkörök. Nem könnyű választani.
Tavaly azt mondták nekünk, hogy ne válasszunk heti kettőnél több elfoglaltságot, mert nehogy leterheljük szegény gyereket, de azóta okosodtunk annyit, hogy ha a gyerekeink minden nap kétszer vennének részt egy szakkörön, akkor sem lennének leterhelve. Magyarországon nagyobbik általában csütörtökre fáradt el annyira a heti teendőkben, hogy esténként csak ült és nézett ki a fejéből, nos itt nincs csütörtök. A gyerek egész héten egyforma intenzitással pörög.
Kisebbik a következő szakkörökre nyert felvételt: kreatív főzés, zenei korai nevelés, sportjátékok. Egyiket jobban szereti, mint a másikat. A főzés az egy olyan szakkör, ahova nagyon sokan szeretnének bejutni. Időnként főznek is, de sokat kirándulnak is. Készítettek már sültkrumplit és epertortát is, mindig főznek teát, és együtt teáznak. Elvitték már őket krumplit és hagymát szedni is, amit nagyon nagyon élveztek, nem úgy, mint én, akinek ez nem kirándulás volt gyerekkorában, hanem kötelezően ajánlott hétvégi program. Egy másik kiránduláson elvitték őket egy tanyára, ahol teheneket, meg tyúkokat tartanak. Tehenet fejtek, ihattak friss tejet, de csináltak a friss tejből kakaót is, azt is megitták, és hatalmas élmény volt, hogy simogathattak tyúkot. Kisebbik azért már többször is volt tehén, ló, tyúk meg mindenféle háziállat közelében, de tehenet most fejt először (vagy utoljára), tyúkot is simogatott már, csak nem emlékszik rá. Az kevésbé tetszett neki, hogy tehéntrágyán kellett sétálni, de mivel gumicsizmában volt, így nem zavarta. Egy megállapítást tett, hogy a tehéntrágyának pont olyan szaga van, mint a sörnek. Most mindenkit kérek, hogy tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy a gyerek honnan ismeri a sör szagát. Köszönöm!
A zenét és a sportot is szereti, de ide járt már tavaly is, sok újdonság nincs, leszámítva, hogy eltökélte, hogy meg akar tanulni gitározni, így most gitártanárt keresünk. Annyira elszánt, hogy azt mondta semmit nem szeretne karácsonyra, névnapra, csak ezt, na meg egy gitárt. Nem hirtelen fellángolásról beszélünk, már tavaly is mondogatta. Elvileg a suliban van gitároktatás, megkértük kisebbik osztályfőnökét, hogy járjon utána, hogy lehetséges-e, hogy a gyerek ott járhasson iskolán belül.
Nagyobbik a következő szakkörökre nyert felvételt: erdő és játék, kirándulás, ritmus gyerekeknek, valamint délelőtt van az órarendbe beillesztve a művészet szakkör. Az erdő és játékon pont azt csinálják, amit a szakkör neve sejtet, kirándulnak az erdőben, és játszanak. Terményeket gyűjtenek, megtanulják, hogy melyik fának mi a neve, milyen a termése ebből gyűjtögetnek is. Közben a tanár kikérdezi őket, és aki mondjuk legalább három fa fajtát fel tud sorolni, kap egy kekszet, vagy valamit. Apróbb és nagyobb faágakból házikókat építenek. Nagyobbik már kétszer belefelejtkezett annyira a játékba, hogy otthagyta a kulacsát. A tanár másnap visszament az erdőbe és egyszer sikeresen meg is találta azt, de másodszor, már úgy elrejtette nagyobbik, hogy szegény kulacs áldozatul esett a játéknak, és eltűnt, vagy megérezte a szabadság ízét és megszökött. A legutóbbi alkalommal birkákkal találkoztak, aminek nagyobbik annyira megörült, hogy összegyűjtött egy jó nagy kupac birkaszőrt és hazahozta. Hát mit mondjak, elég büdös volt, megpróbáltam kimosni, de annyira tele volt mindenféle levéldarabokkal, meg kis büdös bogyókkal, hogy feladtam és rábeszéltem a gyereket, hogy ugyan dobjuk már ki. Nem volt könnyű.
A kirándulás szakkör nevéből is elég könnyű következtetni, a gyerekek kirándulnak, de nem az erdőben, illetve egyszer ott is, de az biciklitúra volt. Voltak már az Autostadtban, a Soccafive arenaban, és volt már, hogy a fenekükön maradtak és sütit sütöttek. A tanárok megpróbáltak összezavarni bennünket, mert habár előre odaadták, hogy mikor milyen kirándulás lesz, de az összes dátumot elírták, de nem hagytuk magunkat, azért is rájöttünk. Minden kiránduláshoz adnak némi instrukciót, hogy mit kell vinni, például a biciklitúrához bicikli nem árt, de kötelező a sisak is. Mindig csomagolni kell egy kis szendvicset és innivalót. Előre alá kellett írni a papírt, hogy melyik programra engedjük el a gyereket, és melyikre nem. Mi mindre elengedtük. A ritmus gyerekeknek természetesen zenés foglalkozás, ahol énekelnek, táncolnak, zajonganak, amolyan irányított feszültséglevezetés. A művészet szakkörön mindenfélét csinálnak, festenek, rajzolnak, varrnak, megismerkednek különböző festők, alkotók életével, műveivel. Például ilyeneket készítenek:
Általában 3-4 fős csapatokban dolgoznak együtt. Majd az elkészült műveket kiállítják az iskolában.
Az összes foglalkozás és szakkör térítésmentes. Sem a buszt, sem a belépőket nem kell kifizetni, ennek a költségét a város állja. Amennyiben egy kirándulás nem a szakkör keretein belül van, hanem az osztály megy el valahova, abban az esetben téríteni kell a buszt, és a belépő egy részét is, de így sem kellett még 5 EUR-nál többet fizetni soha. Szeptember közepén kezdődött a tanév, de a másodikosok már majdnem háromszor voltak kirándulni, azért csak majdnem, mert az erdőbe tervezett kirándulás napján szakadt az eső, így maradtak a fenekükön és tanultak. Eleve úgy írtak értesítést a kirándulásról, hogy amennyiben esik reggel az eső akkor vigyenek a gyerekek magukkal iskolatáskát, ha nem, nem. Nos, mikor elindultak az iskolába nem esett, de látszott, hogy fog, ezért minden gyerek vitt magával táskát.
A következő félévre majd új szakköröket kell választani. Nem rossz ez a váltakozó rendszer, eleinte nehéz volt a gyerekeknek elfogadni, hogy nem járhatnak oda, amit már annyira megszerettek, de hamar rájöttek arra, hogy a többi szakkörön sem fognak unatkozni, sőt!
Élet a határon túl 