Ház apróbb hibákkal

Már írtam a házról ahol élünk. Jó helyen van, a környék csendes, az iskola közel van, a városközpont is, az autópálya is, az erdő is. A ház maga megfelelő méretű, elég szobánk van, elférünk, a nappali világos, a konyha megfelelő. A házat a beköltözésünk előtt újították fel, friss festés, új nyílászárók, új konyha, új fürdő, új padló. A padló, szép fiatalos, divatos mintázattal, hi hi, sima laminált padló, nem túl jó minőségű, de ennél rosszabb, ahogy lerakták. A nyár végére már szinte nem volt olyan szoba ahol ne púposodott volna fel. Ha fiaim lennének biztos, hogy kisautóztak volna a púpokon, mert a csúcsról messzire gurult volna a játék. A falaknál is hát, nem olyan pontosan sikerült lerakni, de nem annyira feltűnő, mint amennyire zavaró annak aki tudja, hova kell nézni. A falakon a festést én is meg tudtam volna csinálni ilyen minőségben, a sarkoknál nem tökéletes, és vannak olyan foltok, ahová nem jutott a festékből elég mennyiség.

Összességében a problémákkal lehet együtt élni, a kert gyönyörű szép, van vele munka, mert aki a kertet építette annyi növényt ültetett el, ami három kertre is elegendő lenne, de cserébe tavasztól őszig mindig virágzik valami. Van a kertben négy nagy levendula bokor, amit imádok. Tavaly még csak szárítottam, de idén már tervezem, hogy kezdek is vele valamit. Csinálok levendula párnácskákat, vagy valamit.

Legjobban a padló zavart bennünket, ezért Zuram szólt a tulajdonosnak, hogy jó lenne, ha megnézné valaki, hogy lehet-e kezdeni a problémával valamit. Főbérlőnk, akire rossz szavunk nem lehet, mert gyakorlatilag az egy év alatt én még csak egyszer láttam, de ha valami problémánk van azonnal intézkedik, főbérlőnk szólt is az embereknek, akik megígérték, hogy jönnek, és megnézik.

Zurammal gondolkodtunk is, hogy mely nemzet sajátja lehet ez a precíznek egyáltalán nem mondható szakmunka. A WC-ben például rosszul volt összerakva a lehúzó szerkezet, de azt a Zuram orvosolta, a kis mosdóban rosszul voltak összerakva a lefolyó csövek, de Zuram azt is orvosolta, a padló azonban már nagyobb falat. Törtük a fejünket, és arra jutottunk, hogy ez bármi lehet csak német szakmunka nem, mert a német precizitás ugye, valahol meseföldön 1000 km-rel arrébb a mesefiguráknak olyan elképzeléseik vannak tündérországról, hogy ott minden derékszögű, mindenki pontos, rendes, alapos, minden működik, és minden nem csak jól működik, hanem annál is sokkal jobban, azt a szót, hogy minőség ott találták ki.

Ember fel is hívta a Zuramat, hogy jönnének megnézni a padlót, Zuram mondta, hogy rendben délután fél négy körül jöhetnek, de ne később, mert a Zasszonynak menni kell az iskolába az utodókért, ja és Zasszony korlátozottan beszél németül ezt kéretik figyelembe venni. Jeleztem, hogy jobban örülnék, ha Zuram itthon lenne, mert Magyarországon a kedves szerelő bácsik állandóan hülyének néztek és azt nehezen viselem. Példának okáért megtörtént, hogy elment az internetünk, Zuram mondta, hogy tuti a modem rossz, kijön a szerelő, és cseréltessem ki. Jó. Szerelő jött, majd közölte, hogy a modemnek nincs semmi baja, azért nincs internet mert túl sok tv-nk van. Ekkor rávilágítottam, hogy mióta ott laktunk mindig annyi tv-nk volt, ez már így megy három éve, internet viszont 2 hete nincs. Szerelő barátom közölte, hogy ok, de a modemnek semmi baja, azért nincs internet mert túl meleg a nyár, meg túl hideg a tél. Tessék? Ismét közölnöm kellett, hogy nyár is meg tél is volt már mióta a házban élünk, úgyhogy ha tán a modemmel foglalkoznánk. Kicserélte a modemet, egy másik rosszra, de mivel épp leállt a szolgáltató rendszere, ez nem derült ki, csak amikor már elmentek. Kezdtük előröl.

Ültem a házban és vártam az embert. Valamiért azt gondoltam, hogy nem azok az emberek fognak jönni, akik lerakták a padlót, mivel az már kiderült, hogy olyat nem tudnak csinálni. Tehát csak ültem és vártam, az idő telt. Elmúlt fél négy, és az emberek sehol, vártam, vártam, de eljött az a pont, hogy muszáj volt elindulnom a suliba a lányokért. Kiléptem az ajtón, még a sarokig sem értem el, amikor is szembe jött két nagydarab ember, munkásruhában, fejbúbig tele tetoválásokkal, na gondoltam ezek lesznek a padló javító szakemberek. Igazam is lett, visszafordultam, megmutattam, hogy hol a hiba. Látták. Zuram közben hazaszáguldott, én meg el az iskolába. Zuram leegyeztette, hogy mikor jönnek megcsinálni a padlót, és hogy reggel 8-ra jöjjenek.

Eljött a nagy nap, elmúlt 8 óra, az emberek nem jöttek. Zuram elszáguldott a melóba, én meg vártam, hogy odaérjenek és megjavítsák a padlót. A lányoknak aznap pont suliszünet volt, így hárman vártuk a csodát. Egy olyan 40 perces késéssel meg is érkeztek a jó munkásemberek, bepakolták a motyót és szó nélkül nekiálltak a munkának. Nagyobbik egy darabig bámulta őket, majd a végén összefoglalta amit látott: nem gondoltam volna, hogy akik jönnek azokon ennyi tetoválás lesz. Megbeszéltük, hogy ez semmit nem jelent, mindenki annyit tetováltat amennyi jól esik. Arról, hogy ezek szélsőjobbos tetkók voltak, nem beszélgettünk, és ennek semmi köze a munkájukhoz. Délután négyre végeztek is, volt nagy por meg kosz, de szépen feltakarítottak maguk után, összeszedték a szemetet, és úgy tűnt, hogy tényleg minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy rendbe tegyék amit elsőre nem sikerült jól megcsinálni, mert kiderült, hogy mindent ők csináltak a házon. Kérdezgették is tőlem, hogy mindennel meg vagyok-e elégedve, mert ugye milyen szép, és jó minden. Annyira nem beszélek németül, hogy elmeséljem a WC történetét, és amúgy is Zuram megoldotta a problémát, így mondtam, hogy minden rendben, szeretjük a házat. Mikor elmentek még elmagyarázták, hogy hova szabad lépni meg hova nem, és ahol most még púp van, az el fog múlni mert kisimul.

Ez már pár hónapja történt és fogalmazzunk úgy, hogy a helyzet sokkal jobb lett, púpok azért vannak még, csak máshol és kisebbek. Nem annyira látványos, de megbeszéltük a Zurammal, hogy ebbe már nem kötünk bele, mert egyszerűen ez a maximum amit ki tudtak hozni a dologból.

A következő probléma a fürdőszobában adódott, a dugó fel-le emelő szerkezet (fogalmam sincs hogy hívják) nem működött. Egyik nap hiába tekertem a tekerőt a dugó meg sem mozdult. Ki lehetett szedni kézzel, és mivel ahhoz, hogy a szerkezethez jussunk ki kellett volna bontani a burkolatból a kádat, inkább nem értékeltük olyan nagy problémának a dolgot. Ki lehet az húzni kézzel, nincs azzal semmi gond. Eltelt vagy másfél hónap amikor is nagyobbik közölte velem, hogy most már jó a dugó, használhatjuk. Megmondom őszintén nem hittem, hogy magától megjavult, így ki sem próbáltam, húzgáltam tovább ki a kis kezemmel, de nagyobbik két nap után nyomatékosan közölte,  hogy ő már mondta, hogy jó. Jó, mondta. Tény. De megkérdeztem tőle, hogy ugyan mitől javult meg? Ekkor elmesélte, hogy van a dugón egy csavar és ő azzal kísérletezett, tekergette, csavargatta, hogy mikor milyen magasra emelkedik a dugó, de most már tudja, hogy működik, rájött, és visszacsavarta oda ahol volt. Használjuk nyugodtan. Rendes gyerek, miután többször is méltatlankodtam, hogy nem jó a dugó az ő jelenlétében is, egy szót nem szólt, addig amíg ő be nem fejezte a megfigyelését.

Egész télen nem volt gond a fűtéssel, dacára annak, hogy úgy emlékeztem, hogy tavaly tavasszal majd megfagytam, és ettől komolyan tartottam is, nem volt semmi ilyesmi. Kellemes meleg volt, és nem fagytam meg, de eljött március elseje, és leállt a fűtés. Kint még fagyott, de a mi radiátoraink nem akartak melegedni, éjszaka sem. Az egész házban, ha elzártuk az összes radiátort, akkor ha egyet kinyitottunk az langyosodott. A gyerekszoba mellett döntöttünk, hogy a gyerekek ne fázzanak meg. Zuram napközben dolgozott, lányok a jó meleg suliban, csak én ültem beöltözve a házban és most tényleg majd megfagytam. Egész  nap ittam a forró teát és tekergettem a radiátorokat, hátha. De nem. Eltelt jó pár nap, mire a Zuramat meg tudtam győzni arról, hogy ez nem normális így, ő győzködött, hogy de, mert Németországban ilyen a távfűtés, és ő tavaly is fázott. Mondtam, hogy az, hogy ő tavaly fázott, az nem érv, mert már akkor is lehetett valami gond. Szerinte azonban semmi gond, a távfűtési szezonnak vége. Mivel tényleg nagyon fáztam, ezért tovább győzködtem, megkérdeztem mást is, aki elmondta, hogy náluk van rendesen fűtés, és éjszakára le kell tekerni a radiátorokat, mert annyira meleg van. Ha! Tudtam én! Zuram nagy nehezen írt egy levelet a tulajnak, hogy ez normális-e így, vagy sem, aki azt válaszolta, hogy fogalma sincs, de telefonálni fog az ember, hogy mikor jön ki, ugyanaz, aki a padlót csinálta. Ajjaj. 1 hétig nem telefonált, de mi vártunk türelmesen, ha kint sütött a nap, a nagy ablakoknak köszönhetően, nem fagytam meg, csak fáztam.

Addig amíg vártunk a telefonra, addig sem tétlenkedtünk. Kísérleteztem, hogy melyik radiátor, hogy, jegyzeteket készítettem, hogy ha az egyiket elzárom, mennyire melegszik a többi, szépen szisztematikusan végigmentem az egész házon. Eredmény semmi, mert ettől ugye a fűtés nem javult meg. Kint az előtérben van a fűtésrendszer központja, benne csapok, meg mérő, meg jó meleg csövek. Próbáltam én tekergetni, meg kinyitni, meg elzárni, de annyira meg voltak szorulva, hogy nem mertem feszegetni. Zuram is tanulmányozta a rendszert, de feszegetni ő sem akarta, nehogy nagyobb baj legyen. Azután már annyira felhúzta magát,  hogy mégis kinyitotta az egyik csapot, ás láss csodát a radiátorok elkezdtek duruzsolni, majd melegedni. 10 perc múlva kellemes meleg volt az egész házban. Másnap telefonált az ember is, de addigra már jó volt minden. Tehát az, hogy a Zuram tavaly fázott egész tavasszal, na az nem volt normális, de legalább már ezt is tudjuk.

Egy év elegendő idő arra, hogy megismerjük a ház működését, nekem is kellett hozzá vagy 8 hónap, hogy rájöjjek, hogy működik rendesen a főzőlap, de sikerült.