Nyári tábor

Hazaértünk a nyaralásból, és másnap kezdődött is a lányoknak a tábor. Minden évben kapunk különböző füzeteket, tájékoztatókat, hogy milyen programokat szerveznek a gyerekeknek a szünetek idejére. A legtöbb iskolában, mármint Grundschuléban a napközi is szervez gyerekfelvigyázást, de lehet jelentkezni extra programokra is. Ezek a programok, vagy az iskolai felügyelet nem ingyenesek, de nem is kifizethetetlenek. Természetesen az ár függ a programtól is. Mi is befizettük már a lányokat jó néhány kirándulásra. Mindig időben kell jelentkezni, mert a helyek gyorsan betelnek.

Ettől nagyban eltérnek a táborok. Ezeket nem az iskolák szervezik, hanem sportegyesületek, a könyvtár, a város, vagy cégek. A táborok igen széles kínálatot vonultatnak fel, és az áruk sem épp egy iskolai gyerekfelügyelet. Természetesen vannak, ottalvós, és nem ottalvós lehetőségek is, de az ottalvósok nagy része annyit tesz, hogy utazással jár a heti program. Szerveznek nyelvtanulós táborokat például Angliába, vagy épp kirándulósat Magyarországra. A nem ottalvósok pedig általában valamilyen érdeklődési kör köré épülnek fel. Például tánc-, zene-, lovaglós-, csillagász-, kísérletezős-, tudományos-, informatikai tábor. Kínálat van bőven. Ezen táborok árát megkérik rendesen, hisz például a magyarországi 5 napos kirándulás, ha jól emlékszem 1300,- EUR körül mozgott, a nyelvtanulós még ennél is több.

Ilyen táborra eddig még nem neveztük be a lányokat, többek között azért sem, mert egyáltalán nem voltak jók az időpontok, az árról nem is beszélve. Na, de egyszer csak jött haza nagyobbik az iskolából és közölte, hogy van egy tábor, ahová ő mindenképp, de nagyon szeretne menni, ha esetleg megnéznénk és beleegyeznénk, akkor egy nagyon boldog gyerekkel találkozhatnánk minden nap, de tényleg. Hozott is haza szórólapot, és lelkesen mesélte, hogy akik már voltak, azoknak mindenkinek nagyon tetszett. Természetesen egy olyan táborról beszélünk, ami zömében informatikával, programozással, internettel foglalkozik. Kisebbiket ez annyira nem érdekli, de ugye a lányok csomagban járnak, ha az egyik táborba megy, akkor megy a másik is, mert ahogy kisebbik unatkozik egyedül, nem unatkozik úgy senki.

Megnéztük a szórólapot, és a honlapot is, nem találtuk rossznak. Az ár 5 napra fejenként 150 EUR, de nagyobbiknak szerencséje volt, mivel kb. születése óta gyakorolja azt a nézést, amivel az apját le tudja venni a lábáról, és ez most is bevált. A szomorú arccal előadott: megértem, ha nem – kezdetű kiselőadás is remekbe szabottan sikerült. Kisebbik közölte, hogy ő is szívesen menne, mert ő is azt hallotta, hogy ez jó volt. Ez a Kidscraft immár harmadszor került megrendezésre. Gondoltuk is, hogy van már rutin, megy majd simán a szervezés.

Elküldtük az e-mailt a jelentkezéssel, nagyon gyorsan, hogy legyen hely, mert mindössze 150 gyerek vehetett részt a programban, és olyan nagy a túljelentkezés, hogy azt mi el se tudjuk képzelni. Nagyobbik izgult rendesen, hogy sikerül-e bejutni, vagy sem. Megkaptuk a válasz email-t, hogy nyertünk, mindkét gyerek bekerült a programba, elküldték a bankszámlaszámot, hogy hová kell utalni a pénzt. Ahhoz képest, hogy egyébként egy nagyon modern informatikával foglalkozó táborról beszélünk, egy e-mail címről nem lehetett, csak egy gyereket bejelenteni. Biztos elképzelhetetlen az a családmodell, hogy valahol több gyerek is van, és mindkettő táborba akar menni. Mindegy, egyik gyerek apa, másik gyerek anya e-mail címéről lett bejelentve. A pénzt  még nem utaltuk el, mondván, hogy a határidőig, amíg el kell utalni, van vagy 6 hét, ráér. Milyen jól tettük, hogy nem utaltunk. Másnap jött egy újabb e-mail, hogy elnézést, de téves válaszokat küldtek ki, még egyáltalán nem biztos, hogy bekerült a gyerek, előbb összesíteni kell a jelentkezőket, úgyhogy ne utaljon senki pénzt.  Itt ezt mondjuk nem értem, hogy mit kell összesíteni, mert eredetileg a jelentkezés sorrendje számít, de jó, legyen. Jó kis informatikai tábor lesz ez!

Na jó, időnk van, vártuk a következő vicces e-mailt. Meg is jött, hogy felvették a gyerekeket, de még ne utaljunk, majd szólnak.

Nézzük, hogy mit kapunk a pénzünkért! Illetve mit kapnak a gyerekek. Egyrészt azt a hihetetlen érzést, hogy bekerültek a 150 nagyszerű kivételes gyerek közé, akik részt vehetnek eme rendezvényen. És tényleg, a gyerekeink teljesen odáig voltak. Azután reggel 8-tól délután 4-ig tartó időszakban, mindenféle programokon vehetnek részt, de erről még nem kaptunk értesítést, de majd fogunk, és akkor ki kell választani, hogy mit is szeretnének csinálni. Egyszer egy nap enni is kapnak valami ebédet, hogy mit arról semmiféle értesítést nem kaptunk.

Kisvártatva meg is érkezett az e-mail, hogy akkor két napon belül utalni kell a pénzt, vagy inkább olyan mán jelleggel, mert ha nem, akkor sajnos a gyerekek kiesnek, és jönnek a várólistások. Ezt azért mégsem hagyhatjuk! Részünkről a várólistások maradtak a listán, pénz elutalva. Ezek után jött még egy e-mail, ahol kaptak a gyerekek valami azonosítót, be kellett jelentkezni egy oldalra, ahol mindenféle kis videókat nézhettek meg, hogy a táborban a különböző állomás helyeken mit lehet csinálni. Minden napra választhattak valamit, ami jó, mert így több dolgot is ki tudtak próbálni. Természetesen azt nem tudták garantálni, hogy minden gyerek bekerül a választott programba, hisz nagyon sok a gyerek, de jelentkezés sorrendjében menni fog (vagy majd összesítenek, ki tudhatja?), és ha véletlen egyik olyan programba sem kerül be a gyerek, ahová szeretne, akkor se aggódjunk, mert biztos, hogy sehol nem fog unatkozni. Ezek komolyan nem ismerik kisebbiket. Majd meglátják.

Igen ám, de az e-mail napközben érkezett, amikor a lányok még iskolában voltak. Mégse akartunk helyettük dönteni, így megvártuk még hazaérnek. Először az egyikkel, azután a másikkal megnéztük a videókat, majd felállítottunk egy sorrendet, hogy ki hova (nem két perc volt), ezután elküldtük a jelentkezéseket. A két gyerek érdeklődési köre köszönő viszonyban sincs egymással, ami az egyiknek tetszett, az a másik szerint baromság, de azért találtak közös pontot, ami esetleg mind a kettőnek jó. Elméletben nagyjából egész héten nem találkoztak volna, mert teljesen különböző dolgokat választottak, ehhez képest viszont, sikerült azonos programba rakni őket, mivel a választott programjuk nem fedte teljes egészében azt, amibe berakták őket, de nem leszek igazságtalan, mert bekerültek olyanba is, amibe szerettek volna.

Lehetett robotot építeni, egész robot világot, app-ot programozni, na meg calliope-t programozni, riporterkedni, you-tube videókat készíteni és így tovább. A leginkább szeretett programokba nem kerültek be, de egy jó középutat sikerült találni. Délután sportprogram is volt, ott mindenki a választott helyre került.

Első nap bejelentkeztünk a táborba, és kisebbiknek aznap volt a szülinapja. Itt már mindenki gratulált neki, és fel is jegyezték, nehogy véletlen elfelejtsék. Kaptak a gyerekek pólót, meg kulcstartót, és megnézhettük nagy táblákra kifüggesztve, hogy melyik gyerek melyik állomáson fog aznap, vagy a többi napon lenni. Ezt megkaptuk papíron is. Alá kellett írni egy papírt, hogy a gyerek elmehetnek-e egyedül haza, vagy sem, itt először aláírtam, hogy egyáltalán nem, de aztán visszamentem és kértem, hogy módosítsuk már igenre, mert ha megyek értük, legalább az épületből engedjék ki őket, hogy a kocsiig kijöjjenek. A lányok boldogan tűntek el a szemem elől.

A tábor nagyon tetszett nekik. Kisebbiknek első nap 149 gyerek és a felügyelő tanárok énekelték a Happy Birthdayt, ami nagyon tetszett neki, annak ellenére is, hogy amikor a nevet kellett volna énekelni, iszonyat csend lett, mert senki nem tudta hogy hívják kisebbiket, de a tanárok kedvesen megoldották a helyzetet és énekeltek valami általánosat. Kisebbik elég meghatódott, de ezt csak utólag vallotta be.

A programok is jók voltak, azt gondolom ennek is köszönhető, hogy nagyobbik jár informatika szakkörre, még mindig egyedüli lányként, és az egyik legfiatalabbként. Calliope programozása szerelem volt első látásra, és azóta is. Egyetlen dolog nem tetszett kisebbiknek, méghozzá az app programozás, mivel minden angolul volt, és kevés volt a tanár, egy csomó időt kellett várakozással töltenie, amíg segíteni tudott neki valaki. Na, és a tábor végén kit talál meg a riporter a kérdéseivel? Természetesen kisebbiket. El is mondta a véleményét, hogy jó a tábor, de… és ki is fejtette, hogy szerinte min kellene változtatni. Nem is került be az összefoglaló videóba. Mondtam én, hogy nem ismerik kisebbiket, és ő igenis tud unatkozni.

A tábor záró napján a gyerekek bemutathatták a szülőknek, érdeklődőknek, hogy mit csináltak a héten. Az egész egy nagy kiállítás volt, a gyerekek ott álltak a műveik mögött, és elmagyarázták, megmutatták minden kérdezőnek, hogy mit, hogy miért. Nagyobbik elemében volt, mutatta az ő világát, amit felépített, és meg is mutatta, hogyan kell programozni, szó szerint egy kis előadást tartott mindenkinek, aki kérdezett tőle valamit. Kisebbik is megmutatott mindent, de az előadás elmaradt, ő kevésbé tud a fenekén maradni, így engem vezetett körbe, és mesélt, és mesélt, és mások munkáit néztük meg együtt.

A kiállítást egy esemény zárta, ahol a Volkswagen képviselői, és tudománnyal, informatikával foglalkozó emberek tartottak egy beszélgetést. Az egész egy játékkal indult, ahol mindenki le tudott tölteni egy app-ot a telefonjára, be tudott jelentkezni, majd kvízkérdésekre kellett válaszolni. A leggyorsabb ajándékot is kapott. Mi le se töltöttük, de a lányok igen, de nem nyertek. Ezután tényleg beszélgetés következett a táborról, az informatika oktatásról, meg mindenről. Néhányszor meg kellett tapsolni a fő támogatókat, azután újra, de a legizgalmasabb mégiscsak az volt, amikor ketten összevesztek a színpadon azon, hogy jelenleg jó-e az informatika oktatás, vagy sem. A gyerekek nem igazán értették, hogy ez mire volt jó, de összességében túlestünk ezen a záróünnepségen is. A Zuram kicsit morgott, hogy ezeket az informatikai vezetőket hallgathatja munkaidőben is, és most munkaidő után is, de azért kibírta.

A lányok természetesen jövőre is szeretnének menni a táborba, szóval időben kell elkezdenünk a nyári programok szervezését. Egy biztos pontunk már van, de az nem a tábor.

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s