Karácsonyi vásár járás – Hannover

Be kell vallanom, hogy a karácsony soha nem volt a kedvenc ünnepem, de mára sokat javult a helyzet. Nem szerettem a rohanást, az ajándék vadászatot, azt, hogy mindenhol lenni kellett, de három nap alatt nehéz mindenkit meglátogatni, vagy fogadni, akivel ünnepelni szeretnénk. Azután az évek során kialakult egyfajta rendszer, ami működött és nagyon kellemesen telt a karácsony is, valamint a készülődés is. Nem kaptam piros kiütéseket az üzletekben, habár a mai napig nehezen viselem az október közepén felcsendülő Last Christmas-t bevásárlás közben, sőt a Last Christmas-t alapból nehezen viselem. Pláne mikor még Pesten valamelyik szomszéd augusztus közepén hallgatott végig egy Wham albumot, olyan hangosan, hogy én is jól halljam, különösen figyelt arra, hogy a Last  Christmas többször is felcsendüljön.

Hagyománnyá vált, hogy meglátogassunk több karácsonyi vásárt is, ezzel is segítsük a karácsonyra való hangolódást, szép díszeket nézegessünk, lássuk, érezzük a karácsony szellemét, hangulatát, he he he valójában a buli és a puncs érdekelt mindenkit. Mindig megnéztük a kerületben rendezett karácsonyi vásárt, a lányok ettek kürtős kalácsot, hatvanezerszer megnéztek mindent. Elmentünk a Vörösmarty térre, a program nagyjából ugyanaz, csak ez már mindenkinek jobban tetszett, elmentünk Szegeden is. Egy baj volt azért ezekkel a vásárokkal, volt forralt bor, de a puncs kínálat, hát nem fogható a bécsihez. Azt nem mondhatom, hogy a hangulat, a fények, vagy a programok szegényesebbek lettek volna, mint Bécsben, csak más. Először a Zurammal kettesben mentünk Bécsbe, egy éjszakát ott is aludtunk, hogy ne legyünk időhöz kötve. Nagyokat sétáltunk, megkóstoltunk pár puncsot, és az sem volt rossz, hogy kettesben tölthettünk némi időt. Az Einsteinben vacsoráztunk, ami mind a kettőnknek nagyon tetszett. A következő években már szerveztünk társaságot magunk mellé, jöttek barátok is velünk, így még jobb volt a hangulat. Gyerekek maradtak a nagyszülőkkel, ezt kimondottan felnőtt programnak gondoltuk.

Idén persze borultak a hagyományok, de karácsonyi vásár itt is van minden sarkon, tehát nem estünk kétségbe. Amennyi vásárt csak lehet végig látogatunk. Ez volt a terv. Mivel bemenni a belvárosba bármikor be tudunk, így Hannoverrel kezdtünk. Már reggel elindultunk. Előtte a Zuram utánanézett, hogy hová érdemes menni, mit érdemes megnézni, de ez teljesen felesleges volt, mivel bárki, aki bemegy a belvárosba, akár autóval, akár vonattal érkezik rögtön karácsonyi hangulatba botlott.

El is indultunk az állomásnál lévő vásárhoz. Kezdjünk akkor rögtön egy punccsal. Nos az rögtön kiderült, hogy ez nem Bécs, mert a választék nem épp olyan volt, mint a bécsi bőséges, de sebaj, lássunk hozzá. Lányaim nem szeretik a puncsot, így ez a probléma őket nem érintette. Forró csokit kértek, tejszínhabbal. Legyen. A Zuram pedig hozott kétféle forralt bort, egy fehéret és egy vöröset és kérte válasszak. Megemlítettem, hogy nem szeretem a forralt bort, mire közölte, hogy ez nem az, pedig még én is éreztem a nem túl kifinomult szaglásommal, hogy ez bizony bor. Mivel inkább vörösbor párti vagyok, így a vöröset választottam. Láttam a Zuram arcán, hogy nem erre számított, így felajánlottam, hogy jó, akkor legyen övé a vörös, de nem hagyta. A vörös, a Vikingek vére névre hallgatott. Belekortyoltam nem volt rossz, de azért ittam már jobbat is. Szépen megiszogattuk az innivalónkat, miközben azt hallgattuk a lányainktól, hogy ugye milyen szépek a mézeskalácsok, és ugye milyen jó lenne már, ha nekik is lenne. Nem feltétlenül értettünk egyet.

1426239_763204640359986_1793971895_n 1456112_763178997029217_1322570136_n

Ami meglepett, hogy ez a vörös izé szinte azonnal fejbe vágott. Emlékeim szerint Bécsben 3 bögrével is meg bírtam inni úgy, hogy különösebben nem okozott gondot, de itt ettől az egy bögrétől igen vidám hangulatba kerültem, és cseppet sem fáztam. Igazából senkit nem zavart az én vidám hangulatom, engem kivéve, és tudtam, hogy én bizony nem kérek több innivalót. Mégse szeretnék lerészegedni, na. Tudom, gyenge vagyok, hogy egy bögre elég, de hát ez van. Nem bírom. Elindultunk tovább, hogy nézelődjünk, akármerre mentünk, mindenfelé gyönyörű mézeskalácsok voltak, a lányok szerint. Addig duruzsoltak, amíg a Zuram megígérte, hogy amikor megyünk hazafelé, akkor kapnak egyet-egyet, de csak a végén, hogy ne kelljen cipekedni. Ha bárki azt gondolja, hogy innentől kezdve nem kellett hallgatnunk, hogy mennyire meseszépek a mézeskalácsok, és hogy ugye, hogy ugye, az téved.

Megálltunk a Kaufhof kirakata előtt, ami nagyon tetszett a lányoknak, és mi tagadás nekünk is. Mindenféle jelenetek voltak összerakva, és a szereplők plüssállatok voltak, amik mozogtak. Nagyjából vadnyugat témakörre épült az egész, volt erőd, meg bank, amit majmok raboltak ki, volt kocsma, és lakóház is. A főszereplők mackók voltak. A kedvencem a menetelő katona jelenet volt, ahol a menetelő katona mackók egyszerre masíroztak, kivéve a hátsót, akinek egy zöld üveg volt a kezében. Teljesen értettem, hogy mit érez. Elég sok embert érdekeltek a kirakatok, de valahogy mindenki úgy helyezkedett és annyi időt töltött el nézelődéssel, hogy mindent nyugodtan meg tudtunk figyelni, a legapróbb részletekig, egyáltalán nem volt tülekedés.

Ezután tovább mentünk, és ha már ott voltunk gondoltam nézzünk be a Primarkba. Hiba volt, karácsony nélkül is tömeg van, de most, embertelen. De nem is ez volt a baj, mert amit szerettem volna azt 3 perc alatt kiválasztottam, és annyi kassza ment, hogy nem volt lehetetlen kifizetni azt amit szerettem volna. A problémát az jelentette, hogy pisilnem kellett. Az, hogy ez teljesen természetes dolog egy bögre forralt bor után, az nem számít. Ha pillantással ölni lehetett volna, holtan esem össze. Zuram nem volt túl toleráns, és közölte, hogy én milyen gyerekes vagyok. És dühösen elkezdte keresni a mosdót. Erre persze én is dühös lettem. Simán agyunkra ment a tömeg. Azért írom, hogy agyunkra, mert ő is olvassa, amúgy igazából az ő agyára. Mert tömeg volt, meg meleg volt, meg egyébként is. A mosdó a próbafülkéknél volt, de ott annyian voltak, hogy nem jutottunk előrébb. Így visszamentünk a Kaufhofba, ahol megtaláltuk a mosdót. Lányaim suttogva közölték, hogy nekik is kell, de apukájuk már egész lenyugodott. Mindenki elintézte, amit el kellett intézni, és közösen el is döntöttük, hogy egy darab üzletbe nem tesszük be a lábunkat. Inkább irány a karácsonyi vásár. A lányok helyeslően bólogattak, mivel nem is tudták, hogy említették-e már, de annyi szép mézeskalácsot láttak.

Elindultunk az Óváros irányába, mert azt olvasta a Zuram, hogy ott van a vásár java, mert ott egy egész karácsonyi falut építettek fel. A lányok nem sokszor kérdezték meg, hogy ott is van-e mézeskalács. Átsétáltunk és tényleg megérte. Nagyon hangulatos volt. Nem jellemző, hogy tele lett volna pakolva bazár áruval, inkább vendéglátó egységek voltak kihelyezve. Sütöttek fánkot, kolbászt, gesztenyét, és volt természetesen jó pár puncsos is, de a lényeg a mézeskalács volt. Nem mintha nem sütnénk minden évben annyit, hogy nagyjából 62 gyereknek is sok volna. Nem, puncsot én már nem vállaltam be, de mivel éhesek voltunk ettünk Bratwurstot. Mi lányok, de a Zuram valami mást választott, valami olasznak kikiáltott olajban sült töltött lángosszerűséget, ami annyira rossz volt, hogy kidobta. A szagából ítélve 3 hete ugyanazt az olajat használták. Vett magának ő is egy kolbászt. Járt utat a járatlanért ugye… Bejártuk az egészet, és mivel már eléggé eltelt az idő elindultunk haza. Elindultunk volna, de ugye még nem volt meg a mézeskalács. Tehát elkezdtünk járkálni, mert habár eddig is megnézték az összeset, de kiválasztani, na az egy bonyolult folyamat. Némi ultimátum árán, miszerint 1 percet kaptok, és ha nem megy, akkor már indulunk is – sikerült. Elindulhattunk vissza az autóhoz. Ha valaki azt gondolja, hogy annyira fáradtak voltunk, hogy örültünk, hogy hazaértünk, az téved. Ahogy hazaértünk, egy gyors megbeszélés után, már mentünk is be a városba, hogy megnézzük a wolfsburgi vásárt is.

WP_20131130_002 WP_20131130_009 WP_20131130_012 WP_20131130_017 WP_20131130_034

Reklámok

Karácsonyi vásár járás – Hannover” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s