Iskolatáska

Mielőtt elkezdődött az iskola a Zuram megvette az iskolatáskákat. Először is érdeklődtem, hogy mi a menő, mit hordanak itt a gyerekek. Nem akartam azzal nehezíteni a beilleszkedést, hogy mondjuk minden gyereknek hátizsákja van, de ők hagyományos iskolatáskát hordanak. Tudom, tudom borzasztó problémáim vannak, de igyekeztem mindenben könnyíteni a lányok dolgát. Nagyobbik otthoni iskolatáskájában szétment a cipzár, szerette azt a táskát a Mamáéktól kapta szülinapjára. Menő volt, lovas, csillagos és rózsaszín. De mivel szétment a cipzár, így adódott az alkalom, hogy ő is kapjon egy újat. Kisebbik mivel most kezdte az elsőt, egyértelmű volt, hogy ő is kap egyet.

Nos a menő iskolatáska márkája, amit a német gyerekek alsóban hordanak az a Scout. Általában készletben kaphatók, egy iskolatáska, egy tornazsák, egy tolltartó, egy hengeres tolltartó, és egy pénztárca. Magyarországon azt mondtam volna, hogy ebből legalább három dolog teljesen felesleges, de mivel itt így lehet kapni, gondoltam oka van.

Némi internetes egyeztetés után a lányok kiválasztották, hogy milyen mintája legyen a táskának. Kisebbik egy szép lovasat választott, aminek tényleg nagyon kedves mintája van, nagyobbik pedig egy sötétkék tengericsikóscsillagoscsillogós táskát. A hozzávaló cuccokkal együtt. Nos ezek a táskák nem kis pénzbe kerülnek, csak néztem mikor megláttam a neten az árakat. Az új kollekció nagyjából 150 és 190 EUR között mozog, a régebbieket meg lehet kapni 80 és 90 EUR között. A lányokat elég ügyesen tereltük a régi kollekció felé, mivel meg sem mutattuk az újat. A táskák típusa amúgy is ugyanaz, csak idén kijöttek valami pávás, meg baglyos mintával. Páva meg bagoly helyett pont olyan jó a tengericsillag, vagy a ló is.

A tolltartó jó minőségű ceruzával és radírral volt megtöltve, még a mai napig is használnak belőle, igaz volt olyan ceruza amit már háromszor kellett pótolni, mert elrajzolták. Különösen a sárga és a rózsaszín fogy kisebbiknél. Nagyobbiknál szinte minden, amennyit ő rajzol nem is csoda. Volt a tolltartóban hegyező is, nagyobbiké a mai napig megvan, de kisebbik nagyjából a harmadik héten ejtette bele véletlenül a kukába, és hagyta benne, tehát már azt is pótolni kellett. De mint gyakorló szülő teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mind mind fogyóeszköz. Különösen kisebbik esetében.

Ezek az iskolatáskák minden tekintetben megfelelnek azon követelményeknek, hogy ne károsítsák gyermekeink egészségét. Könnyűek, mindenféle ilyen-olyan beépített gerinctámasz és kutyafüle szolgálja az ép gerincet. Mi pedig felelős szülők lévén gondolunk erre is.

Bezzeg az én gerincem! Emlékszem volt rendes hagyományos iskolatáskám, amit a nővéremtől örököltem, de aztán a diplomatatáska lett a divat, hogy aki azt kitalálta, hogy az menő, na az nem sokat törődött szegény gyermekek gerincével, de boldogan cipeltem minden nap. Több okból is előnyös volt, soha nem fért bele az összes cuccom, majd leszakadt a karom, ha biciklivel mentem iskolába akkor sehova sem tudtam rakni, illetve nyolcvanhárom gumipókkal lehetett felfogatni a bicaj csomagtartójára, de mivel a katonai boltban tudtak édesanyámék vásárolni, így mindig csodás diplomatatáskáink voltak, aminek amikor még új bőr szaga volt, akkor imádtam kinyitni, meg becsukni, mert a levegővel mindig éreztem azt a semmihez sem hasonlító új illatot. Ekkoriban ballonkabátot is hordtam, ami fekete volt, és nagyjából háromezer kis kitűző volt rajta minél rikítóbb színekben. De jó, hogy nem volt még digitális fényképezőgép! Később jött a szimatszatyor, hiába katonaszülők gyerekeként felnőni nem egy Chanel álom.

A lényeg, hogy mindenképp szerettem volna, ha a gyerekeim pont olyan menők, mint én voltam, és azt is hogy ne ferdüljön el a gerincük, ha már évekig sikerült egyenesben tartani.

Az első héten még mind a két gyerek lelkesen cipelte a táskáját, aztán nagyobbiknak már annyi cucc volt benne, hogy cipelte, cipelte meg egyenes is volt a gerince, csak a lelkesedés kezdett csökkenni, így megsajnáltam és cipeltem én a táskáját. Igen ám, de kisebbik szerint ez mindenképp hátrányos megkülönböztetés, mert hiába mondogatta egész nyáron, hogy milyen jó lesz majd menni az iskolába ezzel a szép táskával, az ő lelkesedése is csökkent látva, hogy a nővére táskáját van aki cipelje. Minden reggel és délután ment a lelki terror, hogy bezzeg én kivételezek. Kisebbik ha tudná hogy van ilyen, biztos az emberi jogok európai bíróságához fordult volna, mert hatalmas igazságérzet szorult ebbe a pici gyerekbe, és a száját is aránytalanul nagyra képes nyitni, ha az érdekeiről van szó. Persze az elsősök alig visznek cuccot magukkal, tehát szinte semmi súly nem volt a gyereken, de ő napról napra nehezebbnek érezte. Én meg a napokat éreztem egyre nehezebbnek.

Ezekhez az iskolatáskákhoz lehet kapni úgynevezett trolley-kat.

15575c8ba8a6ce8c0ce95d45386b086a_5

Az ember lánya csak rárakja a táskát és már nem is kell cipelni, lehet huzigálni magunk után. Elmés találmány, épp csak 50 EUR-ba kerül, amit ha hozzáteszünk a táska árához, egy elég szép összeghez jutunk. Az iskolába, ahová a lányok is járnak a gyerekek ugye gyalog jönnek, és vagy cipelik a táskájukat, vagy a szüleik cipelik a táskáikat, vagy ilyen trolley-kon húzzák maguk után. Igen kevesen cipelik, sokkal többen húzzák. Az én lányaim is jobban szerették volna ez utóbbi változatot.

Az iskolatáska többi része is igen hasznos, mert itt szükség van a hengeres tolltartóra és a simára is, a tornazsák is kell, és szerencsére pont jó méretű, a pénztárcát is használják, mert ha valamire be kell vinni  a pénzt azt abban viszik, és adják oda a tanárnak.

Volt olyan, hogy mindkét táskát cipeltem, mert a kisebbik igen ügyesen lobbizik.

Ezért is vagyok nagyon hálás a Zuram szüleinek, mert amikor itt voltak látogatóban, vettek a lányoknak egy-egy trolley-t. Ami nem kis vadászat volt, mivel az iskola kezdése után, már erőteljesen csökkent a készlet, és a lányoknak színbeli igényei is voltak. Tudom, hogy nem volt könnyű menet, de sikerült egy rózsaszínt és egy kéket beszerezni, ami passzolt az iskolatáskák színéhez. Köszönöm!

Azóta lelkesen húzzák maguk után a táskáikat. Persze volt egy időszak amikor kisebbik kitalálta, hogy igazából  jobb lenne ha én húznám a táskáját, mert: fázik a keze, nehéz húzni, inkább rohangálna, inkább fogjam a kezét és a másik kezemmel húzzam a táskáját, nem bírja lehozni a lépcsőn, beleakad a faágba stb. Ezeket ügyesen hárítottam, soha nem gondoltam volna, hogy ekkora leleményesség és képzelőerő kell egy gyerekhez, pláne a sajátomhoz, de ezt a meccset én nyertem, mindenki húzza a saját táskáját, ami teljesen gerincbarát, tehát a trolleynak biztos nem lesznek problémái.

Egyébként nagyon menők a táskák, tényleg sok gyereknek van ilyen, de sok gyereknek meg nincs, és ahogy én látom nagyjából senkit nem érdekel, hogy kinek milyen táskája van. Ettől függetlenül ezek nagyon jól kitalált táskák, minden cuccuk belefér a lányoknak, és egész biztos, hogy ezektől a táskáktól egyik gyerekemnek sem lesz gerincferdülése.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s