Borkóstoló

A Zuram kollégáit egyszer már vendégül láttuk a nyáron: https://editpuskas.wordpress.com/2013/10/14/az-elso-vendegseg/ . Azonban ezen az eseményen nem tudott megjelenni a kollégák nagy része, mert ugye nekünk nyár közepén a szabadságolások idején kell szervezni a vacsorát. Emiatt a Zuram úgy vélte, hogy rendeznünk kell még egy eseményt, ahol vendégül láthatjuk azon kollégákat is, akik egyéb elfoglaltságuk okán távol maradtak.

Én gyorsan felvetettem azon problémámat, hogy véges számú emberre tudok csak ételt készíteni, valamint nincs sátor felállítva az udvaron, tehát az időjárást tekintve is csak bent lehetünk a házban, ahol szintén csak egy bizonyos mennyiségű ember fér el. Megvitattuk a lehetőségeket. Én az alábbiakat jelentettem ki: nem főzők 50 emberre, senki ne hozza a családját, mert akkor végképp nem férünk el, legyen a rendezvény a kollégáknak, és tényleg csak a közvetlen kollégáknak. Zuram egyetértett velem, de ez tulajdonképpen semmit sem jelent, mert nagyon tud úgy helyeselni, hogy közben valójában mást szeretne, és tudja, hogy még rengeteg ideje van, hogy megváltoztassa a véleményem. Ezúttal azonban úgy tűnt tényleg egy oldalon állunk.

Zuram is és én is szeretjük a jó borokat, és itt Németországban még nem igazán sikerült nagyon jót találni. Voltunk két borfesztiválon, kóstolgattunk, de vagy finnyák vagyunk, vagy nem a megfelelő helyen próbálkoztunk, de nem jártunk sikerrel. Nem támadt kedvünk vásárolni pár üveg bort. Szerencsénkre  Zuram barátja Viktor segítségével nagyon, nagyon jó magyar borokhoz jutunk hozzá, így adta magát az ötlet, hogy tartsunk egy kis kóstolót a kollégáknak. Októberben amikor otthon voltunk fel is tankoltunk megfelelő mennyiségű és minőségű borból. A fiúk elég jó sort állítottak össze. Tehát terv szerint a Zuram tart a kollégáknak egy borkóstolót, amiben nekem nem sok szerepem lesz, csak a szokásos takarítás, terítés, és némi rágcsálnivaló megsütése. Vacsorát nem kell főzni. Jó. Ez így nekem is megfelel.

Zuram minden érintetettnek szólt a kitűzött időpont előtt két héttel. Nagyjából mindenki vissza is jelzett. Az előzetes jelzések alapján szinte mindenki el tudott jönni. Az egyik kolléga jelezte, hogy csak úgy tud jönni, ha hozhatja a fiát is, mivel ő elvált és apás hétvége van. A kissrác olyan idős, mint nagyobbik, legalább jól ellesznek.

Délután 5-re volt tervezve a kezdés. Mindent előkészítettem, sütöttem pogácsát és fokhagymás csigát, ami veszélyes a vegetáriánusokra  nézve, mivel libazsírral készül, ezt jeleztem is a Zuramnak, hogy mondja el mindenkinek, akit érint, nehogy valakinek is rosszat tegyünk. Meglepetésként csináltam egy csomó palacsintát, ha már azt gondolják, hogy mi mindig palacsintát eszünk, hát legyen! A palacsintából készítettem túrós palacsintát is, a túrót kikevertem cukorral, tettem bele mazsolát, citromhéjjat, tejföllel kikent tepsiben összesütöttem úgy, hogy a tetejét citromkarikákkal díszítettem. Mert habár eldöntöttem, hogy nem lesz nagy vacsoráztatás, de azt is tudom, hogy ennyi alkohol mellé kelleni fog az ennivaló, különösen, hogy hoztunk némi pálinkát is. Barackot, szilvát és diót is, biztos, ami biztos.

A csajok nem voltak túl lelkesek, mivel mondtuk, hogy most nem jönnek gyerekek, csak egy kisfiú. Nem baj azzal is lehet játszani. Valahogy majdcsak ellesznek. Mondtam, hogy sok dolguk nem lesz, amikor jön valaki akkor kijönnek köszönni, aztán mehetnek a szobájukba játszani, vagy tv-t nézni, amit csak szeretnének, és igen majd palacsintát is ehetnek, és nem kell túrósat, ehetnek nutellásat. Ezzel ők meg is nyugodtak.

Zuram kivételesen időben hazaért, rögtön bele is kötött a terítésembe, mert nem tisztáztuk előre, hogy ő mit hogyan szeretne, így átpakoltam a borokat újra, nagyjából harmadszor, mivel előtte már volt két nagyszerű ötletem. Átraktuk az asztalt is. A poharakat előkészítettem, volt vörösboros pohár, fehérboros pohár és pálinkás pohár is. Zuram gyorsan elrakatta velem a fehérboros poharakat, hogy nem kell, mert úgyis kiöblítjük a poharat minden bor után, nem kell flancolni. Jó. Nekem mindegy. Legyen ahogy akarja! Raktam ki pogácsát és csigát is, meg mindent amiről úgy gondoltam, hogy hasznos lehet.

Az első vendég a Zuram volt főnöke volt, aki egy másik országba ment vezetőnek, de épp Németországban volt, így eljött. Ő pontosan érkezett, de a többiek nagyon sokáig nem jöttek. Nem gond, addig is beszélgettek, majd szépen sorban elkezdtek érkezni a többiek. Persze minden érkező kapott gyorsan egy pálinkát, hogy ne legyen szomorú. Nos, a kollégák még nem nagyon ittak pálinkát, kivéve azokat akik már voltak nálunk. Mindenki nagyon erősnek találta, így pár szilva után megkegyelmeztünk és elővettük a diópálinkát, mivel az édes is és nem is olyan erős, mint a szilva vagy a barack.

A borok sikert arattak. Elég jónak találták, de nem ittak sokat, szerintem ennek egyik oka az lehetett, hogy valahogy haza is kellett jutni, és kevesen választották azt a megoldást, hogy a feleséget taxisként használják. Az este mélypontjaként megmutattam ByeAlex Kedvesemjét, mivel mégiscsak Németországtól kapott maximális pontot a dal, hátha ismerik. Igen, ismerték, és lövésük nem volt arról, hogy ez a dal magyar, ja ja játszották a rádióban, és szerintük ez annyira jó, hogy nemzetközi mezőnyben simán megállja a helyét, de nem tudták, hogy a csávó magyarul énekel. De szerették. Az én próbálkozásom az est fényének emelésére, ezennel véget is ért. Mindenki fellélegezhetett. Én is.

A borok fogytak, a pálinka is. Egyre jobb lett a hangulat. Ezt jelezte az is, hogy mennyire igyekeztek a kedves német vendégek lefordítani angolra azt a szót, hogy libazsír az érkező vegetáriánusoknak, de senkinek nem jutott eszébe a szó angolul. Ezzel elvoltak egy öt percet és már mindenki nagyon vígan sorolt fel mindenféle szárnyas állatot, pedig mindegyikük beszél angolul.  Az egyik vendégnek elfogyott a cigije, így elkísértem a boltba, szerencsére már én is ittam egy kis pálinkát, így angolul tudtunk végig beszélgetni. Nem volt kínos csend, viszont olyan tempóban ment a csávó a boltig meg vissza, hogy azt hittem futni fogunk, a végén már nem volt levegőm beszélni.  Szerencsére nincs messze a bolt.

Ezután gyorsan feltálaltam a palacsintát. Mindenki meglepődött, mert a Zuram azt mondta, hogy csak a pogácsa lesz, ami szintén nagy sikert aratott, mert az indiai vendégek még soha nem ettek ilyet. A palacsinta nagyon ízlett mindenkinek, szerintem jól is esett, mert úgy ették, mintha éhesek lennének. A lányaim is kimerészkedtek a szobából és leültek palacsintát enni, amiből a kissrác is tolt párat. Tettem ki nutellát, meg házi barack- és szilvalekvárt, valamint tejszínhabot is.

Volt akinek hamarabb el kellett menni, és nem tudták végigkóstolni a sort, de kárpótlásul adtunk egy üveg bort, hogy igyák meg otthon. Senki sem tiltakozott. Miért is tették volna? Egyrészt nagyon udvariasak, másrészt ízlett a bor is. Fél tíz körül kezdtek hazaszállingózni az emberek, ekkor kopogtak, és megérkezett egy újabb kolléga, aki elnézést kért, hogy csak most jön, de eddig dolga volt. A többiek hazamentek, de a Zuram ismételhette a kóstoltatást, de nem bánta mivel nagyon jót beszélgettek. Miután az utolsó vendég is elment, még összepakoltunk, és megbeszéltük, hogy ez pont jó volt így, ahogy volt.

Kép

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s