Meglepetés

Tényleg, de tényleg nem azért, hogy még mindig a születésnapom legyen a téma, de olyan meglepetés ért, amire igazán nem számítottam. A Zuram szervezett  nekem egy meglepetés partit. Soha nem vágytam ilyesmire, sőt azt gondoltam, hogy ez nem túl jó ötlet, mert engem biztos a frász törne ki, ha ott állna egy csomó ember a házban és amikor belépek az ajtón, azt kiabálnák, hogy meglepetés! Nem így történt, nem tört ki a frász, meg a nyavalya sem, de kezdem az elején.

Már éppen kezdtem kicsit lehangolt lenni, itt a szülinapom, és az első alkalom, hogy a család messze van. Nem vagyok már gyerek, de igen erősen kötődöm hozzájuk, szóval bevallom most először honvágyam támadt. Nem olyan leküzdhetetlen, erős, csak olyan egy estét de jó lenne… eltölteni otthon. Ezt persze nem vallottam volna be, mert nem. A Zuram azonban jobban ismer mindenkinél, és már előre sejtette, hogy így lesz.

A szülinapom pont a hét közepére esett, felköszöntöttek, kaptam szép ajándékot, elmentünk egy étterembe vacsorázni, a lányok is a Zuram is a kedvemben járt. Az feltűnt, hogy a Zuram a lányokkal már napok óta a hátam mögött sugdolózik, és ha rákérdeztem mindig valami bénaságot mondott, de nem kérdőjeleztem meg. Gyanús volt, de azt mondta, hogy este az étteremben majd mindent elárul. Eljött a nagy pillanat, a lányok az étterem melletti játszótéren játszottak, a Zuram megfogta a kezem, a szemembe nézett és azt mondta: én nem tudok, olyan szép és finom tortát sütni amilyet te, de annyit meg tudtam tenni, hogy bejelentettelek fodrászhoz. Mosolyogtam, de nem értettem, őszintén szólva mindenre számítottam csak erre nem. Nem értettem, hogy mi olyan nagy dolog egy fodrászkodásban, amikor szülinap nélkül is el szoktam menni. Azért mondtam, hogy nagyon kedves, és figyelmes és igazán örülök.

Réges-régen, amikor nagyobbikat vártuk, és nekem a terhesség 21. hetében kórházba kellett vonulnom, hogy ne legyen baj, (szigorúan fekvésre voltam ítélve), akkor a Zuram megszervezte, lebeszélte az orvossal, hogy kicsempész a kórházból, elvisz fodrászhoz, kozmetikushoz, hogy jobban érezzem magam, akkor az volt a legfantasztikusabb születésnapi ajándékom. Annyira kedves és figyelmes volt, hogy bőgtem, naná, már hetek óta ágyhoz voltam kötve. Na, de most tudtommal se gyerek, se kórház, de legyen, megyek fodrászhoz.

A Zuram azt is közölte, hogy minden házimunkát úgy időzítsek, hogy szombat-vasárnap nem lesz időm semmire. Főznöm sem kell majd, semmi dolgom nem lesz. Ebből gondoltam, hogy a hétvégére szervez valamit, de rettentően ködösített, hogy ki akar mozdulni, meg most van a Sommerfest, oda is ki kell nézni, a gyerekeknek megígértük, hogy elmegyünk bowlingozni, magyarán mondva tuti nem leszünk itthon. Jó, rendben, nem leszünk.

A hét közepén elkapta a lányokat, és erélyesebben megkérte őket, hogy pakoljanak össze a szobájukban, mert ez a kupi kibírhatatlan. Véleményem szerint, nem volt az olyan vészes, jó hát lehetett pakolni, egy gyerekszobában mindig lehet, pláne a mi gyerekeink szobájában, de máskor ez a Zuramat egyáltalán nem érdekli, én szoktam pattogni. Péntekre még a fiókjaikban is összepakoltak, kisebbik újra hajtogatta a szekrényében lévő ruhákat is. Biztos másik dimenzióba kerültem, más nem történhetett. Én is mindent kimostam péntekre, ki is vasaltam, mire a Zuram hazaért épp elraktam a vasalódeszkát, és a vasalót, de a ruhákat még nem. Hazaért, és vadul nekikezdett pakolni, persze néhány dologról fogalma sem volt, hogy hol tartjuk, de hirtelen minden zavarta. Ki is keltem magamból, hogy hagyja már abba, de azért csak elpakolta a ruhákat, majd elindultunk a fodrászhoz.

Mondta, hogy az lesz, amit én szeretnék, nézelődjek nyugodtan, mert mindig panaszkodni szoktam, hogy sose jutok be a városba. Mondtam, hogy nem ezt szoktam panaszolni, hanem azt, hogy ő egy idő után picinykét hisztikézik azon, hogy menjünk mán haza, mert fáradt, meg fáj a lába, meg mittomén mi, most akkor ne legyen ilyen. Letette a nagyesküt, nem lesz.

Közben a barátnőm írt Viberen, gondoltam, hogy na ő is jókor talál meg, most nem tudok válaszolni. Gondoltam, hogy ha ő írogat nekem, akkor feleslegesen gyanakszom bármilyen meglepetésre, mivel ő lenne az egyik fő cinkos.

Bementünk a Galeriába, ott van a fodrász és nézelődtünk is egy kicsit. A legjobb az volt, hogy amikor elérkezett a fodrász ideje, akkor közölte, hogy áááá ha nem akarom nem kell ide jönni, akkor mehetünk másik fodrászhoz is. Nem értettem, hogy most akkor mi van, de mondtam, hogy nekem pont jó lesz ez a fodrászat is, tök mindegy, mert úgyse tudom normálisan elmagyarázni, hogy mit szeretnék, és a múltkori néninek annyira remegett a keze, hogy annál félelmetesebb már nem lehet. Ide nem kell bejelentkezni, az átlag várakozási idő fél óra, de most nem volt senki, így szinte azonnal sorba kerültem, egy fiatal csajszi lenyírta a hajam, azután megszárítottam magamnak. Itt ez bevett dolog, hogy mindenki magának szárítja a haját, és úgy sokkal olcsóbb. Nekem ez volt az első, de megoldottam. A rövid hajammal nincs túl sok variálási lehetőség. Gyorsan végeztünk, és mondtam, hogy de én még ennék egy fagyit. Gondoltam beülünk az egyik cukrászdába és kérünk valami csodát. Ehhez képest a Zuram beállt a sorba, így kértem két gombócot, és sétáltunk tovább.

Mondtam, hogy üljünk akkor le egy kicsit legalább, ne rohanjon  már haza. Közölte, hogy fáj a lába, nem akar sétálgatni, induljunk már el. Ennyi! Kezdődik a szokásos hisztike, de mivel nehezen viselem a nyűgösködést így megadóan bólintottam, menjünk. Elkezdtünk sétálni, majd csörgött a telefonja, az egyik kollégája volt, hogy nézzen meg valami e-mailt. Mondta, hogy nincs az irodában, de mindjárt otthon lesz és megnézi. Ezután megfogta a kezem, és végigvonszolt a sétáló utcán, a parkoló házig, olyan tempót diktált, hogy már lihegtem, de hát értem én, ha fáj a lába, fáj a lába. Nem kis táv amit mentünk, de nem tudtam elnyalni két gömb fagyit a kocsiig. Ez azért már nagyon gyanús volt, gondoltam, hogy áthívta a kollégáját a családdal együtt (mivel összejárunk) és buli lesz nekem.

El is kezdtem célozgatni, de a Zuram nem vette a lapot. Semmit nem mondott, vagy ha igen, akkor is inkább ne szólalt volna meg. Hazaértünk, és láttam a kolléga autóját a parkolóban. Ha, tudtam én! Lebukott! Bent vár az ismerős család, bulizunk egyet. De jó, gondolatban fel is készültem, legalább nem fogok bőgni.

Beléptünk az ajtón, de az előszoba ajtó csukva volt. Már ez is gyanús, mert az az ajtó általában nyitva van, és bentről olyanokat hallottam, hogy: psssszt. Mondtam a Zuramnak menjen előre, mert lebukott, de végül megadtam magam, és beléptem. Erre nem számítottam. Nem csak egy család volt, hanem kisebb tömeg fogadott. Talpig hatódtam, és naná, hogy kicsordultak az örömkönnyek. Ott volt a barátnőm, az anyukája és a kislánya, kisebbik barátnője és a szülei, meg a kistestvére, az a magyar pár a kisfiukkal, akikkel elsőként ismerkedtünk össze itt Wolfsburgban, és azóta is jóban vagyunk, és persze az indiai család, akikkel szintén nagyon szoros a kapcsolat. Mindenki megtanulta magyarul, hogy boldog születésnapot, és mindenki magyarul köszöntött. Annyira kedvesek voltak!

Amíg mi fodrásznál voltunk, addig a lányok beengedték őket. Elővették a kerti asztalt, megterítettek, feldíszítették a házat, mindenfelé lufik lógtak, meg szerpentin. A grill már melegedett, volt egy csomó enni-, és innivaló. A barátnőm anyukája még tortát is sütött nekem. Utólag kiderült, hogy kisebbik magához ragadta a vezető szerepet, és mindenkinek kiosztotta a feladatát. Mindent tudott, hogy hol van, és ezért mindenkit utasítgatott is.

A társaság összetétele elég vegyes volt. Magyar, indiai, orosz. A beszélgetés angolul, és németül folyt na meg persze előkerültek az ismert orosz szavak és kifejezések is. Az oroszok rendkívül értékelték ezt, és jókat nevettünk. Közben sültek a husik, a zöldségek, a gyerekek játszottak. A meglepetés partin kívül még ajándékokat is kaptam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fog esni, hogy én vagyok a középpontban, és mindenki engem ünnepel. A parti nagyon jól sikerült. A lányaim még életükben nem tudtak ennyi ideig egy titkot megőrizni, pláne kisebbik, de most nemhogy megőrizték, de még el is terelték a figyelmem.

Most volt alkalom elbeszélgetni kicsit kisebbik barátnőjének szüleivel is, akik Kijevből érkeztek 20 évvel ezelőtt. Az ő történetük is elég érdekes. Apuka egyébként német származású, de a Szovjetunióban nem igazán volt lehetőség a hagyományok ápolására, így sokkal inkább orosz, mint német. A jelen ukrán-orosz politikai helyzetben teljes mértékben az orosz állásponttal ért egyet. Arra a kérdésre, hogy mégis minek vallja magát, orosznak, ukránnak, vagy németnek, azt válaszolta, hogy ő egy európai orosz. Wolfsburgban 152 nemzetiség él, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek érdekes háttere, háttértörténete van.

Menet közben apránként kiderültek a részletek. Már hetek óta terveztek, szerveztek a hátam mögött. Minden a szemem előtt zajlott, és mégis vak voltam. Még az sem tűnt fel, hogy a némettanárom, akit a lányok beavattak, azt adta fel házi feladatnak, hogy arról írjak, hogy mivel lepett meg a család. Mindenki benne volt. Nagyon precízek voltak, volt aki a húst és az innivalót rejtegette, más a zöldségeket darabolta, fűszerezte. Két időpont is volt, de kisebbik mindig kapott egy meghívót valamilyen szülinapi zsúrra, így halasztgatni kényszerültek. Utólag azért sok dolgot megértek, például azt is, hogy miért kapott a Zuram majdnem infarktust, amikor kisebbik beállított egy-egy szülinapi zsúr meghívóval. Az utóbbi két hétben öt ilyet is kapott. A barátnőm sem véletlen írogatott délután, simán elterelte a figyelmemet. Elmesélték, hogy mennyire izgult mindenki. Viktorék látogatásának hála a feszültséget tudtuk oldani pálinkával és nagyon finom magyar borokkal. Köszi!

Tavaly nyáron még nem hittem volna, hogy ez megtörténhet, nem az, hogy öregszem, hanem, hogy ilyen hamar kialakul egy jó kis társaság.

A szülinapozásnak még nincs vége, nálunk mindenki nyári. Most jön a lányok első wolfsburgi szülinapja. Tavaly is itt voltak már a szülinapjukon, de akkor még nem volt kinek bulit szervezni, most már sok barátjuk van, így a szervezkedés már elkezdődött.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Parti

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Alalkul

 

Reklámok