Ma van az első évfordulónk. Egy éve ezen a napon fejeztük be a költözködést és indultunk el a lányokért, hogy a bútorok után őket is kihozzuk. És ma van a szülinapom pom pom is, a 36. Egyik sem fáj. Gondoltam vonhatnék valami mérleget az elmúlt egy évről, vagy akár az elmúlt 36-ról is, de dacára annak, hogy a bizonyítványomba az van írva, hogy: könyvelő, nem megy a mérleg. Nem tudom mit mondhatnék, az elmúlt évről szól a blog, nagyjából minden benne van, de ha össze szeretném foglalni röviden azt így tenném.
Belevágtunk, kiköltöztünk. Az eleje nehéz volt, de ment, és megy a mai napig is. Van amikor jó, és van amikor még jobb. Van hogy semmilyen, és van, hogy szívesen hazalátogatnék. Ez lesz a leghosszabb idő ezidáig, hogy nem mentünk haza. 8 hónap, kibírható, azzal a kitétellel, hogy szerencsések vagyunk, hisz hozzánk is jöttek, család is, barátok is.
Az elmúlt 36 év hasonló az előzőhöz. Volt jó, nagyon jó és rossz sőt nagyon szar rossz is. Iskola, diploma, férj, gyerekek kipipálva.
Kész is lettem a mérlegekkel, megy ez! Nem hiába tanultam, vagy inkább tanítottak annyit.
Ami fontos, hogy újra belevágnék, nem nagyon csinálnék másképp semmit, mert a végeredmény nagyon rendben van. A város ahol élünk több, mint egyszerűen csak megfelelő. Nem érzem magam wolfsburginak, nem is vagyok az, de ha valaki rákérdezne nem is tudnék mit válaszolni. Wolfsburgban élek, de otthon érzem magam még pár városban, azt sem mondanám, hogy pesti vagyok, és azt sem, hogy szegedi, de azt sem, hogy jánoshalmi. Mindenhová való vagyok egy kicsit.
A lányok Szegeden születtek, Pesten éltek, most Wolfsburgban és még ki tudja, hogy merre megyünk, hol kötünk ki. Kíváncsi leszek, hogy 20 év múlva mit fognak majd mondani erről.
Úgy gondolom nem is az a fontos, hogy mi volt, inkább, hogy mi van most, vagy lesz egy év múlva. Jósolni azonban nem fogok, semmi ilyen nincs a bizonyítványomban. A tavalyihoz képest sokkal jobb helyzetben vagyunk, nincs annyi kérdés, elrendeződtek a dolgok, kialakult az életünk, és jó nekünk. A lányokat illetően is megnyugodtam, elég jól megy a német, a sulit könnyedén veszik, vannak barátaik, jól érzik magukat, ha probléma van, az nem a költözésből adódik, hanem az életkorukból.
Még vannak elérendő célok, de jó úton haladunk!
Boldog évfordulót nekünk!
Élet a határon túl 
Nagyon boldog születésnapot! 🙂 Igen, tökéletes nincs, de mindenből ki lehet hozni a legjobbat!
Hi, hi meglett ez a hozzászólásod is, valamiért spam-be rakta
Még egyszer köszi 🙂
Boldog, és még nagyon sok boldog évfordulót kívánok Neked és az egész családnak. És reménykedek abban,, hogy a családba mi is benne vagyunk. Puszi mindenkinek!
Ki lenne család, ha nem a Mama meg a Tata? Alig több mint egy hónap és családegyesítünk! 🙂
Köszönjük a jókívánságokat!
Puszi
Ízé, határozottan emlékszem, hogy írtam neked tegnap, de még sincs itt a kommentem. Megbolondultam? Akkor újfent boldog születésnapot kívánok! 🙂
Köszönöm 🙂
Szia Nagyon jó újra olvasni a blogodat!
Nagyom örülök, hogy megtalálták a lányok a helyüket. Érezzétek nagyon jól magatokat! És legyen a második wolfsburgi nyaratok is legalább olyan jó mint az első volt.
Gyorsan telik az idő, nagyon.
A második nyár most fordított lesz, többet leszünk Magyarországon a nyári szünetben, mint itt Wolfsburgban.
Irigykedek, nagyon jó nektek. Én sajnos csak augusztus közepén repülök haza 2 hétre. Addig végig dolgozok!
De neketek jó pihenést a szünidőre!
Meddig van iskola még?
Oh, még július 30-ig. Mi is csak utána megyünk. A nyári szünet 6 hét, a javát Magyarországon töltjük.
Hogy tetszik Berlin?
Gratulálok nagyon.
Köszönjük 🙂
Berlin egy csodás hely, nagyon szeretek Berlinbe élni. Mindig történik valami. Soha nem unatkozom.
A munkámat is nagyon élvezem. Ha van egy kicsi időm, mindig megyek valahova ( egész jól megy már a közlekedés is ) , olyan helyekre járok ahol ismerkedni tudok, és így nem érzem magam annyira egyedül. A klinikán ahol dolgozok vannak magyar kollégáim, általába velük szoktam összejárni hétvégente, már ha nem vagyok ügyeletes .
Ami persze nem tesz jót a németemnek, de nagyon fontos, hogy magyar szót halljak, így velük sokat beszélgetek magyarul. de otthon már csak németül beszélgetek azokkal akikkel együtt lakok. Kezdetebe még sokat beszélgettünk magyarul, de rájöttünk, hogy túl sok magyar vesz körül, így nem fogok egyről a kettőre jutni.
Beíratkoztam nyelvtanfolyamra, de sajnos a munkám miatt nem fért bele az időbe , így abbamaradt. Nagyon sajnálom, de nem tudtam időt szakítani rá!
Így most a munkahelyemen próbálok élni minden lehetőséggel , és így gyakorlom a nyelvet!
Örülök, hogy ilyen jól alakultak a dolgok 🙂
Visszajelzés: Mindenhová való vagyok egy kicsit - StartHírek.hu