Kieler Woche

Másnap reggel megbeszéltük, hogy akkor majd Kielben reggelizünk valamit, ha már a zsemléket nem tudom megsütni. Összeszedtük magunkat és elindultunk, semmi forgalom nem volt, így hamar be is értünk.

Kerestünk parkolási lehetőséget, mivel délutánra tervezték lezárni az utcákat, még viszonylag szabadon lehetett mozogni. Itt is mindenféle óriás zsákok voltak lepakolva, ezekkel zárják le az utakat,  hogy nehogy valaki autóval be tudjon hajtani a tömegbe. Wolfsburgban is ugyan ez volt, amikor a Tag der Niedersachsen rendezvényei zajlottak. A két rendezvény egyébként több ponton is hasonlított.

Egy parkolóházban álltunk meg, ahol 50 perc mindössze 1,5 EUR-ba került, de mivel fogalmunk sem volt milyen lehetőségek vannak még ez maradt. Amikor sétáltunk ki a parkolóházból, a portás bácsi épp egy cetlit ragasztott az ajtóra, és kedvesen megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Mondtuk, hogy hát mi a Kieler Wochét szeretnénk látni, mire mondta, hogy az jó, de a városban több helyszínen zajlanak az események, és elkezdte magyarázni, hogy merre induljunk el. Majd megkérte a Zuramat, hogy segítsen már felragasztani a cetlit, mert ő sérült, és nem megy olyan egyszerűen. Természetesen segített a Zuram a bácsinak, majd a bácsi visszahívta az épületbe, hogy neki van a rendezvényről térképe, nagyon szívesen ad egyet, és megmutatja, hogy mi merre van. Nagyon kedves volt tőle, így azért már könnyebben boldogultunk.

Egy perc múlva már el is értük az egyik helyszínt, de mivel csak délután kettőkor kezdődött a rendezvény, így ráértünk. Szerencsére rögtön belebotlottunk egy nintendos kipakolásba, ahol a gyerekek kipróbálhattak mindenféle játékot. Ők nem várták meg a délutánt. A lányoknak nem kellett kétszer mondani, hogy menjenek. A legnagyobb szerencse mégis az volt, hogy pont itt állt egy coffee bike, ahol tapasztalataink szerint egész normális kávét adnak. Ki is próbáltuk gyorsan, amíg a lányok játszottak. Kicsi a világ, de éppen magyarok ültek le mellénk az asztalhoz, szintén örülve a normális kávénak, és kicsit beszélgettünk. Ők az egyik óriási nyaralós hajóról szálltak le, nem volt szerencséjük, mert két napig olyan rossz idő volt a tengeren, hogy még a teraszra sem tudtak kimenni. Kielben akkor egyébként még éppen kellemes volt az idő, hol kellett kardigán, hol nem, de azért várható volt egy eső.

Megittuk a kávét és elindultunk megnézni, hogy mi van még. A Kiel focicsapata is ki volt pakolva, nagy sátorral, meg minden, és tekintve hogy a Wolfsburg épp a Kiel ellen játszott relegációt nem is oly régen, és a meccs a Wolfsburg javára dőlt el, így a Zuram csak azért is elsétált a sátor előtt miközben annyit mondott, hogy: bebebeee. Nem mintha a VFL olyan fantasztikus teljesítményt nyújtott volna az elmúlt évben, sőt, de ez nem lényeg.

Találtunk még My Little Pony sátrat, ami nagyon érdekes lehetett volna, ha 5 évvel korábban érkezünk. Akkor a Zuram is pont úgy nézett volna ki, mint a legtöbb lányos apuka a sátor körül, kezükre rózsaszín pónis lufi kötve, nyakukban pónivá sminkelt lányka, kézen fogva egy kicsivel nagyobb lánygyermek, és minden kislány a kezében szorongatott valami póniszerűt, és/vagy sminktáskát. A Zuram azért megkönnyebbülten sóhajtott, hogy azért, de jó, hogy ezen már túl vagyunk.

Mentünk tovább le a tengerpartra, közben láttunk több színpadot is, de még fellépők nem voltak. A lányok elindították a napot egy palacsintával, majd sétáltunk tovább, hogy megnézzük a kiállítókat. Nagyjából két km-en keresztül a következőt láthattuk: bratwurst, schmalzkuchen, valamiféle szendvics, halas, sörös, koktélos, palacsintás, édességes, bratwurst, grillhús, füstölt hal, szendvics, sörös, boros, halas, palacsintás, bratwurst, schmalzkuchen, sörös, halas, bratwurst, az etetők és itatók sorrendjét csak egy kis bazár törte meg. Két km-n keresztül, majd vissza. A Zuram azért számított arra, hogy lesz valami olyan is ami a vitorlázáshoz kapcsolódik, még akkor is, ha tudta, hogy a vitorlás rendezvények nem itt vannak, hanem az olimpiai kikötőben. Azért voltak kiállítók is, mint például a katonaság, gondolom toboroztak, kicsit mókás volt, hogy a katonákra biztonsági őrök vigyáztak, de ennek is biztos megvolt az oka.

Az egyik helyen bort és pezsgőt kínálgattak és a bácsi oda is jött hozzám, hogy nem-e kóstolnám meg. Most miért én? Komolyan, még délelőtt volt, nem hiszem hogy úgy nézek ki mintha reggel pezsgővel indítanám a napot, de a Zuram szerint volna min gondolkodnom, mert Edináéktól is olyan névre szóló lego figurát kaptam ajándékba, aminek pohár van a kezében. Nem gondolkodtam el, de kikérem magamnak.

A sétányon nagyon sokan voltak, és nagyon sokan voltak külföldiek, ez gondolom köszönhető volt annak, hogy az az óriási hajó kikötött.

Ezeken kívül még a Kieli egyetemnek is volt egy sátra, ahova a lányok bementek. Volt néhány program amit a lányok kipróbáltak, például kitöltöttek egy tesztet a szélütés utáni gyógyulás lehetőségeiről. Az, hogy összeraktak egy széttört vázát, amolyan kis régészek gyakorlatként, és megnézték a tenger élővilágát bemutató kiállítást, és a hozzá kapcsolódó környezetvédelmi standot, az ok, de soha nem gondoltam volna, hogy a szélütés foglalkoztatja őket. Aztán kiderült, hogy aki ügyesen töltötte ki a tesztet, az választhatott egy apró ajándékot. Már mindent értettem. Gazdagabbak lettünk nagyon hasznos biszbaszokkal ismét. Amikor bent voltunk a sátorban, akkor leszakadt az ég, de úgy rendesen. De megúsztuk, illetve nem úsztunk. Elsétáltunk a kieli Geomar előtt, ami egy akvárium, aminek egy részét kintről a tengerparti sétányról is meg lehet nézni, na kérem ott voltak fókák, megint láttam fókát, még ha nem is úgy ahogy szerettem volna, de láttam.

A kikötőből folyamatosan indultak a kirándulóhajók, nagyon szép keresztárbocos vitorlások, de egyébként is nagy volt a hajós forgalom. El is nézegettük a vitorlásokat, a Zuram kedvesen egy kiselőadás keretében kettőt össze is hasonlított nekem, és elmagyarázta, hogy a kettő között mi a különbség, hasonlóság, mitől lesz az egyik gyorsabb, mint a másik, és láttunk még valami tipikus holland, ha jól emlékszem holland vitorlást is, aminek különleges volt a svertje, és tényleg, én még azt sem tudtam, hogy az a svertje, azt hittem valami dísz.

Elindultunk visszafelé, megnéztük a nagyszínpadot, ahol Namika volt a sztárfellépő, csak nem akkor,  kisebbik szóvá is tette, hogy miért nem akkor megyünk, de nem kellett elmagyarázni, mert tudta. Mondjuk jobb is, hogy nem akkor mentünk, mert akkorra annyira lehűlt az idő, hogy nagyjából 13 fok volt. A színpad környékén nagy meglepetésünkre volt bratwurstos, sörös, palacsintás, sörös, bratwurstos. Megnéztük a kikötő másik felét is, majd a lányok kérésére visszamentünk a nintendosokhoz, naná, mellette van kávé. De előtte még sétáltunk kicsit a belvárosban, ott is volt színpad, és elég jó swinget játszottak, kicsit meg is álltunk hallgatni őket. Egyébként a kisebb  színpadokon is elkezdődött a műsor, kis színpadokon a helyi tánciskolák fellépői például, nézőként pedig azok szülei, rokonai, de nem akarok rosszindulatú lenni, mert nem sok időt töltöttünk el a színpadok közelében.

Kicsit leültünk és megbeszéltük, hogy mivel a vitorlázással kapcsolatos események nem itt vannak, még átmegyünk az olimpiai kikötőbe szétnézni. Így is tettünk. Mivel az esemény úgy hirdette magát, hogy a legnagyobb vitorlás esemény a világon, így természetesen kíváncsiak voltunk. Igen, még én is.

Gyorsan átértünk. Ne ez már az volt. A Zuram és nagyobbik rögtön egymás mellé álltak, és mindketten csillogó szemekkel figyelték a hajókat, próbálták kitalálni merre vannak a versenyek, tervezgették a jövőt. Mi kisebbikkel követtük őket, kevésbé lelkesen, de kitartóan. Nagyobbik és az apukája mindent átbogarásztak, megnéztek. Én örömmel vettem tudomásul, hogy van bratwurstos, sörös, palacsintás, sült húsos, édességes, bratwurstos, sörös és így tovább. Megbeszéltük, hogy másnap kiérünk a rajtra. Már eléggé eltelt az idő, kimaradt az ebéd, így elindultunk visszafelé Mókusvárosba, hogy kipróbáljuk az előző nap kiszemelt éttermet.

Mókusvárosban is felpezsdült az élet a kikötőben, a hajók és emberek száma feltűnően megnőtt az előző naphoz képest. Mindenfelé vidám vitorlázókat láttunk, a kikötőben csak úgy fértek el a hajók, hogy egymásra voltak kötve, de nem kettő három, hanem öt, hat. A sétányon is rengetegen voltak. Vidám vitorlázók boldogan ültek fel a gyerekeknek szánt forgókra, a forgós meg szerintem örült, hogy végre valaki, előző nap nagyjából senki nem volt.

Voltam már néhány hajós eseményen, még ha nem is a hajón, de kocsival követtem a Zuram kikötőről kikötőre, nem a vízen,  a lányokkal, ahol hasonlóképpen vidám volt a társaság. Közösen foglaltunk szállást, amíg apukák versenyeztek, anyukák a gyerekekkel strandoltak, kirándultak. Jó volt. A Zuram említette is, hogy mennyire hiányzik neki ez az egész. Tudom, tudom, hogy itt ez nem olyan, de ahhoz, hogy itt is ez meglegyen azért közelebb kellene lakni a tengerhez. Talán, egyszer.

Az étteremben az utolsó asztalt foglaltuk el, kicsit késve, de kaptunk enni nagyon finomat, és nagyon normális áron. Idén nem Horvátországba megyünk nyaralni, így bevállaltunk némi halat és természetesen grill husit, na meg sajttal töltött pljeskavicát. Szeretjük. Búcsúzóul Juliskát kaptunk inni, persze csak mi felnőttek, tudom, tudom el kéne gondolkodnom azon a pohár dolgon.

Még sétáltunk egyet Mókusvárosban, és meg kell mondjam nekem sokkal jobban tetszett, mint Kiel. Biztos öregszem, de sokkal jobban szeretem a kis városokat. Egyébként nagyon sok program lesz egész nyáron a városban: KATT Akinek kedve, ideje, lehetősége van  látogasson el bátran a településre.

Visszaérve a szállásra még kártyáztunk egy nagyot a lányokkal. Másnap reggel természetesen lekéstük a rajtot, de azért egy emelvényről a Zuram és nagyobbik végig tudtak nézni egy futamot, majd újra átbogarásztak mindent. A futam közben én és kisebbik szereztünk kávét, és nagy szerencsénkre nyitva volt a palacsintás is. Kisebbikkel beszereztünk mindenkinek egy kis emléket, és a vásárlásért cserébe még egy kis ajándékot is kaptam, egy szemüvegtörlőt. Nem poharat.

Itt volt azért elég sok kiállító, árus aki már tényleg vitorlás cuccokat árult, mutatott be, csak elég drágán, mondjuk nem is akartunk venni semmit. A kikötőben rengeteg hajó volt, és a világ minden tájáról érkeztek versenyzők, láttunk ausztrál, és brazil hajót is, a magyaroknak csak a kisbuszukat láttuk a parkolóban. Egy biztos nagyobbik lelkesedése tovább nőtt, már ha ez még lehetséges. Wolfsburgban pont ezen a hétvégén lett volna az első versenye laserrel, de erről most lemaradt, nem annyira bánta, mert még olyan sokat nem edzett, de ez a rendezvény is csak megerősítette abban, hogy a nyaralásunk után már megy is versenyezni. Ha minden jól megy egy kicsit vitorlázni is tud majd a nyaralás alatt.

Időben elindultunk haza, mert tartottunk a Hamburg környéki forgalomtól, és a carnet átvezetett bennünket a városon, mert az Elbtunnelnél volt egy apró 10 km-s dugó. Kicsit vicces, hogy még a városon keresztülmenni is gyorsabb, mint az elkerülésre szánt utakon.

Hazafelé a kocsiban megbeszéltük, hogy jó volt, jó volt, de legközelebb már inkább akkor jönnénk, ha nagyobbik is hajóba tud szállni. Tudjuk, hogy a programok legjobbjai még ezek után következtek, sajnos mi alig valamit láttunk, de behatárolt idő miatt több nemigen megy.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkinek kellemes nyarat kívánjak. Új bejegyzés, ha jól tippelem nem lesz, augusztusig biztosan nem. Nem olyan sokára megyünk nyaralni, mint amilyen messzire. Ha tudok facebookon, instán biztos be fogok jelentkezni. Tehát mindenkinek legyen olyan szép nyara, amilyet szeretne!

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s