Év vége a suliban

Június 27-én vége lett a tanévnek. Nagyobbik és kisebbik is sikeresen vette az akadályokat, igazán nem mondhatok semmi rosszat, hisz az év elején kitűzött célokat mindketten teljesítették, már félévkor. Volt némi nehezítés, és igazából ezekkel a problémákkal nem is nagyon tudok mit kezdeni.

Az egyik tanárnőről kiderült, hogy kisbabát vár, ami egy örömteli esemény leszámítva azt az apróságot, hogy ez kihatással lehetett nagyobbik év végi jegyére. Ez a tanárnő a történelemtanár és nem viselte olyan jól az áldott állapotot, mint remélte, így egy laza másfél hónapot hiányzott év végén. Ez ugyebár nem is lenne akkora probléma, ha tudták volna helyettesíteni, de ez nem, vagy csak részben jött össze, de inkább nem, így nagyobbik minden lehetősége füstbe ment arra vonatkozólag, hogy kijavítson egy dolgozat jegyet. Ezt a dolgozatot a francia forradalomból írták, mit mondhatnék, van egy töri tanári diplomám, de számomra mindig ez volt a mumus, nem szerettem, így még csak nem is kárhoztattam a gyereket miatta. Annyira nem szerettem a témát, hogy államvizsgára ez volt az első tétel amit megtanultam, mert biztos voltam benne, hogy ezt fogom húzni. Nem így volt, mert a Magyarország története a két világháború között című tételt sikerült megnyernem. Ez volt a második amit megtanultam, Mumus 2.  Visszatérve nagyobbikhoz, mivel egy évben jó, ha két dolgozatot írnak, így nemigen van lehetőség dolgozatot javítani pláne, ha tanár sincs. A jegye nem lett rossz így sem, csak épp szeretett volna jobbat. A tanárhiány sajnos elég jellemző, ha valaki kiesik év közben, akkor a helyettesítést sokszor nem szaktanár végzi, csupán valaki bemegy az osztályba, és vigyáz a gyerekekre. Ha az óra nap kezdetén, vagy végén van, akkor egésze egyszerűen elmaradnak az adott órák.

Ehhez hozzá jön még, hogy nagyobbik a testnevelés jegyével sem volt elégedett. Odament a tanárához, hogy megbeszélje, mit változtasson, hogyan tudna javítani, mire a tanár válaszként szépen körülírva közölte vele, hogy kár erőlködni, ő nem olyan sportos alkat. Tény, nem az. Tény, hogy 4 évesen már síelt, hetente minimum háromszor vitorlázik, de azzal sem lehet vitatkozni, hogy utál futni, valamint fél átfordulni a gyűrűn. A testnevelés tananyagban viszont nem szerepel sem a síelés, sem a vitorlázás. A tanár pedig csak a követelmények alapján tud osztályozni, megértem, a válaszát azonban nem, legalább biztathatta volna a gyereket, de nem. Itthon megbeszéltük, hogy amíg rendszeresen edz, addig pont jó az a testnevelés jegy ami van, és a tanár válasza nem őt, hanem a tanárt minősíti. Kérdeztük, hogy véleménye szerint beszéljünk-e a tanárral, de szerinte felesleges, a jegyén úgyse változtatna, nem lehet mindenből a legjobb, inkább vitorlázik és kész. Ehhez képest év végén mégis a jobb jegyet kapta tesiből, amin nagyobbik finoman szólva is meg volt lepődve, mert továbbra sem fut jobban, és még mindig nem tud átfordulni a gyűrűn, mert fél. A hullámvasúton nem fél, az átfordulhat akár többször is.

Év végén még egy okból elmaradt elég sok óra, ez az ok pedig az időjárás. Hőségriadó esetén ugyanis egyszerűen hazaküldik a gyerekeket a suliból, vagy aki akar bent is maradhat. Tanítás nincs, csak felügyelet és játék. Ezeknek a Hitzefrei-oknak a lányok eléggé örültek, mert tényleg elég meglepő az idei időjárás. Volt olyan, hogy kisebbik bent maradt a suliban játszani, amit nagyon élveztek, mert összesen négyen maradtak bent. Gondolom a tanár is élvezte, aki miattuk nem mehetett haza.

Kisebbik elég könnyedén vette a gimnázium első évét. Nem lehet panaszunk, mert mindkét gyerek teljesen önállóan tanul, készülnek fel a dolgozatra, szervezik össze a csapatot, ha csoportmunkáról van szó, sőt németből lelkesen kérik a tanárt, hogy csinálhassanak könyvbemutatót. Ez utóbbi arról szól, hogy egy általuk választott és kiolvasott könyvet bemutatnak az osztály előtt, ehhez plakátot készítenek. Nagyobbik rengeteget olvas, szerencsére magyarul is, amint teljesítette az Antolinon számukra előírt olvasási mennyiséget, rögtön hozzákezdett Rejtőt olvasni, és azóta is nagy rajongó. Kisebbik nehezebb ügy, ami az olvasást illeti, de ha valamire rákattan, akkor azt teljes erőbevetéssel éjjel-nappal olvassa, csak azt a valamit nehéz megtalálni. Most talán újra nekifut a Harry Potternek hátha, majd meglátjuk. Én biztatom, mert nagyobbik is rém nehezen olvasta ki az első kötetet, de a másodikat már nem bírta letenni. Fontos lenne, mert Antolinban rengeteg pontot jelentene. Azt meg nem engedem meg, hogy a nővére töltse ki kisebbik helyett a tesztet az Antolinban, hiába csinálják így azon osztálytársai, akik szintén idősebb testvérrel rendelkeznek.

A tanév vége felé mindig kicsit nagyobb a hajtás, több a program, mindig akad plusz tennivaló. Az iskolában az utolsó héten azonban már a fű sem nő, tanulni meg aztán végképp nem tanulnak semmit, pontosan ezért az utolsó hét már “Projektwoche”  a suliban. A tanulók több extra program közül választhatnak, és egész héten azzal foglalatoskodnak. Nagyobbik a horgolást választotta, így egész héten horgolt. Lehetett volna még választani kirándulást, biciklizést, fizikát is, de neki a horgolás tetszett. Legnagyobb meglepetésemre kisebbik viszont a fizikát választotta, pedig erősen versenyben volt a biciklizés is. Apropó bicikli, a km gyűjtést az ő osztályuk nyerte meg, erről korábban írtam, hogy miért, meg hogy. A program olyan sikeres volt, hogy most már a családtagok is részt vehetnek a km gyűjtésben, így kisebbik engem is benevezett a programba, tehát újra biciklizhetek, amennyit csak bírok, még szép zöld szalagot is kaptunk, amit rá kell kötni a biciklire.

Tehát kisebbik a fizikát választotta, mint kiderült azért, mert a barátnője is azt választotta, mivel tésztából kellett hidat építeniük. Ez a feladat mindkettőjüket érdekelte, nem kis részben azért mert együtt kellett dolgozniuk. A konkrét építés előtt kisebbik és apukája sokat beszélgettek hidakról, építésről, statikáról, mit miért, hogyan, majd kisebbik készített egy tervet. Ezt a tervet azonban nem tudta megvalósítani, mivel az adott szabályrendszernek nem felelt meg, így egy új tervet készített. Vettünk pár zacskó tésztát, szétnéztünk itthon milyen készlet van elfekvőben, vettünk a ragasztópisztolyba három kg ragasztót, és indulhatott a munka.

Két fős csapatok versenyeztek egymással, természetesen a fiúk szerint a lányoknak egyáltalán de semmi, de semmi esélyük nincs. A lányok két napig dolgoztak a hídon, terv szerint haladtak, minden szabályt betartottak, és még arra is volt idejük, hogy építményüket némi csillámmal dekorálják, ráírják a nevüket, majd jöhetett még némi csillám. Eljött a nagy nap, a fiúk hídja már előző nap megroppant a próba mérés alatt, de korrigálták a hibát és ők is részt vehettek a megmérettetésen.

Kisebbik nagyon izgult, de egész magabiztosan több kg-val nyerték a terheléses versenyt. A hidakra súlyokat pakoltak, és nézték, hogy melyik hány kg alatt roppan össze. Jutalmul egy kinder tojást kaptak ajándékba, illetve kettőt, minden csapattag egyet. Elmondhatatlanul boldogok voltak, majd el is szomorodtak, hogy jövőre nem lesz ilyen, mert a tanárnő arra gondolt, hogy nagyobbak fognak jelentkezni és komolyabban fogják venni a dolgot. Pedig kisebbik és barátnője elég komolyan vették, és tényleg megdolgoztak azzal híddal, csillámok meg minden. A blog facebook oldalán fent is van a videó a mérésről, akit érdekel ott megnézheti, sajnos ide videót nem tudok beilleszteni.

A bizonyítványokat megkapták az utolsó napon, ahogy kell, és alig voltunk itthon, már kezdődhetett is az idei nagy nyári kalandunk.

A bizonyítványban, nagyobbik testnevelés jegyét leszámítva nem volt meglepetés, már minden jegyüket tudták. Ezt a tanárok mindig megmondják előre, legalábbis a legtöbb tanár megmondja előre, de természetesen úgy, hogy az osztálytársak ne tudják, ugyanis azt tilos. Egymás közt elmondhatják, ha akarják, de a tanár a többiek előtt nem  mondhatja meg, hogy ki milyen jegyet kapott. Dolgozatnál is csak annyit szoktak mondani, hogy hány 1-es, 2-es stb. lett. Meg a legjobb dolgozatokat az érintettek általában később kapják meg, mivel azt az iskola igazgatónője is alá kell írja. Az év végi, vagy a fél évi jegyek közlése úgy történik, hogy a diákok felállnak a teremben, majd hátat fordítanak a tanárnak, a tanár egyesével szólítja a gyerekeket, majd a szólított megfordul, és a tanár a kezén mutatja, hogy hányast fog kapni, ha még bizonytalan a jegy, azt is jelzi. Ezt megelőzően, még az év vége előtt nagyjából másfél hónappal,  a tanárok mindenkivel személyesen közlik, hogy nagyjából mire számíthat, és azt is, hogy miért, mondjuk hogy milyen volt az órai munka, mennyit számítanak a dolgozatok stb.

Azt nem mondom, hogy nem szoktak a lányok izgulni, mert szoktak, különösen a szóbeli megmérettetés idegen számukra. Nyelvből azonban minden év végén van vizsga, írásbeli és szóbeli is, egy mini nyelvvizsgát modelleznek le, hogy felkészüljenek majd az igazira. Mivel egyébként nem szoktak szóban felelni, csak kiselőadásokat tartani, így a szóbeli vizsga elég nagy mumus, különösen, hogy párban kell dolgozni. Nagyobbiknak idén év végén spanyolból kellett vizsgázni. Az írásbelije majdnem hibátlan lett, fél ponton múlt, de a szóbelije nem sikerült olyan jól. A tanárnő nagyon rendes volt, mert a vizsga után el is beszélgetett nagyobbikkal, hogy tudja, hogy ennél sokkal jobban megy neki a spanyol, és azt is tudja, hogy az izgulás miatt nem ment annyira jól a szóbeli. Szerencsére nagyobbik eléggé motivált, és mindenképpen nagyon jól szeretne beszélni spanyolul és angolul is. Minden nyaralásunk alkalmával meggyőződik arról, hogy nem jár rosszul, ha több nyelven is beszél. Erre idén is ráerősítettünk.

Pár nappal a bizonyítvány osztás után neki is vágtunk a nagyvilágnak.